Színház - Visz a vonat - Hű, de messze van Petuski!

  • Csáki Judit
  • 2009. február 5.

Zene

Lassan - tényleg lassan - kultkönyv lesz a Moszkva - Petuski, Venedikt Jerofejev kisregénye; és ha így lesz, hát abban jut némi jótékony szerep a Stúdió "K" előadásának. Nem nagy, persze: cipőkanállal bezsúfolva is nagyjából hetvenen lehettünk. Csáki Judit

Lassan - tényleg lassan - kultkönyv lesz a Moszkva - Petuski, Venedikt Jerofejev kisregénye; és ha így lesz, hát abban jut némi jótékony szerep a Stúdió "K" előadásának. Nem nagy, persze: cipőkanállal bezsúfolva is nagyjából hetvenen lehettünk.

Ha a könyv még nem is kult, azt a bizonyos passzust a reggeli és esti emberekről, amit a szórólap is idéz, jó közelítéssel mondja föl mindenki, aki olvasta a könyvet; és tudja, hogy az nem az alkoholistákra vonatkozik úgy általában, hanem inkább a gondolkodó iszákosokra. A gondolkodókra, és azon belül a nem egészen absztinensekre.

Venyicska története - Jerofejev műve leplezetlen énregény: Venedikt Jerofejevnek hívják a főhőst - egy utazás története; konkrétan Moszkvából Petuskiba szeretne eljutni, valójában a jó helyre vagy hová: oda, ahol szeretet, szerettei és az élet várják, ahol jó lenni. Ajándékot is visz: szakadt barna bőröndjében bonbon lapul a számos üveg közt. Ez már az előadás: Tamási Zoltán öleli magához a szakadt barna bőröndöt, amelyben persze a szép új élet ígérete lapul.

A kisregény mellett Jerofejev színdarabjából (amelyet Kaposváron és a Katonában is játszottak már), a Walpurgis-éj, avagy a kővendég léptei című drámából is beemel ide vágó passzusokat a főszereplő-rendező, aki a Pokoli kamaradarabok című trilógia egyik részeként vitte színre a művet.

Naná, hogy intim térben - bár veszélyes vállalkozás ez egy részegség intonálta produkció esetében! -, hisz a Stúdió "K"-ban nincs nem intim tér. A díszlet is egyszerű (itt nincs nem egyszerű díszlet): néhány pad és rengeteg üveg.

A rengeteg üveg Venyicska esetében aligha egy élet terméke, legföljebb néhány hété, de máris jókora üveghalom az, ami alól az előadás kezdetén lassan előbújik-kimászik, miközben az üvegek nagy csörömpöléssel gurulnak szanaszét - ez az alapzene. Stilárisan is meghatározónak bizonyul: itt bizony erősen komédiának látjuk Venyicska delíriumos odisszeáját, a tragikomikus árnyalatot leginkább a mi reflexeink rántják hozzá. Rendben van ez így: a Stúdió "K"-ban általában is számítanak ránk, nézőkre: hozzátesszük a magunkét, némi, színpadról jövő segítséggel.

Tamási Zoltán arcára rátapad az örök részegek félmosolya - jellemzőbb külső-belső jegy ez, mint a dülöngélés meg a dadogás, hisz a tétovaságból, bizonytalanságból fakadó naiv jóindulatot mutatja, a "megjavulni mindig kész, de hisz most is jó" ember áttetsző ártatlanságát. Csupa igyekvés ez a Venyicska - elsősorban persze a következő vodka vagy "Zsiguli sör" felé igyekszik, és csak másodsorban a pályaudvarra és Petuskiba. És közben csupa gondolkodás is: veszettül jár az agya; hol a memóriájából próbálja előkotorni, hol és hogy is jutott a legutóbbi piáshordó legfenekére vagy legutóbbi szálláshelyére, egy ismeretlen lépcsőházba, hol meg filozofál és mesél, kergetik fejében egymást az emlékek és a vágyak, a valóság és a képzelet. Az alkoholos tourok kacskaringóit és kalandjait az élet viharzásának éli meg, a legfőbb célja az akadályok leküzdése, a kudarcokból való talpra állás - és Tamási játékába, anélkül, hogy erőt feszítene ezért, szép lassan beépül az a bizonyos másik küzdelem, amely nem kocsmától kocsmáig, pohártól pohárig, hanem életcéltól életcélig tart: az élet maga. És nem elsősorban vagy csak azért, mert ennek a Venyicskának a pia az élete... Miközben hát a pia az élete. És büszkén sorolja, mennyire nincs egyedül, sőt; menynyire jó társaságban van: Gorkij, Muszorgszkij és egyéb nagy piások adnak tartást és önérzetet neki.

Van neki két angyala: Kakasy Dóra és Homonnai Katalin őket adják több alakban; a magas padon üldögélve vagy épp együtt részegedve-kártyázva Venyicskával - mint a kábelfektető brigád tagjai -, alkalmi útitársai ők a vonatúton. Hol a delírium teremti őket, hol a valóság - ott vannak mindig és mindenhol Venyicska mellett, kérdezik, megróják, figyelmeztetik, vigasztalják; angyalok, na. És közben haladnak-haladunk; utunk Venyicskával mintha Petuskiba vezetne, de aztán, a bőröndnyi ital elillanása közben persze nem oda vezet, hanem vissza a moszkvai pályaudvarra. A két színésznő rutinosan és találékonyan váltogatja szerepeit, elég hozzá egy sapka, a tartás megváltoztatása, egy élesebb hang, egy erősebb gesztus.

Jól tette Tamási, hogy színházzá kerekítette ezt az estét, és nem maradt meg a monodrámánál; övé a díszlet ötlete és annak leleményes működése - istenien lesz például vasúti kupévá, és némi hang- és mozgáskiegészítéssel már látjuk is, hogy megy, zakatol -, de közös, mondhatni, társulati a siker, amely Venyicska kudarcos, mégsem boldogtalan útját megjeleníti.

A Kreml - azt vágyta látni Venyicska, de valahogy mindig elkerülték egymást. A végén a plafonról függesztett üvegcsokor (a Kreml bejáratánál a Vaszilij Blazsennij-székesegyház) mégiscsak ott lóg az orra előtt, szépen megvilágítva, és mire Venyicska visszazuhan az üveghalom közepébe, már kis harangok muzsikálnak neki. Aligha hallja.

Stúdió "K", január 29.

Neked ajánljuk

Kártyaszámolás

A film felér egy szerencsejáték-mesterkurzussal, amennyiben nemcsak egy black jack- vagy egy pókerparti lefolyásának logikáját mutatja be és érteti meg már-már tudományos alapossággal, de a nagy tétekben folyó és nagy közönséget vonzó bajnokságok álságos világába is hasonlóan leleplező attitűddel avat be. Viszont a film nem erről szól.

Prága romokban

Lehet szó bármilyen titokban kiszivárgó kódról, nemzetközi összeesküvésről vagy világot fenyegető veszélyről, ha a főhőst nem James Bondnak hívják, a büdzsé aligha érheti el a több száz millió dollárt. 

Halandó érzékiség

A galériák nyári kiállításai sokszor az úgynevezett „könnyed” témákra fókuszálnak – a fő sláger a növényvilág. Az idén három ilyen kiállítással is találkozhattunk, de mind különböző módon közelítette meg a tárgyát.

Bartóki billentés

  • Csabai Máté

Ha volna időgépem, biztos visszamennék, hogy halljam Bach orgonajátékát, Beethovent és Lisztet a zongoránál, na meg Bartók Bélát. Utóbbi – ha nem is élőben való – meghallgatásához elég egy egyszerűbb masina is: a nevezetes „barna lemezeken” ugyanis bárki megismerkedhet azzal, hogyan billentett a mester: az 1982-ben megjelent tizenhárom korongon Scarlattitól Beethovenen át Kodályig és persze a saját műveiig végigzongorázza a zenetörténet tetemes részét.

Hajókórház a járványszigetnél

Szőcs Petra csaknem tíz éve megjelent első verseskötetét annak szürreális, groteszk, fantasztikumba hajló stílusa tette emlékezetessé. A Kétvízközben bármi megtörténhetett, különösebbnél különösebb családtagok bukkantak föl, és a beszélő, ha úgy tartotta kedve, kiugrott a harmadik emeletről a szemetes­zsákkal. 

Kint is, bent is

Hogyan egyeztethető össze a szépség- és divatipar túlszexualizált világa a feminista, kapitalizmuskritikus megnyilvánulásokkal? Mennyiben mutathat fel hiteles elbeszélői pozíciókat annak a szerzőnek az első kötete, akinek írói tevékenysége eddig legfeljebb Instagram-posztokban nyilvánult meg? 

Palackposta a porból

Izgalmasan telt a múlt hét: a magyar közélet jobbára az ország miniszterelnökének nagy pillanatával volt elfoglalva. E nagy pillanat pedig Dallas egén ragyogott fel, amikor is Orbán beszédet mondhatott a republikánosok idei nagy összeröffenésén. Fél Amerika hegyezte a fülét, hogy mit akarhat ez a furcsa idegen! A Hungarian cowboy! Vagy nem hegyezte, mármint nem a fél Amerika hegyezte, csak néhány ebédidőben arra lófráló bámész alak, akinek tényleg nem volt dolga.

Caligula lova

Lázár János miniszter korábbi sofőrje, a vasárnap megválasztott mártélyi polgármester, Ambrus István dolgozni is akar. „El kell kezdeni dolgozni. Van mit csinálni Mártélyon” – idézte az időközi választás győztesét a Promenad24 nevű kormánypárti híroldal.

A didergő király

A létező orbánizmusban embernek, állatnak sem egyszerű az élete, de most a fák is rá fognak baszni. Meg mindenki más. Mondjuk fának sosem volt jó lenni a hazában, de most, hogy Orbán Viktor pánikba esett a fenyegető energiakrízis miatt, vagy legalábbis úgy tett, mintha abba esett volna, tényleg elkezdhetnek rettegni.