Lemez

Illum Sphere: Ghosts Of Then And Now

  • - minek -
  • 2014.03.20 12:02

Zene

Ryan Hunn manchesteri zenekészítő az utóbbi öt évben terjedelmes és tartalmas életművet hozott létre: sorra gyártotta a maga pár számos megjelenéseit - nem éppen a zenei szigor jegyében. Az általa létrehozott Hoya:Hoya klubest és az azonos nevű, kizárólag gusztusos válogatásokkal jelentkező kiadó is a dubstep után maradt elektronikus tánczenei teret járta körbe.

Ebből az izgalmasan eklektikus zenei világból táplálkoztak az Illum Sphere-szerzemények és remixek is: többek között a Radioheadet is megkínálta eggyel. Tavaly kikötött a Ninja Tune-nál, és náluk is adta ki bemutatkozó albumát, amelyet sziporkázóan szellemes zenékkel rakott tele.

Katartikusnak azért nem mondanánk - ezzel szemben a dalszerű formák, a mély basszusok, a kiszámíthatatlanul pattogó dobok és az elvarázsolt melódiák olyan remek kevercsét habarta ki, amelyben maximálisan érvényesül a "változatosság gyönyörködtet" elve. Hunn számára fontos az emberi hang, így kedvtelve használja is - nemcsak a zenei szövetbe darálva, elhaló hangmintaként, hanem vendégvokalistái segítségével szinte vezérmotívumként is. Mai Nestor gyönyörű énekhangja tökéletesen simul bele az At Night szövetébe, Shadowbox pedig a vokálján kívül a lelkét is kölcsönzi a maga három dalának. A receptet (indusztriális ridegségű géphangok és szigorú basszusok a szépséges dallammenetek és megkapó énekhangok ellen) néha merő emberbarátságból módosítja is a szerző: a Ra_Light vagy a Near The End futurista, afro-house-ból is táplálkozó dzsesszgroove-jai már szinte vérpezsdítőek.

Ninja Tune/Neon Music, 2014

Neked ajánljuk

Vértelenül

A „skót darab” – így emlegetik színházi körökben Shakespeare legrövidebb és egyik legvéresebb drámáját. Átkok, balszerencse, titokzatos balesetek kötődnek mind színpadi, mind filmes adaptációihoz, és változatos rítusok, amelyekkel távol lehet tartani a balsorsot.