Társadalmi célú miatyánk (A megfeszített - Margitszigeti Szabadtéri Színpad)

  • Koren Zsolt
  • 2000. augusztus 3.

Zene

Akik tagadják a politikus színház létét, éppen a hétvégén kaptak évezredes pofont. A házfalakról csorgó millenniumi szósz legnemzetibb méregpohara egy új magyar rockopera margitszigeti ősbemutatója, Mádl Ferenccel nyakon öntve: folyékony képzavar.
Akik tagadják a politikus színház létét, éppen a hétvégén kaptak évezredes pofont. A házfalakról csorgó millenniumi szósz legnemzetibb méregpohara egy új magyar rockopera margitszigeti ősbemutatója, Mádl Ferenccel nyakon öntve: folyékony képzavar.

Megszületett tehát vallási és kontinentális hovatartozásunk újabb fenegyereke, s noha sem Jézus, sem a mellékszereplők nincsenek nevükön nevezve a sportosan primitív műben, kétségtelen, hogy a bibliai történetek egy újabb, most értelmileg igen igénytelen feldolgozását láttuk. A helyszínek, figurák, a cselekmény bonyolítása és maguk a konfliktusok is a Bibliából vannak átemelve, az utolsó vacsora, az Olajfák hegye, a piactéri lincs mind ismert történetek, ám ebben a verziójukban a felismerhetetlenségig vannak félrerendezve. Eldönthetetlen, hogy Tóth Sándor szerzőnek avagy inkább Koltay Gergely szövegírónak volt-e szüksége vagy érdeke, hogy a bemutatásra szánt művet a nemzeti egészségvédelem őskeresztényi alapokon nyugvó oltárán áldozza fel, miképpen arra a tudós marketinggondolkodóra is kíváncsi volnék, aki szerint a beszívott fiatalok egy meleg augusztusi szombat éjszakán vargajézusmiklós dallamos drogprevenciójára kíváncsiak kétezerötszáz forintos zsöllyeáron. Ha bárki azt hiszi, hogy "A szer" a Jézus keresztre feszítéséig tartó úton életképes lehet, mint többször visszatérő motívum, az egyszerűen hülye, már bocsánat. Krisztus sokszereplős drámáját ugyanis oly módon modernizálták, melyben a pogány nép gyaur vezíre, név szerint a Vezér "a szert kínálja pótszerül, melynek fogyasztása elcsendesíti a bánatot, feledést hoz a kínra, gyógyírt a sebekre". Ekkor érkeznek a Mester és tanítványai, akik csodát tesznek, hirdetik az igét, a szeretet hatalmát stb.

Hogy a tanítványokként számon tartott énekessereg (Deák Bill Gyula, Nagy Feró, Jenei Szilveszter, Makrai Pál) miként tarthatja kielégítő művészi megnyilvánulásnak azt a négysornyi éneklést, melynek két óra statisztéria az előfeltétele, méltán tükrözi, hogy holtidőben színészileg bontakoznak ki, és adják a széttárt karú, csillagszemű ufólátót. S persze szívesen mosolyognak, mikor eszükbe jut, hogy a rendező szerint éppen az örömmámor járja át testüket. Ha pedig kórusban énekelhetnek, olyan magvas gondolatokat tárnak elénk, mint például "nem mindegy, hogy ki ül jobbra, ki ül balra" (dalrészlet), aztán a "kék az ég, és zöld a fű, és egyszerű az élet" (Kovács Kati), illetve "az erő legyen veled" (Star Wars) népi bölcseleteket idézik fel, némiképp átragozott formában. Ám ezekkel szigorú kontrasztot alkot, hogy a "Szeressük egymást, gyerekek!" és "Az igazság odaát van" kezdetűeket oly mértékben ferdítették el, ami már nem méltó az alkotókhoz, sőt zsivány csúsztatás.

Hogy mindemellett miként válhattak a neobolsevik családpropaganda szócsövévé a Golgota ostoba kisajátítása közben, érthetetlen és kezelhetetlen.

Koren Zsolt

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.