A magyar opera ugyanis csak vajmi ritkán van kész az ősbemutatón, s gyakran utóbb is csak lassan-lassan nyeri el végleges formáját, ha ugyan elnyeri egyáltalán. A MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki koncertjét például a különösen sokat és hosszan alakuló Erkel-klasszikus, a Hunyadi László nyitánya indítja majd, amely csak másfél évvel az első előadást követően készült el (Zeneakadémia, február 14., hét óra). A Takács-Nagy Gábor által vezénylendő program csupa magyar művet ígér: Jandó Jenő szólójával Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, majd Bartók Magyar parasztdalait, s végül Kodály Háry-szvitjét. Amíg a Bartók-mű ősbemutatóját Rotterdamban tartották, addig a Kodály-daljáték legnépszerűbb részleteit egymás mellé illesztő szvit legelső előadását New Yorkban tartották, bizonyságául a "példamutató nagy ikerpár" nemzetközi elismertségének.
Bartók, Kodály és Erkel művei az Ungaresca fantáziacímű koncerten is elhangzanak majd, Hollerung Gábor együttese, a Budafoki Dohnányi Zenekar programján (Nemzeti Hangversenyterem, február 19., fél nyolc). Egy ilyen koncerten természetesen a Rákóczi-induló is elmaradhatatlanul ott fog szerepelni, mely "ördöngös mű" első pesti előadását maga Berlioz (karikatúránkon) így örökítette meg visszaemlékezéseiben: "Alighogy meghirdették Pesten az új 'honi' zenedarabot, a nemzeti képzelőerő erjedni kezdett. Egymástól tudakolták, hogy vajon hogyan dolgoztam fel ezt a híres és mondhatni megszentelt témát, amely annyi év óta megdobogtatja a magyar szíveket, és megittasítja a szabadság és dicsőség iránti lelkesedéssel. [...] A közönség a váratlan bevezetésnél nyugodt és hallgatag maradt. De amikor egy hosszú crescendo folyamán visszatértek a téma fúgaformájú töredékei, s ezeket a nagydob távoli ágyúdörgésre emlékeztető tompa hangjai szakították meg, a terem leírhatatlan lármával forrongani kezdett. És abban a pillanatban, amikor a zenekar nekiszabadult az őrjöngő tusának, és nekiengedte oly soká visszafojtott fortissimóját, kiáltozás, hallatlan dobogás rázkódtatta meg a termet. E forrongó lelkek egybeolvadó szenvedélye olyan kitörésekben robbant ki, hogy megrémültem és borzongani kezdtem. Úgy éreztem, mintha hajam égnek állna, és e végzetes perctől kezdve búcsút kellett mondanom darabom zárórészének, mert a zenekar vihara képtelen volt arra, hogy sikerrel küzdjön meg a fékezhetetlen szilajságú vulkán kitörésével."
Az alakíthatóság és az operai alapanyagok örök felhasználhatósága persze nem kizárólagos hazai sajátosság, amint erről a hét vendégei, Thomas Hengelbrock és a Balthasar-Neumann-Ensemble muzsikusai is bizonyságot adnak majd vasárnapi fellépésük második részében (Zeneakadémia, február 16., fél nyolc). Hengelbrock összeállításában ugyanis opera-pasticcio, azaz operapástétom ígérkezik Händel műveiből egymás mellé válogatva. S végezetül még egy koncert, a Filharmóniai Társaság Zenekarának estje, ahol újra csak alakulásában és legelső bemutatkoztában találkozhatunk majd egy művel, amelynek még a címét sem tudjuk (operaház, február 17., fél nyolc). Merthogy a kiváló Fekete Gyula kompozícióját még e pillanatban is ekképp írja körül a Bogányi Gergelyt is szerephez juttató koncert hirdetése: új mű.
