dvd - ITT JÁRT HENRY POOL

  • - köves -
  • 2009. július 9.

Zene

Az Amerikai szépség híres nyitójelenetében felülről közelítettünk a polgári nyavalyákat rejtő kertvárosra, és az sem volt akármi, amikor Kevin Spacey főszereplőtől szokatlan beletörődéssel már a legelején bemondta, hogy 42 éves amerikai férfi létére egy éven belül halni készül. Bár ezúttal oldalirányból közelítünk a medencés (kis)polgári síkra, mely valamelyest el is marad a Lester Burnham-i nívótól, a kezdeti panaszhang majdhogynem ugyanaz: íme egy férfi, aki nincs is itt.
Az Amerikai szépség híres nyitójelenetében felülrõl közelítettünk a polgári nyavalyákat rejtõ kertvárosra, és az sem volt akármi, amikor Kevin Spacey fõszereplõtõl szokatlan beletörõdéssel már a legelején bemondta, hogy 42 éves amerikai férfi létére egy éven belül halni készül. Bár ezúttal oldalirányból közelítünk a medencés (kis)polgári síkra, mely valamelyest el is marad a Lester Burnham-i nívótól, a kezdeti panaszhang majdhogynem ugyanaz: íme egy férfi, aki nincs is itt. A felsõ nézõpontról sem mondunk le teljesen, a felhõk fölül azonban nem egy mennyei statiszta gyújt rá egy halálosan közönséges sztorira; annál itt nagyobb erõk munkálkodnak a kertvárosi lelkek megváltásán. Ha pedig valaki olyan tételben fogyaszt mirelit pizzát, és hozzá annyit vedel, mint az új bérlõ (Luke Wilson), ott valóban megérett a helyzet egy kiadós megváltásra. Hõsünk persze csak a felújítók gondatlanságát látja abban a háza falán terebélyesedõ foltban, melyben csupaszív szomszédasszonya Jézus képmására ismer, de vajon meddig tartható a cinizmus egy olyan embermesében, melyben Radha Mitchell játssza a néma kislányát egyedül nevelõ másik telekszomszédot. A játék a folttal, hogy ki mit akar látni a falon, egész jó mulatság, még Burnham piti valóságába is belefért volna egy ilyen elszínezõdés. A meghirdetett kisemberes programból mégsem teljesül semmi, a világfájdalmas popzenei kíséretek és a rendezõi együttérzésrõl tanúskodó kameraállások tesznek róla, hogy a tervezett kis istenes filmbõl egy virtigli hõstörténet kerekedjék.

Forgalmazza a Fórum Home Entertainment

**

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.