sport/tv - TOUR DE FRANCE 2009

  • - ts -
  • 2009. július 9.

Zene

Biztos ismerik, biztos van arra szó, amikor minden ugyanolyan, mint amikor jó volt, de mégis üres, érdektelen az egész, de akkor sem bírjuk elengedni. Amikor a tudat minden tiltakozása ellenére, tehetetlenségből válik bűnrészessé az ember.
Biztos ismerik, biztos van arra szó, amikor minden ugyanolyan, mint amikor jó volt, de mégis üres, érdektelen az egész, de akkor sem bírjuk elengedni. Amikor a tudat minden tiltakozása ellenére, tehetetlenségbõl válik bûnrészessé az ember. Az idei francia országúti kerekpáros-körverseny Monacóból indult, egy ügyesen kitalált (technikás) idõfutammal. A nem túl hoszszú, valamivel húsz perc alatt teljesíthetõ táv poénja az volt, hogy egy darabig emelkedõnek mentek, aztán meg lejtõn lefelé, ezerrel. A "papírforma érvényesült", Fabian Cancellara nagy különbséggel kalapálta el a mezõnyt (még a második, a "végsõ gyõzelemre is esélyes" Alberto Contador is 18 másodpercet kapott). Contador csapattársai közül negyedmagával végzett az elsõ tízben, ne szépítsük, az Astana a kerékpársport Real Madridja. Annyira is szimpatikusak. Az idei versenynek az lenne a fõ vonzereje, hogy pár évnyi hatásszünet után visszatért a hétszeres Tour-gyõztes, Lance Armstrong - na, melyik csapat színeiben?

Lesz tíz sík szakasz a zöld trikóért, hét hegyi, ahol lelküket teszik ki a pöttyösért meg csapatkrónó meg minden, de ne dõljenek be a nagy szavaknak. Ha a lelküket teszik ki, alkalmasint nem különbözik attól, amikor a vizeletmintájukat - a sportág még nem tart ott, hogy feledtetni bírná az elmúlt öt év menetrendszerûen beköszönõ botrányait, s nem is biztos, hogy arra halad. Csakhogy - és erre kell akkor gombot varrni - a peloton ugyanúgy kanyarog, mint rég. És a cinkosság, meglehet, mégis több, mint puszta impotencia. Mi van, ha így is jó?

Közvetíti az Eurosport

***** vagy egy sem

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.