Társadalmi célú miatyánk (A megfeszített - Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

szerző
Koren Zsolt
publikálva
2000/32. (08. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Akik tagadják a politikus színház létét, éppen a hétvégén kaptak évezredes pofont. A házfalakról csorgó millenniumi szósz legnemzetibb méregpohara egy új magyar rockopera margitszigeti ősbemutatója, Mádl Ferenccel nyakon öntve: folyékony képzavar.

Akik tagadják a politikus színház létét, éppen a hétvégén kaptak évezredes pofont. A házfalakról csorgó millenniumi szósz legnemzetibb méregpohara egy új magyar rockopera margitszigeti ősbemutatója, Mádl Ferenccel nyakon öntve: folyékony képzavar.

Megszületett tehát vallási és kontinentális hovatartozásunk újabb fenegyereke, s noha sem Jézus, sem a mellékszereplők nincsenek nevükön nevezve a sportosan primitív műben, kétségtelen, hogy a bibliai történetek egy újabb, most értelmileg igen igénytelen feldolgozását láttuk. A helyszínek, figurák, a cselekmény bonyolítása és maguk a konfliktusok is a Bibliából vannak átemelve, az utolsó vacsora, az Olajfák hegye, a piactéri lincs mind ismert történetek, ám ebben a verziójukban a felismerhetetlenségig vannak félrerendezve. Eldönthetetlen, hogy Tóth Sándor szerzőnek avagy inkább Koltay Gergely szövegírónak volt-e szüksége vagy érdeke, hogy a bemutatásra szánt művet a nemzeti egészségvédelem őskeresztényi alapokon nyugvó oltárán áldozza fel, miképpen arra a tudós marketinggondolkodóra is kíváncsi volnék, aki szerint a beszívott fiatalok egy meleg augusztusi szombat éjszakán vargajézusmiklós dallamos drogprevenciójára kíváncsiak kétezerötszáz forintos zsöllyeáron. Ha bárki azt hiszi, hogy "A szer" a Jézus keresztre feszítéséig tartó úton életképes lehet, mint többször visszatérő motívum, az egyszerűen hülye, már bocsánat. Krisztus sokszereplős drámáját ugyanis oly módon modernizálták, melyben a pogány nép gyaur vezíre, név szerint a Vezér "a szert kínálja pótszerül, melynek fogyasztása elcsendesíti a bánatot, feledést hoz a kínra, gyógyírt a sebekre". Ekkor érkeznek a Mester és tanítványai, akik csodát tesznek, hirdetik az igét, a szeretet hatalmát stb.

Hogy a tanítványokként számon tartott énekessereg (Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Jenei Szilveszter, Makrai Pál) miként tarthatja kielégítő művészi megnyilvánulásnak azt a négysornyi éneklést, melynek két óra statisztéria az előfeltétele, méltán tükrözi, hogy holtidőben színészileg bontakoznak ki, és adják a széttárt karú, csillagszemű ufólátót. S persze szívesen mosolyognak, mikor eszükbe jut, hogy a rendező szerint éppen az örömmámor járja át testüket. Ha pedig kórusban énekelhetnek, olyan magvas gondolatokat tárnak elénk, mint például "nem mindegy, hogy ki ül jobbra, ki ül balra" (dalrészlet), aztán a "kék az ég, és zöld a fű, és egyszerű az élet" (Kovács Kati), illetve "az erő legyen veled" (Star Wars) népi bölcseleteket idézik fel, némiképp átragozott formában. Ám ezekkel szigorú kontrasztot alkot, hogy a "Szeressük egymást, gyerekek!" és "Az igazság odaát van" kezdetűeket oly mértékben ferdítették el, ami már nem méltó az alkotókhoz, sőt zsivány csúsztatás.

Hogy mindemellett miként válhattak a neobolsevik családpropaganda szócsövévé a Golgota ostoba kisajátítása közben, érthetetlen és kezelhetetlen.

Koren Zsolt

szerző
Koren Zsolt
publikálva
2000/32. (08. 03.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...