Koncert

M.O.D.

  • V. Á.
  • 2014. március 27.

Zene

A New York-i hardcore-mozgalom egyik legellentmondásosabb személyisége, Billy Milano minden túlzás nélkül kultikusnak mondható Method Of Destructionjének jubileumi turnéállomásai közé csak az utolsó pillanatban került be Magyarország.

A zenekar pihenőt tervezett erre a napra, de a hazai szervezők addig szívták a vérüket, amíg rá nem bólintottak a koncertre, amiből aztán tökéletes retro hardcore-fesztivál kerekedett jó pár hazai zenekarral - fellépett például a kiváló formában játszó budapesti hc-őskövület, az A.M.D is.

Az M.O.D. mindig is Milano ügye volt. Az Anthrax tagjaival annak idején összehozott, kétlemezes szupergrupp, az S.O.D. által kitaposott ösvényen haladt tovább, vagyis a nyolcvanas évek thrash metalját vegyítette a korabeli, mára már szintén klasszikusként jegyzett hardcore-zenekarok, a Cro-Mags vagy az Agnostic Front velősségével és intenzitásával. Az élőben meglepően alacsony, hosszú hajú, szakállas, kicsit az Exodus pár éve elhunyt exénekesére, Paul Baloffra emlékeztető Milano - aki a hírek szerint már korántsem akkora troll, mint a hőskorban, hanem gyakorló buddhista lett - egy láthatóan az S.O.D.-n és társain felnőtt, imádnivaló lelkesedéssel játszó fiatal dobossal és gitárossal, valamint egy ránézésre is a nyolcvanas évek New Yorkján edződött basszusgitárossal érkezett, és az este szelleméhez híven tökéletes retrobulit prezentált. Ehhez kiváló helyszínként szolgált a jócskán átalakult és átkeresztelt Trafó-pince, ami mostanában kicsit úgy néz ki, mint névrokona, a gödöllői Trafó, és csontra megtelt azokkal a budapesti arcokkal, akiket legutóbb talán a tavalyi Suicidal Tendenciesen lehetett látni, és akiket egyáltalán nem érdekelt, hogy az M.O.D. az elmúlt húsz évben mindössze három, ráadásul nem is túl jó lemezt készített. Tökéletesen elég volt nekik az első pár klasszikus album slágerparádéja, meg persze az elmaradhatatlan S.O.D.-blokk az emblematikus Kill Yourselffel az élen.

Kontra Klub, február 17.

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.