színház - HENRIK IBSEN SOLNESS ÉPÍTÕMESTER

  • - ki -
  • 2009. február 5.

Zene

című darabját viszonylag ritkán veszik elő, és ennek alighanem csak egyik oka, hogy túlságosan is nyitottan mutatja, miről szól. Hát tényleg arról, hogy ez a kétségkívül tehetséges építőmester, Solness nem tűr meg vetélytársat maga körül; sem embert, sem az időt.
címû darabját viszonylag ritkán veszik elõ, és ennek alighanem csak egyik oka, hogy túlságosan is nyitottan mutatja, mirõl szól. Hát tényleg arról, hogy ez a kétségkívül tehetséges építõmester, Solness nem tûr meg vetélytársat maga körül; sem embert, sem az idõt. Hogy hajdani, bûnökkel is szerzett "legjobbságát" nem ereszti, pedig már nem bizonyítja - csak akkor, amikor egy fiatal lány, Hilde Vangel erre rákényszeríti. És ebbe belehal - mert már nem a legjobb.

Bálint András - kivált az elõadás elején - nem kevés színészi öniróniával játssza Solnesst; ez jót tesz a figurának is, a darabnak is. Kár, hogy Kiss Csaba rendezése aztán kiengedi ezt az öniróniát, és komorrá, sõt tragikussá színezi azt az utat, amelyet Solnessnek végig kell járnia. Mintha tétje lenne ennek a szimbolikus toronyra mászásnak, és mintha ez a tét a siker és Hilde Vangel szerelme lenne. Pedig hát egyiket sem szabadna túl komolyan venni - ma érdekesebbnek tûnik e toronyba mászás, e kényszeredett próbatétel bûnhõdés jellege; bûnhõdni ugyanis bõven van miért ennek a Solnessnak.

Alinét, Solness feleségét (és áldozatát) Kováts Adél játssza; nagyjából annyi fedettséggel és rejtélylyel, ami izgalmassá teszi kapcsolatukat. Hilde - Marjai Virág - viszont zajosan és zsizsegõsen kavarja fel, amit állóvíznek hisz, és elnyomja a halványabb, de mélyebb árnyalatokat. Hajtja elõre Solnesst az úton - és (ez egyébként jó eleme az alakításnak) nemigen látja, hogy voltaképpen nem róla van itt szó, és nem hajlandó látni, mit csinál valójában. De hogy mirõl van itt szó, és milyen az a valami, amirõl a játék szólna - ez nem bír áttörni ezen a hangos felszínen.

A Radnóti Színháznak jól áll ez az Ibsen-féle, hagyományos, érzékeny, lélektanilag alaposan kielemzett színjátszás. Nem bánnám a hagyományost; most épp az érzékenységet és a lélektani alaposságot nem láttam eléggé. A vége pedig kifejezetten ügyetlenre sikerült.

Radnóti Színház, december 21.

***

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.