Lemez

Visszatérő óriások

Lucy: Churches Schools And Guns; Perc: The Power & The Glory

  • Velkei Zoltán
  • 2014. március 20.

Zene

Az olasz Lucy (Luca Mortellaro) és az angol Perc (Alistair Wells) egymástól teljesen eltérő felfogásban ír technozenéket, de mindkettőjüket a műfaj kortárs legnagyobbjai közé sorolják. Előbbi a gondolkodó ember hipermodern lábdobjait tervezi meg és színesíti rendkívül karakteres ambienthátterekkel, utóbbi pedig a tánctérre tervez direkt, gyorsan célba érő szerkezeteket, egy ideje nem kevés indusztriál- és zajhatással.

Ugyanazon a napon adták ki az új lemezüket: ez a nemzetközi technoszíntér egyik legfontosabb eseménye 2014-ben. Ráadásul mindketten a második albumukkal jelentkeznek, így izgalmas kérdés, hogy képesek-e megerősíteni vezető pozíciójukat.

Újszerűségben Lucy albuma talán alulmarad Percével szemben, összhatásában azonban az olasz művészé tűnik stabilabb, átgondoltabb munkának. A hangpaletta teljesen új - a tónusok valamelyest világosodtak, a basszusok kevésbé zömökek -, de az ötletek maradtak a régiek. Különböző tört ritmusképletek váltakoznak a számokban, amiket csak kétszer vált fel hagyományos techno: előbb a torokénekével spirituálisan vibráló Follow The Leader egyenesíti ki a löketeket, később a disztopikus The Illusion Of Choice tesz rá erre még egy lapáttal. Minden más esetben Lucy csak annyira kockáztat az "útkereséssel", hogy ne veszítse el a hallgatót. Nem toporog egy helyben, de nem is írja újra az alapokat. Viszont a hangzásban elvégzett frissítés vagy inkább aktualizálás mestermunka.

Perc lemeze ezzel szemben kifejezetten kísérletező, többször is nagyon nyers, vad öszszeállítás. Az analóg hangzás komoly súllyal terheli a felvételeket: a Lurch például nem akarna feltétlenül kemény lenni, de a torz dobok nem adnak menekülési lehetőséget. Sok az ütem nélküli kompozíció, az A Living End és a Horse Gum a nyolcvanas évek brit újhullámos elektronikájának szárnypróbálgatásait idézi. Persze van pár klasszikus techno is az albumon, de ezek is inkább visszafelé hivatkoznak: a felvezető kislemezre kimásolt Take Your Body Off a Nitzer Ebb elborultabb pillanataira utal, a Dumpster pedig a hard techno szigetországi nagyságaira emlékeztet: Surgeonre, Regisre.

A két album nagyon jól mutatja be, hogy miről szól a techno 2014-ben, és miért érdemes hallgatni. Legyen szó formabontó újításokról vagy lassú evolúcióról, ezek a zenészek remek példákkal támasztják alá, hogy nincsen egyetemes irányvonal, hanem minden út járható. Lucy és Perc nyilván továbbra is a műfaj nagy alakjai között marad - most már az lesz a kérdés, vajon melyikük tud majd terjeszkedni a saját határain kívülre is.

Stroboscopic Artefacts, 2014; Perc Trax, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."