Színház: Az életlift (A törpe / Várakozás - Két egyfelvonásos az Operában)

  • - csont -
  • 2003. április 10.

Zene

Tudjuk, hogy Alfred von Zemlinsky, A törpe szerzője Schönberg tanára volt, később sógora, és hogy az 1909-ben írt Erwartungot ő mutatta be Prágában 1924-ben. Kézenfekvő tehát, hogy egy estén játsszák a két darabot. Ám a rendező, Zsótér Sándor tovább ment, ő egyetlen díszletben is adatja a két művet, és ez már művészi-értelmezési döntés. A nagy kérdés: miféle eredményekkel jár? Az eredeti librettók szerint A törpe (Oscar Wilde szövege alapján) valamilyen általános 16. századi spanyol udvarban játszódik, míg Schönberg drámájának egy időtlen erdőszél (más értelemben: a lélek színpada) a színhelye. Zsótér a budapesti Párizsi udvarba (mely nagyjából a két opera keletkezése idején épült) helyezte mindkét dalmű cselekményét, és ezzel - akarva-akaratlanul - hungarizálta a darabokat. De vajon egy jottányival magyarabb, maibb, aktuálisabb, idevágóbb lett-e ezáltal a két mű? Nem hiszem, ráadásul mindkét darab olyannyira a kor zenei és irodalmi köznyelvét beszéli (Zemlinsky poszt-poszt-posztromantikus-szecessziós, Schönberg vadul expresszionista), hogy tárgyi tartalmuk aktualizálására nem sok a remény. "Oly szép vagy, mint egy hárfa az éjszakában" - mondja a törpe; a Várakozás erdejében bolyongó hölgy pedig
Tudjuk, hogy Alfred von Zemlinsky, A törpe szerzője Schönberg tanára volt, később sógora, és hogy az 1909-ben írt Erwartungot ő mutatta be Prágában 1924-ben. Kézenfekvő tehát, hogy egy estén játsszák a két darabot. Ám a rendező, Zsótér Sándor tovább ment, ő egyetlen díszletben is adatja a két művet, és ez már művészi-értelmezési döntés. A nagy kérdés: miféle eredményekkel jár? Az eredeti librettók szerint A törpe (Oscar Wilde szövege alapján) valamilyen általános 16. századi spanyol udvarban játszódik, míg Schönberg drámájának egy időtlen erdőszél (más értelemben: a lélek színpada) a színhelye. Zsótér a budapesti Párizsi udvarba (mely nagyjából a két opera keletkezése idején épült) helyezte mindkét dalmű cselekményét, és ezzel - akarva-akaratlanul - hungarizálta a darabokat. De vajon egy jottányival magyarabb, maibb, aktuálisabb, idevágóbb lett-e ezáltal a két mű? Nem hiszem, ráadásul mindkét darab olyannyira a kor zenei és irodalmi köznyelvét beszéli (Zemlinsky poszt-poszt-posztromantikus-szecessziós, Schönberg vadul expresszionista), hogy tárgyi tartalmuk aktualizálására nem sok a remény. "Oly szép vagy, mint egy hárfa az éjszakában" - mondja a törpe; a Várakozás erdejében bolyongó hölgy pedig

a dilettáns expresszionizmus

szótárát használja; Marie Pappenheim (1882-1966), a szövegíró a különféle új elméletekkel, stiláris szenzációkkal megbolondított értelmiségi bécsi hisztérikák prototípusa. És most mindez németül került elő a "Szőnyeg", "Takarékpénztár" feliratokkal ellátott díszletben, melyben fel s alá jár a modern lift, igaz, megőrizve egykori szép kovácsoltvas keretét. Aztán a Várakozásban a lift alól előkerül egy hulla - talán még a Freud-korszakban beszorult szerelő? De persze nem, a bűntudattól roppantul kromatikus nő szerelme fekszik kiterítve ott. Az élet liftje, folytathatnám a gonoszkodást, és akkor a mondanivaló így fest: egyszer fent, egyszer lent. De az egész úgy is értelmezhető, hogy a Várakozás mintegy A törpe folytatása. Ám ezt az eszmét sem sikerült végiggondolni. Problematikus az idő rendezői kezelése is. A Várakozásban előkerül egy hatalmas óra, melyen a másodpercmutató helyén a nagymutató ugrál, így mintegy 12-13 óra telik el a rendezés fikciója szerint. Ám mindig veszélyes konkrét időt társítani az időben lejátszódó zenéhez, kivált az operához, melyben az elbeszélés ideje korántsem esik egybe az elbeszélt idővel. Ráadásul Schönbergtől tudjuk, hogy ő mintegy egyetlen pillanat lassított felvételeként tervezte a darabot, elemzésében Adorno egyenesen azt írja: a Várakozás egyetlen másodperc örökkévalósága 470 ütembe sűrítve. Az idő mégoly absztrakt konkretizálásával Zsótér túlzottan szájbarágóssá tette az eredeti elgondolást. Amikor aztán a dráma végén egy hatalmas zöld tücsök is előmászik az egyik kirakatból, már mosolyog, aki még kitartott a nézőtéren.

Mindez arra utalhatna, hogy a rendezés kudarc. Ám egészében mégsem az, van ugyanis egy jelenet A törpében, amely oly költőien megtervezett, hogy megmenti az előadást. A kertben vagyunk, az ajándékba kapott törpéjét szerelemre ingerlő infánsnő ugyanabba a ruhába öltözött be, mint

a nyomorult torzszülött

A nő (Wierdl Eszter) mindenáron rá akarja ébreszteni a törpét önnön csúfságára, ám a férfi menekül, ő még sosem nézett tükörbe, így fogalma sincs arról, ki is voltaképpen. Most az ő groteszk ruháját viselő infánsnő testének tükrében pillantja meg torz önmagát. E tükörkép egyben felfedi, hogy mennyire összetartozik voltaképpen e két fiatal, és hogy mi rejlik egy szerelem mélyén. Nagy jelenet, példás ízléssel megoldva.

Az előadás zeneileg igen szép eredményeket hozott; nagyon tetszett Herczenik Annamária az infánsnő bizalmasa, Ghita szerepében. Kovács János, a karmester különösen a Schönberg-partitúra megszólaltatásával remekelt. És a magánszólamot Anja Silja énekelte. E méltán világhírű énekesnő bemutatta, mit jelent a nálunk kissé feledésbe ment nagy operajátszás, mit jelent a színpadi jelenlét, mit jelent az éneklés kultúrája, akkor, ha már túljutott az ember pályája csúcsán. Elegáns, már-már fenséges jelenség; fehér, jó szabónál csináltatott középpolgári ruhájában úgy szorongott a liftben, akár egy Cassavettes- vagy Bergman-hősnő: suttogások, sikolyok egy hatás alatt álló nő torkából. Az Erwartung felejthetetlen félóra volt zeneileg.

- csont -

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."