mi a kotta?

Kezdődik a mese

  • mi a kotta
  • 2014. március 13.

Zene

"Ön téved, ha azt hiszi, hogy a Háry János készen van." Az 1926-os ősbemutatót követő ünnepi banketten hűtötte le a korszakos operaigazgató, Radnai Miklós pohárköszöntős lelkesedését a szerző, Kodály Zoltán, aki e szavaival nem csupán a saját igényességét bizonyította, de akarva-akaratlanul a magyar operaírás hagyományához is csatlakozott.

A magyar opera ugyanis csak vajmi ritkán van kész az ősbemutatón, s gyakran utóbb is csak lassan-lassan nyeri el végleges formáját, ha ugyan elnyeri egyáltalán. A MÁV Szimfonikus Zenekar pénteki koncertjét például a különösen sokat és hosszan alakuló Erkel-klasszikus, a Hunyadi László nyitánya indítja majd, amely csak másfél évvel az első előadást követően készült el (Zeneakadémia, február 14., hét óra). A Takács-Nagy Gábor által vezénylendő program csupa magyar művet ígér: Jandó Jenő szólójával Liszt Esz-dúr zongoraversenyét, majd Bartók Magyar parasztdalait, s végül Kodály Háry-szvitjét. Amíg a Bartók-mű ősbemutatóját Rotterdamban tartották, addig a Kodály-daljáték legnépszerűbb részleteit egymás mellé illesztő szvit legelső előadását New Yorkban tartották, bizonyságául a "példamutató nagy ikerpár" nemzetközi elismertségének.

Bartók, Kodály és Erkel művei az Ungaresca fantáziacímű koncerten is elhangzanak majd, Hollerung Gábor együttese, a Budafoki Dohnányi Zenekar programján (Nemzeti Hangversenyterem, február 19., fél nyolc). Egy ilyen koncerten természetesen a Rákóczi-induló is elmaradhatatlanul ott fog szerepelni, mely "ördöngös mű" első pesti előadását maga Berlioz (karikatúránkon) így örökítette meg visszaemlékezéseiben: "Alighogy meghirdették Pesten az új 'honi' zenedarabot, a nemzeti képzelőerő erjedni kezdett. Egymástól tudakolták, hogy vajon hogyan dolgoztam fel ezt a híres és mondhatni megszentelt témát, amely annyi év óta megdobogtatja a magyar szíveket, és megittasítja a szabadság és dicsőség iránti lelkesedéssel. [...] A közönség a váratlan bevezetésnél nyugodt és hallgatag maradt. De amikor egy hosszú crescendo folyamán visszatértek a téma fúgaformájú töredékei, s ezeket a nagydob távoli ágyúdörgésre emlékeztető tompa hangjai szakították meg, a terem leírhatatlan lármával forrongani kezdett. És abban a pillanatban, amikor a zenekar nekiszabadult az őrjöngő tusának, és nekiengedte oly soká visszafojtott fortissimóját, kiáltozás, hallatlan dobogás rázkódtatta meg a termet. E forrongó lelkek egybeolvadó szenvedélye olyan kitörésekben robbant ki, hogy megrémültem és borzongani kezdtem. Úgy éreztem, mintha hajam égnek állna, és e végzetes perctől kezdve búcsút kellett mondanom darabom zárórészének, mert a zenekar vihara képtelen volt arra, hogy sikerrel küzdjön meg a fékezhetetlen szilajságú vulkán kitörésével."

Az alakíthatóság és az operai alapanyagok örök felhasználhatósága persze nem kizárólagos hazai sajátosság, amint erről a hét vendégei, Thomas Hengelbrock és a Balthasar-Neumann-Ensemble muzsikusai is bizonyságot adnak majd vasárnapi fellépésük második részében (Zeneakadémia, február 16., fél nyolc). Hengelbrock összeállításában ugyanis opera-pasticcio, azaz operapástétom ígérkezik Händel műveiből egymás mellé válogatva. S végezetül még egy koncert, a Filharmóniai Társaság Zenekarának estje, ahol újra csak alakulásában és legelső bemutatkoztában találkozhatunk majd egy művel, amelynek még a címét sem tudjuk (operaház, február 17., fél nyolc). Merthogy a kiváló Fekete Gyula kompozícióját még e pillanatban is ekképp írja körül a Bogányi Gergelyt is szerephez juttató koncert hirdetése: új mű.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.