Hogy pontosan hogyan is, azt már sohasem tudjuk meg (hiszen a szerző nem fejezhette be művét), ám a lehetőségig leghívebb rekonstrukciót jelenleg Kaye és Keck zenetudós urak nagyérdemű kritikai kiadása kínálja. Ezen a kiadáson alapult a barcelonai Liceu tavaly februári produkciója is, amelynek jelentőségét korántsem csupán a hűségre való dicséretes törekvés adta, hanem mindenekelőtt Natalie Dessay fellépése, merthogy a francia nemzet csalogánya azóta bejelentette visszavonulását az operaszínpadtól, s már ebben a produkcióban is limitálta jelenlétét: a négyes női főszerep bravúrja helyett Antonia szólamára korlátozva szereplését. Hangadása e nem feltétlenül neki való szólamban nem kikezdhetetlen ugyan, ám mégis mindaz, amit Dessay Laurent Pelly gusztusos okosságú és igen stílusos rendezésében művelt, maga a rabul ejtő színészi nagyság. A négyes főszereplés bravúrját az énekesnő meghagyta férjének, a bariton Laurent Naourinak, aki nemcsak démonikussá alakítható arcvonásai, de énekesi intelligenciája révén is remekelt a Hoffmann életét romba döntő gonoszok négynevű, de egylényegű figurájaként. Dessay és Naouri párosa mellett sem bizonyult érdektelennek az amerikai Michael Spyres a címszerepben: nem álomszép, de kiművelt tenorját mintaszerű muzikalitással és roppant agilisan állította az előadás szolgálatába. Sápadt és kissé püffedt arcú Hoffmannja nem a német irodalomtörténetből, hanem inkább a zolai "hajsza" világából tántorog elénk.
Erato, 2 DVD
