Lemez

Visszatérő óriások

Lucy: Churches Schools And Guns; Perc: The Power & The Glory

  • Velkei Zoltán
  • 2014. március 20.

Zene

Az olasz Lucy (Luca Mortellaro) és az angol Perc (Alistair Wells) egymástól teljesen eltérő felfogásban ír technozenéket, de mindkettőjüket a műfaj kortárs legnagyobbjai közé sorolják. Előbbi a gondolkodó ember hipermodern lábdobjait tervezi meg és színesíti rendkívül karakteres ambienthátterekkel, utóbbi pedig a tánctérre tervez direkt, gyorsan célba érő szerkezeteket, egy ideje nem kevés indusztriál- és zajhatással.

Ugyanazon a napon adták ki az új lemezüket: ez a nemzetközi technoszíntér egyik legfontosabb eseménye 2014-ben. Ráadásul mindketten a második albumukkal jelentkeznek, így izgalmas kérdés, hogy képesek-e megerősíteni vezető pozíciójukat.

Újszerűségben Lucy albuma talán alulmarad Percével szemben, összhatásában azonban az olasz művészé tűnik stabilabb, átgondoltabb munkának. A hangpaletta teljesen új - a tónusok valamelyest világosodtak, a basszusok kevésbé zömökek -, de az ötletek maradtak a régiek. Különböző tört ritmusképletek váltakoznak a számokban, amiket csak kétszer vált fel hagyományos techno: előbb a torokénekével spirituálisan vibráló Follow The Leader egyenesíti ki a löketeket, később a disztopikus The Illusion Of Choice tesz rá erre még egy lapáttal. Minden más esetben Lucy csak annyira kockáztat az "útkereséssel", hogy ne veszítse el a hallgatót. Nem toporog egy helyben, de nem is írja újra az alapokat. Viszont a hangzásban elvégzett frissítés vagy inkább aktualizálás mestermunka.

Perc lemeze ezzel szemben kifejezetten kísérletező, többször is nagyon nyers, vad öszszeállítás. Az analóg hangzás komoly súllyal terheli a felvételeket: a Lurch például nem akarna feltétlenül kemény lenni, de a torz dobok nem adnak menekülési lehetőséget. Sok az ütem nélküli kompozíció, az A Living End és a Horse Gum a nyolcvanas évek brit újhullámos elektronikájának szárnypróbálgatásait idézi. Persze van pár klasszikus techno is az albumon, de ezek is inkább visszafelé hivatkoznak: a felvezető kislemezre kimásolt Take Your Body Off a Nitzer Ebb elborultabb pillanataira utal, a Dumpster pedig a hard techno szigetországi nagyságaira emlékeztet: Surgeonre, Regisre.

A két album nagyon jól mutatja be, hogy miről szól a techno 2014-ben, és miért érdemes hallgatni. Legyen szó formabontó újításokról vagy lassú evolúcióról, ezek a zenészek remek példákkal támasztják alá, hogy nincsen egyetemes irányvonal, hanem minden út járható. Lucy és Perc nyilván továbbra is a műfaj nagy alakjai között marad - most már az lesz a kérdés, vajon melyikük tud majd terjeszkedni a saját határain kívülre is.

Stroboscopic Artefacts, 2014; Perc Trax, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.