Tandori rajzait, rajzos-szöveges munkáit sokféleképpen illetik: firka, gyermeteg, béna stb. Meglepően kevesen tekintik őt képzőművésznek is, holott a szellemi-koncepcionális rokonság könnyedén kimutatható (mindenekelőtt Cy Twombly munkásságára kell gondolnunk). "Ábrázolástechnikája" abban ragadható meg, hogy eredendően nem ábrázolni akar, hanem visszafogja az ábrázolás elemi kívánságát (ezt tekintik tévesen gyermetegnek), lebeg a ceruzát vagy tollat tartó kéz nyomhagyó gesztusának vágya és az erkölcs felől megragadható választékosság között. E lebegésből születnek meg Tandori Dezső "firkái"; e könnyed vagy akár ingatagnak tűnő rajzolatok a létrehozás és a szellemi munka nyomai, maguk a látható (beszéd)cselekvés. E fesztelen és keresetlen egyszerűségű "nézmények" csak a felületes szemlélőt késztetik elutasításra, céljuk igazából sokkal felforgatóbb: nyelvi munkára, értelmezői apparátusunk bővítésére, befogadói kompetenciánk kitágítására késztetnek bennünket; arra szólítanak fel, hogy lépjünk át az esztétikai sztereotípiákon, sőt, hogy a hagyományos esztétikát is haladjuk meg.
A könyvben szinte kizárólag szabadkézi rajzok és kézírásos szövegek láthatók és olvashatók, még a címlap és az impresszum is ilyen, egyedül a hátlap beloldalán szerepel előre elkészített nyomdai elem, a kereskedelmi forgalmazáshoz elengedhetetlen vonalkód és ármegjelölés. Így a szerzői koncepciót sikerült tökéletesen végigvinni technikai értelemben is, hiszen a személyes, a szellemi cselekvéssorokhoz kötődő, a testet fizikai valójában működtető gesztusok és egyéb mozdulatok nyomainak ilyen "hiperrealista" megjelenítése voltaképp automatikusan személyessé és különösen bensőségessé teszi viszonyunkat a kötettel, illetve a benne megnyilvánuló személyiséggel. (Ráadásul a 300 darab keménytáblás, vászonkötéses "bibliofil" példány borítóit egyenként rajzolta meg a mester.)
"Túlélésről akkor beszélj, ha már meghaltál" - olvashatjuk a hátlapon, miközben az Ördöglakat másról sem beszél, mint egy termékeny élet túléléséről ("A Mindig Van Rajta Túl érzete"). E leltárszerű gyűjtemény "50+1 év válogatása", "egy gondolkodás atlasza" (hétmilliárd az egyhez léptékkel), mely valóban egyfajta szubjektum-enciklopédiaként működik: a képversek, rajzok, aforizmák, enigmák, versek és idézetek látszólag esetlegesen összeállított sora - miközben egyfajta epikus eseménysorozatot is felvázol - a Tandori-életmű megannyi emlékezetes (és kevésbé emlékezetes) momentumára utal vissza; mi több, ezek az utalások e könyvön belül is különösen izgalmas motivikus hálót alkotnak, mely valóban hasonlítható egy acéldrótból készült, a hozzá nem értő számára darabjaira szedhetetlen, vagy épp darabjaiból egyetlenné összeállíthatatlan ördöglakathoz. Mindemellett rámutat egy eddig kellőképp nem értékelt momentumra is: a Tandori-korpusz minden darabja (tehát a teljes életmű, melyben egyenrangúan kell kezelnünk szépirodalmi munkásságát, esszéírói tevékenységét és képzőművészeti működését stb.) egyetlen nagy mű részlete, melyhez amolyan sorvezetőként használható e kötet.
"Nekem ez a könyv is megfelel, kinek erre, kinek arra, kinek majd mire se kell. (É) Annyi, ennyi, mint a semmi - ezt éltem." A szerző szokásosnál is őszintébb hangú megjegyzése egyfelől azon olvasóival szembeni kritikáját mutatja, akiknek jó része épp olyan fanyalgással vegyes érdektelenséggel fogja majd visszatenni e könyvet a bolti polcra, amilyennel Tandori próza- és képversköteteit szokta. Másfelől viszont egyfajta lezárás-igényt is sejtet, de még inkább a készülődést a mindenhez hasonló, de semmivel sem azonos nagy ismeretlennel való találkozásra; erre három Szép Ernő-idézet (a Néked szól című versből) mutat rá legnyilvánvalóbban - az idézetek ráadásul mindannyiszor a következő bevezetéssel olvashatók: "Ha volna e könyvben mozgatható lap, ez lenne az."
Roland Barthes az említett Cy Twombly kapcsán idézi a Tao Te Kinget, ám ez az idézet igaz Tandori Dezső grafikai munkásságára, sőt, teljes életművére is: "alkot, de művét nem birtokolja, / cselekszik, de nem ragaszkodik, / beteljesült művét nem félti, / s mert magának nem őrzi, / el sem veszíti." (Weöres Sándor fordításában.) "Nem akarom, hogy ezzel a könyvvel bárki is boldog legyen. Aki mégis, annak már nem is volt szüksége erre a könyvre" - mondja erre szerzőnk.
Talán itt az ideje, hogy a "létösszegző költemény" terminus mintájára bevezessük a létösszegző kötet fogalmát.
Pro Die Kiadó, 2007, oldalszámozás nélkül, 2990 Ft
