Lemez

Visszatérő óriások

Lucy: Churches Schools And Guns; Perc: The Power & The Glory

  • Velkei Zoltán
  • 2014. március 20.

Zene

Az olasz Lucy (Luca Mortellaro) és az angol Perc (Alistair Wells) egymástól teljesen eltérő felfogásban ír technozenéket, de mindkettőjüket a műfaj kortárs legnagyobbjai közé sorolják. Előbbi a gondolkodó ember hipermodern lábdobjait tervezi meg és színesíti rendkívül karakteres ambienthátterekkel, utóbbi pedig a tánctérre tervez direkt, gyorsan célba érő szerkezeteket, egy ideje nem kevés indusztriál- és zajhatással.

Ugyanazon a napon adták ki az új lemezüket: ez a nemzetközi technoszíntér egyik legfontosabb eseménye 2014-ben. Ráadásul mindketten a második albumukkal jelentkeznek, így izgalmas kérdés, hogy képesek-e megerősíteni vezető pozíciójukat.

Újszerűségben Lucy albuma talán alulmarad Percével szemben, összhatásában azonban az olasz művészé tűnik stabilabb, átgondoltabb munkának. A hangpaletta teljesen új - a tónusok valamelyest világosodtak, a basszusok kevésbé zömökek -, de az ötletek maradtak a régiek. Különböző tört ritmusképletek váltakoznak a számokban, amiket csak kétszer vált fel hagyományos techno: előbb a torokénekével spirituálisan vibráló Follow The Leader egyenesíti ki a löketeket, később a disztopikus The Illusion Of Choice tesz rá erre még egy lapáttal. Minden más esetben Lucy csak annyira kockáztat az "útkereséssel", hogy ne veszítse el a hallgatót. Nem toporog egy helyben, de nem is írja újra az alapokat. Viszont a hangzásban elvégzett frissítés vagy inkább aktualizálás mestermunka.

Perc lemeze ezzel szemben kifejezetten kísérletező, többször is nagyon nyers, vad öszszeállítás. Az analóg hangzás komoly súllyal terheli a felvételeket: a Lurch például nem akarna feltétlenül kemény lenni, de a torz dobok nem adnak menekülési lehetőséget. Sok az ütem nélküli kompozíció, az A Living End és a Horse Gum a nyolcvanas évek brit újhullámos elektronikájának szárnypróbálgatásait idézi. Persze van pár klasszikus techno is az albumon, de ezek is inkább visszafelé hivatkoznak: a felvezető kislemezre kimásolt Take Your Body Off a Nitzer Ebb elborultabb pillanataira utal, a Dumpster pedig a hard techno szigetországi nagyságaira emlékeztet: Surgeonre, Regisre.

A két album nagyon jól mutatja be, hogy miről szól a techno 2014-ben, és miért érdemes hallgatni. Legyen szó formabontó újításokról vagy lassú evolúcióról, ezek a zenészek remek példákkal támasztják alá, hogy nincsen egyetemes irányvonal, hanem minden út járható. Lucy és Perc nyilván továbbra is a műfaj nagy alakjai között marad - most már az lesz a kérdés, vajon melyikük tud majd terjeszkedni a saját határain kívülre is.

Stroboscopic Artefacts, 2014; Perc Trax, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.

A Bolsonaro-végjáték

Szeptember 11-én a brazil szövetségi legfelsőbb bíróság, a Supremo Tribunal Federal (STF) bűnösnek mondta ki a demokratikus rend elleni szövetkezésben és 27 év és 3 hónap szabadságvesztésre ítélte Jair Messias Bolsonarót, Brazília volt elnökét, aki 2019 és 2022 között töltötte be ezt a posztot.