Koncert

M.O.D.

  • V. Á.
  • 2014. március 27.

Zene

A New York-i hardcore-mozgalom egyik legellentmondásosabb személyisége, Billy Milano minden túlzás nélkül kultikusnak mondható Method Of Destructionjének jubileumi turnéállomásai közé csak az utolsó pillanatban került be Magyarország.

A zenekar pihenőt tervezett erre a napra, de a hazai szervezők addig szívták a vérüket, amíg rá nem bólintottak a koncertre, amiből aztán tökéletes retro hardcore-fesztivál kerekedett jó pár hazai zenekarral - fellépett például a kiváló formában játszó budapesti hc-őskövület, az A.M.D is.

Az M.O.D. mindig is Milano ügye volt. Az Anthrax tagjaival annak idején összehozott, kétlemezes szupergrupp, az S.O.D. által kitaposott ösvényen haladt tovább, vagyis a nyolcvanas évek thrash metalját vegyítette a korabeli, mára már szintén klasszikusként jegyzett hardcore-zenekarok, a Cro-Mags vagy az Agnostic Front velősségével és intenzitásával. Az élőben meglepően alacsony, hosszú hajú, szakállas, kicsit az Exodus pár éve elhunyt exénekesére, Paul Baloffra emlékeztető Milano - aki a hírek szerint már korántsem akkora troll, mint a hőskorban, hanem gyakorló buddhista lett - egy láthatóan az S.O.D.-n és társain felnőtt, imádnivaló lelkesedéssel játszó fiatal dobossal és gitárossal, valamint egy ránézésre is a nyolcvanas évek New Yorkján edződött basszusgitárossal érkezett, és az este szelleméhez híven tökéletes retrobulit prezentált. Ehhez kiváló helyszínként szolgált a jócskán átalakult és átkeresztelt Trafó-pince, ami mostanában kicsit úgy néz ki, mint névrokona, a gödöllői Trafó, és csontra megtelt azokkal a budapesti arcokkal, akiket legutóbb talán a tavalyi Suicidal Tendenciesen lehetett látni, és akiket egyáltalán nem érdekelt, hogy az M.O.D. az elmúlt húsz évben mindössze három, ráadásul nem is túl jó lemezt készített. Tökéletesen elég volt nekik az első pár klasszikus album slágerparádéja, meg persze az elmaradhatatlan S.O.D.-blokk az emblematikus Kill Yourselffel az élen.

Kontra Klub, február 17.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.