Színház: Az életlift (A törpe / Várakozás - Két egyfelvonásos az Operában)

  • - csont -
  • 2003. április 10.

Zene

Tudjuk, hogy Alfred von Zemlinsky, A törpe szerzője Schönberg tanára volt, később sógora, és hogy az 1909-ben írt Erwartungot ő mutatta be Prágában 1924-ben. Kézenfekvő tehát, hogy egy estén játsszák a két darabot. Ám a rendező, Zsótér Sándor tovább ment, ő egyetlen díszletben is adatja a két művet, és ez már művészi-értelmezési döntés. A nagy kérdés: miféle eredményekkel jár? Az eredeti librettók szerint A törpe (Oscar Wilde szövege alapján) valamilyen általános 16. századi spanyol udvarban játszódik, míg Schönberg drámájának egy időtlen erdőszél (más értelemben: a lélek színpada) a színhelye. Zsótér a budapesti Párizsi udvarba (mely nagyjából a két opera keletkezése idején épült) helyezte mindkét dalmű cselekményét, és ezzel - akarva-akaratlanul - hungarizálta a darabokat. De vajon egy jottányival magyarabb, maibb, aktuálisabb, idevágóbb lett-e ezáltal a két mű? Nem hiszem, ráadásul mindkét darab olyannyira a kor zenei és irodalmi köznyelvét beszéli (Zemlinsky poszt-poszt-posztromantikus-szecessziós, Schönberg vadul expresszionista), hogy tárgyi tartalmuk aktualizálására nem sok a remény. "Oly szép vagy, mint egy hárfa az éjszakában" - mondja a törpe; a Várakozás erdejében bolyongó hölgy pedig
Tudjuk, hogy Alfred von Zemlinsky, A törpe szerzője Schönberg tanára volt, később sógora, és hogy az 1909-ben írt Erwartungot ő mutatta be Prágában 1924-ben. Kézenfekvő tehát, hogy egy estén játsszák a két darabot. Ám a rendező, Zsótér Sándor tovább ment, ő egyetlen díszletben is adatja a két művet, és ez már művészi-értelmezési döntés. A nagy kérdés: miféle eredményekkel jár? Az eredeti librettók szerint A törpe (Oscar Wilde szövege alapján) valamilyen általános 16. századi spanyol udvarban játszódik, míg Schönberg drámájának egy időtlen erdőszél (más értelemben: a lélek színpada) a színhelye. Zsótér a budapesti Párizsi udvarba (mely nagyjából a két opera keletkezése idején épült) helyezte mindkét dalmű cselekményét, és ezzel - akarva-akaratlanul - hungarizálta a darabokat. De vajon egy jottányival magyarabb, maibb, aktuálisabb, idevágóbb lett-e ezáltal a két mű? Nem hiszem, ráadásul mindkét darab olyannyira a kor zenei és irodalmi köznyelvét beszéli (Zemlinsky poszt-poszt-posztromantikus-szecessziós, Schönberg vadul expresszionista), hogy tárgyi tartalmuk aktualizálására nem sok a remény. "Oly szép vagy, mint egy hárfa az éjszakában" - mondja a törpe; a Várakozás erdejében bolyongó hölgy pedig

a dilettáns expresszionizmus

szótárát használja; Marie Pappenheim (1882-1966), a szövegíró a különféle új elméletekkel, stiláris szenzációkkal megbolondított értelmiségi bécsi hisztérikák prototípusa. És most mindez németül került elő a "Szőnyeg", "Takarékpénztár" feliratokkal ellátott díszletben, melyben fel s alá jár a modern lift, igaz, megőrizve egykori szép kovácsoltvas keretét. Aztán a Várakozásban a lift alól előkerül egy hulla - talán még a Freud-korszakban beszorult szerelő? De persze nem, a bűntudattól roppantul kromatikus nő szerelme fekszik kiterítve ott. Az élet liftje, folytathatnám a gonoszkodást, és akkor a mondanivaló így fest: egyszer fent, egyszer lent. De az egész úgy is értelmezhető, hogy a Várakozás mintegy A törpe folytatása. Ám ezt az eszmét sem sikerült végiggondolni. Problematikus az idő rendezői kezelése is. A Várakozásban előkerül egy hatalmas óra, melyen a másodpercmutató helyén a nagymutató ugrál, így mintegy 12-13 óra telik el a rendezés fikciója szerint. Ám mindig veszélyes konkrét időt társítani az időben lejátszódó zenéhez, kivált az operához, melyben az elbeszélés ideje korántsem esik egybe az elbeszélt idővel. Ráadásul Schönbergtől tudjuk, hogy ő mintegy egyetlen pillanat lassított felvételeként tervezte a darabot, elemzésében Adorno egyenesen azt írja: a Várakozás egyetlen másodperc örökkévalósága 470 ütembe sűrítve. Az idő mégoly absztrakt konkretizálásával Zsótér túlzottan szájbarágóssá tette az eredeti elgondolást. Amikor aztán a dráma végén egy hatalmas zöld tücsök is előmászik az egyik kirakatból, már mosolyog, aki még kitartott a nézőtéren.

Mindez arra utalhatna, hogy a rendezés kudarc. Ám egészében mégsem az, van ugyanis egy jelenet A törpében, amely oly költőien megtervezett, hogy megmenti az előadást. A kertben vagyunk, az ajándékba kapott törpéjét szerelemre ingerlő infánsnő ugyanabba a ruhába öltözött be, mint

a nyomorult torzszülött

A nő (Wierdl Eszter) mindenáron rá akarja ébreszteni a törpét önnön csúfságára, ám a férfi menekül, ő még sosem nézett tükörbe, így fogalma sincs arról, ki is voltaképpen. Most az ő groteszk ruháját viselő infánsnő testének tükrében pillantja meg torz önmagát. E tükörkép egyben felfedi, hogy mennyire összetartozik voltaképpen e két fiatal, és hogy mi rejlik egy szerelem mélyén. Nagy jelenet, példás ízléssel megoldva.

Az előadás zeneileg igen szép eredményeket hozott; nagyon tetszett Herczenik Annamária az infánsnő bizalmasa, Ghita szerepében. Kovács János, a karmester különösen a Schönberg-partitúra megszólaltatásával remekelt. És a magánszólamot Anja Silja énekelte. E méltán világhírű énekesnő bemutatta, mit jelent a nálunk kissé feledésbe ment nagy operajátszás, mit jelent a színpadi jelenlét, mit jelent az éneklés kultúrája, akkor, ha már túljutott az ember pályája csúcsán. Elegáns, már-már fenséges jelenség; fehér, jó szabónál csináltatott középpolgári ruhájában úgy szorongott a liftben, akár egy Cassavettes- vagy Bergman-hősnő: suttogások, sikolyok egy hatás alatt álló nő torkából. Az Erwartung felejthetetlen félóra volt zeneileg.

- csont -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.