Másrészt pedig elkezdett különös figyelmet fordítani az album- és számcímek míves kidolgozására: az utóbbi pár év sikerlemezei például az Ominous Doctrines Of The Perpetual Mystical Macrocosm, illetve az Obscure Verses For The Multiverse neveket kapták az infernális keresztségben. A lankadatlan kitartás, a szinonimaszótár forgatásában szerzett jártasság, valamint az akár még sajátosnak is nevezhető, lassú, dallamos riffekkel fellazított szigorú hóviharmetál elegye pedig meghozta az eredményt, és húsz-egynéhány év földalatti működés után az Inquisition látványosan szintet lépett. Tavalyi lemeze már a műfajban nagykiadónak számító Season Of Mistnél jelent meg, és az is beszédes, hogy jelenleg épp a szubkultúrán kívül is jegyzett Cradle of Filth-szel turnézik a zenekar. Ám mivel az Inquisition korábban az ún. nemzetiszocialista black metal egyik kulcskiadójának számító No Coloursnél is jelentetett meg albumokat, nem léphetett fel a turné bécsi állomásán - így lett ebből egy last minute budapesti koncert.
A tekintélyes méretű és lelkes közönség előtt tartott fellépés pedig még meggyőzőbb, mint három éve: először is tök jól szól (bármit jelentsen is ez ebben a műfajban - leginkább azt, hogy fülbántóan sistereg a gitár és csörömpöl a dob), a zenészekre hanyagul felmázolt hullasmink remekül mutat, Dagon hangja - ami leginkább úgy szól, mintha az immortalos Abbathra ráeresztettek volna egy vokódert - szinte hipnotikus, és szerencsére az interakció a közönséggel csak minimális. Talán egyszer hangzik el valami hosszabb konferálás, de hát az is úgy szól, hogy "Infinite Interstellar Genocide!", nem úgy, hogy helló, Budapest. Így kell ezt!
Kék Yuk, február 21.
