Színház - Visz a vonat - Hű, de messze van Petuski!

  • Csáki Judit
  • 2009. február 5.

Zene

Lassan - tényleg lassan - kultkönyv lesz a Moszkva - Petuski, Venedikt Jerofejev kisregénye; és ha így lesz, hát abban jut némi jótékony szerep a Stúdió "K" előadásának. Nem nagy, persze: cipőkanállal bezsúfolva is nagyjából hetvenen lehettünk. Csáki Judit

Lassan - tényleg lassan - kultkönyv lesz a Moszkva - Petuski, Venedikt Jerofejev kisregénye; és ha így lesz, hát abban jut némi jótékony szerep a Stúdió "K" előadásának. Nem nagy, persze: cipőkanállal bezsúfolva is nagyjából hetvenen lehettünk.

Ha a könyv még nem is kult, azt a bizonyos passzust a reggeli és esti emberekről, amit a szórólap is idéz, jó közelítéssel mondja föl mindenki, aki olvasta a könyvet; és tudja, hogy az nem az alkoholistákra vonatkozik úgy általában, hanem inkább a gondolkodó iszákosokra. A gondolkodókra, és azon belül a nem egészen absztinensekre.

Venyicska története - Jerofejev műve leplezetlen énregény: Venedikt Jerofejevnek hívják a főhőst - egy utazás története; konkrétan Moszkvából Petuskiba szeretne eljutni, valójában a jó helyre vagy hová: oda, ahol szeretet, szerettei és az élet várják, ahol jó lenni. Ajándékot is visz: szakadt barna bőröndjében bonbon lapul a számos üveg közt. Ez már az előadás: Tamási Zoltán öleli magához a szakadt barna bőröndöt, amelyben persze a szép új élet ígérete lapul.

A kisregény mellett Jerofejev színdarabjából (amelyet Kaposváron és a Katonában is játszottak már), a Walpurgis-éj, avagy a kővendég léptei című drámából is beemel ide vágó passzusokat a főszereplő-rendező, aki a Pokoli kamaradarabok című trilógia egyik részeként vitte színre a művet.

Naná, hogy intim térben - bár veszélyes vállalkozás ez egy részegség intonálta produkció esetében! -, hisz a Stúdió "K"-ban nincs nem intim tér. A díszlet is egyszerű (itt nincs nem egyszerű díszlet): néhány pad és rengeteg üveg.

A rengeteg üveg Venyicska esetében aligha egy élet terméke, legföljebb néhány hété, de máris jókora üveghalom az, ami alól az előadás kezdetén lassan előbújik-kimászik, miközben az üvegek nagy csörömpöléssel gurulnak szanaszét - ez az alapzene. Stilárisan is meghatározónak bizonyul: itt bizony erősen komédiának látjuk Venyicska delíriumos odisszeáját, a tragikomikus árnyalatot leginkább a mi reflexeink rántják hozzá. Rendben van ez így: a Stúdió "K"-ban általában is számítanak ránk, nézőkre: hozzátesszük a magunkét, némi, színpadról jövő segítséggel.

Tamási Zoltán arcára rátapad az örök részegek félmosolya - jellemzőbb külső-belső jegy ez, mint a dülöngélés meg a dadogás, hisz a tétovaságból, bizonytalanságból fakadó naiv jóindulatot mutatja, a "megjavulni mindig kész, de hisz most is jó" ember áttetsző ártatlanságát. Csupa igyekvés ez a Venyicska - elsősorban persze a következő vodka vagy "Zsiguli sör" felé igyekszik, és csak másodsorban a pályaudvarra és Petuskiba. És közben csupa gondolkodás is: veszettül jár az agya; hol a memóriájából próbálja előkotorni, hol és hogy is jutott a legutóbbi piáshordó legfenekére vagy legutóbbi szálláshelyére, egy ismeretlen lépcsőházba, hol meg filozofál és mesél, kergetik fejében egymást az emlékek és a vágyak, a valóság és a képzelet. Az alkoholos tourok kacskaringóit és kalandjait az élet viharzásának éli meg, a legfőbb célja az akadályok leküzdése, a kudarcokból való talpra állás - és Tamási játékába, anélkül, hogy erőt feszítene ezért, szép lassan beépül az a bizonyos másik küzdelem, amely nem kocsmától kocsmáig, pohártól pohárig, hanem életcéltól életcélig tart: az élet maga. És nem elsősorban vagy csak azért, mert ennek a Venyicskának a pia az élete... Miközben hát a pia az élete. És büszkén sorolja, mennyire nincs egyedül, sőt; menynyire jó társaságban van: Gorkij, Muszorgszkij és egyéb nagy piások adnak tartást és önérzetet neki.

Van neki két angyala: Kakasy Dóra és Homonnai Katalin őket adják több alakban; a magas padon üldögélve vagy épp együtt részegedve-kártyázva Venyicskával - mint a kábelfektető brigád tagjai -, alkalmi útitársai ők a vonatúton. Hol a delírium teremti őket, hol a valóság - ott vannak mindig és mindenhol Venyicska mellett, kérdezik, megróják, figyelmeztetik, vigasztalják; angyalok, na. És közben haladnak-haladunk; utunk Venyicskával mintha Petuskiba vezetne, de aztán, a bőröndnyi ital elillanása közben persze nem oda vezet, hanem vissza a moszkvai pályaudvarra. A két színésznő rutinosan és találékonyan váltogatja szerepeit, elég hozzá egy sapka, a tartás megváltoztatása, egy élesebb hang, egy erősebb gesztus.

Jól tette Tamási, hogy színházzá kerekítette ezt az estét, és nem maradt meg a monodrámánál; övé a díszlet ötlete és annak leleményes működése - istenien lesz például vasúti kupévá, és némi hang- és mozgáskiegészítéssel már látjuk is, hogy megy, zakatol -, de közös, mondhatni, társulati a siker, amely Venyicska kudarcos, mégsem boldogtalan útját megjeleníti.

A Kreml - azt vágyta látni Venyicska, de valahogy mindig elkerülték egymást. A végén a plafonról függesztett üvegcsokor (a Kreml bejáratánál a Vaszilij Blazsennij-székesegyház) mégiscsak ott lóg az orra előtt, szépen megvilágítva, és mire Venyicska visszazuhan az üveghalom közepébe, már kis harangok muzsikálnak neki. Aligha hallja.

Stúdió "K", január 29.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.