Lemez

Visszatérő óriások

Lucy: Churches Schools And Guns; Perc: The Power & The Glory

  • Velkei Zoltán
  • 2014. március 20.

Zene

Az olasz Lucy (Luca Mortellaro) és az angol Perc (Alistair Wells) egymástól teljesen eltérő felfogásban ír technozenéket, de mindkettőjüket a műfaj kortárs legnagyobbjai közé sorolják. Előbbi a gondolkodó ember hipermodern lábdobjait tervezi meg és színesíti rendkívül karakteres ambienthátterekkel, utóbbi pedig a tánctérre tervez direkt, gyorsan célba érő szerkezeteket, egy ideje nem kevés indusztriál- és zajhatással.

Ugyanazon a napon adták ki az új lemezüket: ez a nemzetközi technoszíntér egyik legfontosabb eseménye 2014-ben. Ráadásul mindketten a második albumukkal jelentkeznek, így izgalmas kérdés, hogy képesek-e megerősíteni vezető pozíciójukat.

Újszerűségben Lucy albuma talán alulmarad Percével szemben, összhatásában azonban az olasz művészé tűnik stabilabb, átgondoltabb munkának. A hangpaletta teljesen új - a tónusok valamelyest világosodtak, a basszusok kevésbé zömökek -, de az ötletek maradtak a régiek. Különböző tört ritmusképletek váltakoznak a számokban, amiket csak kétszer vált fel hagyományos techno: előbb a torokénekével spirituálisan vibráló Follow The Leader egyenesíti ki a löketeket, később a disztopikus The Illusion Of Choice tesz rá erre még egy lapáttal. Minden más esetben Lucy csak annyira kockáztat az "útkereséssel", hogy ne veszítse el a hallgatót. Nem toporog egy helyben, de nem is írja újra az alapokat. Viszont a hangzásban elvégzett frissítés vagy inkább aktualizálás mestermunka.

Perc lemeze ezzel szemben kifejezetten kísérletező, többször is nagyon nyers, vad öszszeállítás. Az analóg hangzás komoly súllyal terheli a felvételeket: a Lurch például nem akarna feltétlenül kemény lenni, de a torz dobok nem adnak menekülési lehetőséget. Sok az ütem nélküli kompozíció, az A Living End és a Horse Gum a nyolcvanas évek brit újhullámos elektronikájának szárnypróbálgatásait idézi. Persze van pár klasszikus techno is az albumon, de ezek is inkább visszafelé hivatkoznak: a felvezető kislemezre kimásolt Take Your Body Off a Nitzer Ebb elborultabb pillanataira utal, a Dumpster pedig a hard techno szigetországi nagyságaira emlékeztet: Surgeonre, Regisre.

A két album nagyon jól mutatja be, hogy miről szól a techno 2014-ben, és miért érdemes hallgatni. Legyen szó formabontó újításokról vagy lassú evolúcióról, ezek a zenészek remek példákkal támasztják alá, hogy nincsen egyetemes irányvonal, hanem minden út járható. Lucy és Perc nyilván továbbra is a műfaj nagy alakjai között marad - most már az lesz a kérdés, vajon melyikük tud majd terjeszkedni a saját határain kívülre is.

Stroboscopic Artefacts, 2014; Perc Trax, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Népi hentelés

Idővel majd kiderül, hogy valóban létezett-e olyan piaci rés a magyar podcastszcénában, amelyet A bűnös gyülekezet tudott betölteni, vagy ez is olyasmi, ami csak elsőre tűnt jó ötletnek.

A hiány

László Károly, a háborút követően Svájcban letelepedett műgyűjtő, amikor arról kérdezték, miért nem látogat vissza Auschwitzba, azt válaszolta, hogy azért, mert nem szereti a nosztalgiautakat.

Fagin elsápad

Pong Dzsun Ho társadalmi szatírái, Guillermo del Toro árvái, vagy épp Taika Waititi szeretnivalón furcsa szerzetei – mindegy, merre járunk, a kortárs filmben lépten-nyomon Charles Dickens hatásába ütközünk.

Vörös posztó

Ismertem valakit, aki egy stroke-ból kigyógyulva különös mellékhatással élt tovább: azt mondta, amit gondolt. Jót, rosszat, mindenkinek bele a szemébe, rosszindulat, számítás és óvatoskodás nélkül. Nehéz volt vele találkozni, mindig ott volt a veszély, hogy mint egy kegyetlen tükörben, hirtelen meglátjuk valódi önmagunkat. De jó is volt vele találkozni, mert ha megdicsért valakit, az illető biztos lehetett benne, hogy úgy is gondolja.

Szeplőtelen fogantatás mai köntösben

Bullshit munkahelyen vesztegelsz, ahol ráadásul csip-csup kiszolgáló feladatokkal is téged ugráltatnak, csak azért, mert nő vagy? Kézenfekvő menekülési útvonalnak tűnik, hogy elmész „babázni”. Persze ha nincs férjed vagy barátod, a dolog kicsit bonyolultabb – de korántsem lehetetlen.

Realista karikatúrák

Tizenkilenc kortárs szerző írta meg, mit jelentett az elmúlt egy-két évtizedben Magyarországon felnőni. Változatos a névsor: van pályakezdő és többkötetes író, eddig elsősorban költőként vagy gyerek- és ifjúsági könyvek szerzőjeként ismert alkotó is.

Jövő idő

A politikai pártokat nem szokás szeretni Magyarországon, mi tagadás, a pártok adtak s adnak is okot erre jócskán.