Lemez

Cibo Matto: Hotel Valentine

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. március 20.

Zene

A lounge-os, hiphopos art-popot játszó Cibo Matto két japán, de New Yorkban élő lány duója volt, amely a 90-es évek közepén-végén egészen menő tudott lenni a maga kicsit infantilis, kicsit különutas, ám a korszellembe mégis tökéletesen passzoló zenéjével.

Yuka Honda és Miho Hatori rendszerint jó kritikákat kapott, dolgozott velük Sean Lennon és Michel Gondry is, első albumuk, a gyakorlatilag kizárólag a táplálkozásról szóló Viva! La Woman pedig gyakran feltűnik különféle szaklapok visszatekintő listáin, úgyhogy bátran nevezhetjük akár klasszikusnak is. A duó ugyan sikerrel hozta a kötelező japán sztereotípiákat, de azért összességében az egész produkció csak annyira volt japán, mint amennyire például a Gogol Bordello ukrán; azaz nagyjából semennyire.

A Cibo Matto két nagylemez után, 2002-ben visszavonult, és csak 2011-ben állt újra össze egy jótékonysági fellépésre, amely olyan jól sült el, hogy hamarosan turné, majd új nagylemez is lett a dologból. A Hotel Valentine konceptalbum, amely valami kísértethistóriát mesél el, de a Know Your Chicken-jellegű idióta és imádnivaló popslágerek hiányoznak innen, ám cserébe legalább töltelékszámok sincsenek. A korábbiakhoz képest talán kicsit kevesebb a dzsesszes lounge és több a hiphop, illetve az okos elektronika, és hál' istennek, a 90-es évek végének rosszul öregedő hangképeit és ritmusait sem nagyon erőlteti a duó, illetve akad itt néhány egészen meglepő dolog, mint a lemez talán legjobb dala, a 10th Floor Ghost Girl, ami már-már afféle mutáns diszkó/dance-punk, és őrült jól áll a lányoknak.

Chimera, 2014

alá

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.