Lemez

Kapu a múltba

Temples: Sun Structures

  • Lang Ádám
  • 2014.03.20 14:02

Zene

A Templest a majd' évtizedes zenei múlttal bíró James Edward Bagshaw gitáros-énekes és Thomas Edison Warmsley basszusgitáros alakította 2012-ben. 'k ketten korábban együtt játszottak a Moons nevű indie-rock zenekarban is, így gördülékenyen ment a közös munka, jöttek is sorban a biztató kislemezek: a Shelter Song, a Colours To Life, a Mesmerize. Közben az Oasis exgitárosa, Noel Gallagher és Johnny Marr a Smithsből is a legjobb új brit zenekarnak nevezte őket, aztán - egy szintissel és egy dobossal már négytagú koncertzenekarrá kiegészülve - játszhattak a Rolling Stones és a Suede előtt.

Így hát a brit gitárzene szinte minden évtizede arcainak támogatásával készíthették el a bemutatkozó lemezüket, de a hirtelen jött hírnév ellenére sem akarták elsietni a dolgot, így egészen mostanáig kellett várnunk a Sun Structuresre.

Az egyik legjobb angol független kiadónál, a Heavenly Recordsnál megjelent lemez rögtön a zenekar első kislemezével és egyúttal eddigi legfogósabb dalával indul. A Shelter Song olyan a Sun Structures elején, mint egy csábító kapu a hatvanas évekbe. Háromperces popdal, elragadó refrénnel. Ezután rögtön bele is kerülünk az évtized pszichedéliájának a sűrűjébe: öt-hat perces, néha követhetetlen szerkezetekre felhúzott számok jönnek. Eleinte még van egy-egy kapaszkodó egy vonósbetét (The Golden Throne), egy középiskolai bankettek hangulatát hozó ballada (Move With The Season) vagy egy valceres téma (Keep In The Dark) formájában, de a műsor második felében már ugyanabban a hangszínben és középtempóban úsznak a számok, sűrű áá-ááákkal kísérve. Ebből a masszából azért rendre kiemelkednek a jobbnál jobb refrének, amelyek bizonyítják Bagshaw-ék dalszerzői vénáját, és persze az összkép nem is lenne feltétlenül problémás, hiszen simán megvan a létjogosultságuk a kevesebb figyelmet igénylő, aláfestő jellegű zenéknek is.

A legnagyobb gond a Templesszel azonban az, hogy - néhány keverésbeli, aránytalan zsúfolást leszámítva - semmi köze az új évezredhez. Talán a pszichedéliát a stúdiótechnika felől megújító Tame Impala Lonerismje után hallgatva jön ki leginkább a Sun Structures avíttsága. Ennyiből a Templest nem is sorolnám a neopszichedelikus zenekarok közé. Sokkal inkább arról van szó, hogy Bagshaw-ék elővettek egy zsánert, és azon belül csináltak valami jó, de anakronisztikus dolgot. Figyelembe véve, hogy a lemez dalainak a fele már korábbról ismert volt, szomorú korjelentés lesz a brit gitárzenéről az amúgy rossznak semmiképp sem nevezhető Sun Structureshöz kapcsolódó felhajtás.

Heavenly, 2014

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.