Zene

A New York-i hardcore-mozgalom egyik legellentmondásosabb személyisége, Billy Milano minden túlzás nélkül kultikusnak mondható Method Of Destructionjének jubileumi turnéállomásai közé csak az utolsó pillanatban került be Magyarország.

Az operairodalom legnépszerűbb darabjai között meglepően sok a befejezetlen és többféle verzióban létező, utólag így-úgy megdolgozott dalmű. Ilyen zenés színházi közpréda a Hoffmann meséi is, s miközben mi méltán búsongunk az Erkel-játszás filológiai visszásságain, némi tájékozódás után észbe vehetjük, hogy eredetileg a francia slágerdarabban is majd' minden másképpen lenne.

A kéttagú seattle-i Inquisition a fontolva haladás híve. A black metal zenekart az énekes-gitáros Dagon alapította Kolumbiában, lassan negyedszázada, majd 1996-ban áttette a székhelyét Észak-Amerikába, ahol egyrészt a dobos Incubusszal kiegészülve kialakult a máig stabil felállás

Legfrissebb lapszámunkban Lovasi András az új Kiscsillag-lemez műhelytitkai mellett Őz Zsoltról, Ákosról és az újjáalakuló Kispál és a borzról is beszél Nagy Istvánnak. Az viszont csak itt olvasható, hogy milyen zenékre pörög mostanában, és miként zilálta szét a régi Kispált 2 darab jogosítvány.

A Templest a majd' évtizedes zenei múlttal bíró James Edward Bagshaw gitáros-énekes és Thomas Edison Warmsley basszusgitáros alakította 2012-ben. 'k ketten korábban együtt játszottak a Moons nevű indie-rock zenekarban is, így gördülékenyen ment a közös munka, jöttek is sorban a biztató kislemezek: a Shelter Song, a Colours To Life, a Mesmerize. Közben az Oasis exgitárosa, Noel Gallagher és Johnny Marr a Smithsből is a legjobb új brit zenekarnak nevezte őket, aztán - egy szintissel és egy dobossal már négytagú koncertzenekarrá kiegészülve - játszhattak a Rolling Stones és a Suede előtt.

Régen minden sokkal egyszerűbb volt: ha valaki megkérdezte, hogy mi az az alternatív country, elég volt megmutatni az Uncle Tupelo legelső lemezét. Az 1990-ben megjelentNo Depressiona rockzene definitív teljesítményei közé tartozik - olyannyira, hogy a zsánerrel (1995 és 2008 között kéthetente papíron, azóta pedig online) foglalkozó jelentős szaklap is ennek a lemeznek a címét kapta a keresztségben.

Az olasz Lucy (Luca Mortellaro) és az angol Perc (Alistair Wells) egymástól teljesen eltérő felfogásban ír technozenéket, de mindkettőjüket a műfaj kortárs legnagyobbjai közé sorolják. Előbbi a gondolkodó ember hipermodern lábdobjait tervezi meg és színesíti rendkívül karakteres ambienthátterekkel, utóbbi pedig a tánctérre tervez direkt, gyorsan célba érő szerkezeteket, egy ideje nem kevés indusztriál- és zajhatással.

"A kétfüzetnyi keringő megjelenése kellemetlenül lepett meg, mert nem egészen úgy jelentek meg, ahogyan megbeszéltük. Helyénvalónak tartanám a megfelelő kártérítést. Egyébként arra kérem, szíveskedjék számomra betekintést engedélyezni a három legutóbbi füzet elszámolásába, mert véget kívánok vetni az ügynek, és ha óhajtja, háromszáz bécsi forintért átengedem a tulajdonjogukat Önnek. Ezenkívül kérek még néhány példányt a Fantáziából." 1823 februárjában írta ezt az elégületlenséget tükröző levelet Franz Schubert egyik kiadójának, Anton Diabellinek, akkoriban tehát, amikor az ambiciózus bécsi zeneműkiadó egyik legnagyobb szakmai sikerének és egyszersmind zenetörténeti megdicsőülésének napjait ünnepelte.

Az Uzipov netre fellőtt debütlemeze az utóbbi idők egyik legizgalmasabb földalatti metálprodukciója. De füllentenénk, ha ezt az érdekességet arra fognánk, hogy még a műfajnácik sem tudják pontosan meghatározni az Uzipov stílusát.

Ryan Hunn manchesteri zenekészítő az utóbbi öt évben terjedelmes és tartalmas életművet hozott létre: sorra gyártotta a maga pár számos megjelenéseit - nem éppen a zenei szigor jegyében. Az általa létrehozott Hoya:Hoya klubest és az azonos nevű, kizárólag gusztusos válogatásokkal jelentkező kiadó is a dubstep után maradt elektronikus tánczenei teret járta körbe.

A lounge-os, hiphopos art-popot játszó Cibo Matto két japán, de New Yorkban élő lány duója volt, amely a 90-es évek közepén-végén egészen menő tudott lenni a maga kicsit infantilis, kicsit különutas, ám a korszellembe mégis tökéletesen passzoló zenéjével.

"Ön téved, ha azt hiszi, hogy a Háry János készen van." Az 1926-os ősbemutatót követő ünnepi banketten hűtötte le a korszakos operaigazgató, Radnai Miklós pohárköszöntős lelkesedését a szerző, Kodály Zoltán, aki e szavaival nem csupán a saját igényességét bizonyította, de akarva-akaratlanul a magyar operaírás hagyományához is csatlakozott.

Kétségtelen, hogy Boy George a popzene egyik örökös ikonja - az ő behízelgő, egzotikus soulorgánuma, a Culture Club élén elővezetett (elektro)pop-reggae-r&b slágerei nélkül nem élnének bennünk olyan élénk és ambivalens emlékek a nyolcvanas évek extravagáns zenei univerzumáról, popkultúrájáról.

Magyarországon is feltámadt a klasszikus rock, a 60-as, 70-es évek rock and rolljához visszanyúló hullám élén pedig ott tempózik az Ivan & The Parazol is. Az Amerikát is megjárt, jelenleg Londonba készülő banda slágerei állandó vendégek az MR2-n, és a Deep Purple előtt is ők nyitnak február 17-én a Budapest Sportarénában.