Lemez

Cibo Matto: Hotel Valentine

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2014. március 20.

Zene

A lounge-os, hiphopos art-popot játszó Cibo Matto két japán, de New Yorkban élő lány duója volt, amely a 90-es évek közepén-végén egészen menő tudott lenni a maga kicsit infantilis, kicsit különutas, ám a korszellembe mégis tökéletesen passzoló zenéjével.

Yuka Honda és Miho Hatori rendszerint jó kritikákat kapott, dolgozott velük Sean Lennon és Michel Gondry is, első albumuk, a gyakorlatilag kizárólag a táplálkozásról szóló Viva! La Woman pedig gyakran feltűnik különféle szaklapok visszatekintő listáin, úgyhogy bátran nevezhetjük akár klasszikusnak is. A duó ugyan sikerrel hozta a kötelező japán sztereotípiákat, de azért összességében az egész produkció csak annyira volt japán, mint amennyire például a Gogol Bordello ukrán; azaz nagyjából semennyire.

A Cibo Matto két nagylemez után, 2002-ben visszavonult, és csak 2011-ben állt újra össze egy jótékonysági fellépésre, amely olyan jól sült el, hogy hamarosan turné, majd új nagylemez is lett a dologból. A Hotel Valentine konceptalbum, amely valami kísértethistóriát mesél el, de a Know Your Chicken-jellegű idióta és imádnivaló popslágerek hiányoznak innen, ám cserébe legalább töltelékszámok sincsenek. A korábbiakhoz képest talán kicsit kevesebb a dzsesszes lounge és több a hiphop, illetve az okos elektronika, és hál' istennek, a 90-es évek végének rosszul öregedő hangképeit és ritmusait sem nagyon erőlteti a duó, illetve akad itt néhány egészen meglepő dolog, mint a lemez talán legjobb dala, a 10th Floor Ghost Girl, ami már-már afféle mutáns diszkó/dance-punk, és őrült jól áll a lányoknak.

Chimera, 2014

alá

Figyelmébe ajánljuk

A józanság kultúrája. Folytatódik CIVIL EXTRA szolidaritási akciónk

Folytatódik a Magyar Narancs rendhagyó kezdeményezése, amelynek célja, hogy erősítse a civil szférát, a sajtót, valamint az állampolgári szolidaritást, válaszként a sajtót és a civil szervezeteket ellehetetlenítő, megfélemlítő, a nyílt diktatúrát előkészítő kormányzati törekvésekre. Új partnerünk a függőséggel küzdők felépülését segítő Kék Pont Alapítvány.

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.