Az ember hajlamos azt gondolni, ha fiatal srácok összeállnak zenélni, sokan sokféle hangszert és stílust hoznak és bátran keverik is azokat, abból valami izgalmas dolog jön létre. No, de mit gondoljunk akkor, ha a srácok nagyon fiatalok, a keverendő stílusok pedig túlságosan messze vannak egymástól? Például annyira, hogy a Kárpát-medence népzenéje az egyik véglet, az angolszász beat a másik. De a válaszon sokat nem kell gondolkodni, aki csak egy kicsit is közel érzi magához az ethno-beatet és volt már az Aurevoir koncertjén, az tudja, hogy jó lesz.
A formáció jelenleg nyolc zsámbéki fiatalból áll, akik profi módon úgy játszanak másfél-két órát, mintha végig örömzenélnének. Hegedülnek, harmonikáznak, gitároznak, miközben a sajátok mellett megzenésített Radnóti-verset adnak elő, vagy eléneklik Cseh Tamás Minden álmomban című dalát, miközben fergeteges táncházat varázsolnak Szentendre kultikus pincehelyiségébe. Sosem fáradnak el, és ezt várják el a közönségtől is: mire a koncert közepére mindenki átizzadja a pólóját, bejelentik, hogy vége a lassú, szerelmes daloknak, induljon végre a buli. Az egyik pillanatban még a magyar, cigány, délszláv népzene motívumait ismeri fel az ember dalaikban, amelyek az ittasan hazafelé ballagó reménytelenül szerelmes fiúkról szólnak, majd hirtelen átcsapnak a Rage Against the Machine Killing In the Name című számába. Vagy a Tankcsapda Mennyország touristjába és mindez olyan természetes, hogy meglepődni sincs idő, máris azt kiabálja mindenki: hogy „Ülj le mellém, valamit mondok”… A változatos hangzásnak, az őrült táncnak és a szellemes összekötő szövegeknek köszönhetően az ember csak akkor áll kissé csalódottan, amikor viszlátot kell mondani. A zsámbéki srácok odateszik magukat, lelkesek és lelkesítenek. Érdemes rájuk odafigyelni.
Barlang, Szentendre, február 21.
