Tenni azért, hogy egyszer majd ne kelljen félni

Azért foglalkozik a noÁrban közéleti rappel, hogy egyszer majd ne kelljen félni Magyarországon. Ellenzéki balekoskodásról, függetlenségről és a Figyelő-ügyről is beszélgettünk.

MN: A közéleti rapbe már korábban is belekóstoltál a K úrnak című videóddal.

MÁ: Felháborított 2014-ben Kerényi Imre nyilatkozata, miszerint a Színművészeti Egyetemen a buzilobbi diktál. Egyáltalán mi az, hogy buzilobbi? És miért fogad közöny egy ilyen kijelentést? Lementem az Úri muriba, a színműsök törzshelyére, és azt láttam, hogy a fiatalok egyáltalán nem reflektálnak a helyzetre. Csak a sör melletti világmegváltás ment, mint a Vígben. Úgyhogy gondoltam egyet, felhívtam Kiss László Marcell operatőr barátomat, és előadás után leforgattuk a videót. Három óra alatt, indulatból csináltuk, de megszületett bennem a felismerés, hogy ez egy érvényes platform lehet.

(...)

MN: Meg tudod őrizni a függetlenségedet? Az ellenzéki sajtóban gyakran szerepelsz, a Figyelő viszont felnyomta a felügyeleti szervnél a gimnáziumot, ahol a Tanulni akarunkklipjét forgattátok.

MÁ: Szívesen adok interjút bárkinek, politikai oldaltól függetlenül. A Figyelő újságírójának is adtam, de ő már az elején leszögezte, hogy semmiben nem fogunk egyetérteni. Így nincs értelme interjúzni, mert ebből nem alakulhat ki valódi párbeszéd. Érdekes módon ez a cikk már csak előfizetéssel tekinthető meg.

 

Fotó: Németh Dániel

 

MN: Lett következménye a Figyelő-ügynek rád nézve?

MÁ: Ez is egy komoly baj. Azon gondolkodni, hogy a szabad véleménynyilvánításnak mi a következménye. A Figyelő azt állította, hogy üzleti és politikai célokra használtuk az iskolát, de egyik sem igaz. A noÁrral senki nem keres pénzt, mert nem engedélyezünk reklámokat a videóink alatt a YouTube-on, a politikai cél pedig mégis mi lett volna? Ne vicceljünk már…

(...)

MN: Azt szoktad mondani, hogy nem akarsz félelemben élni. Működik ez a mantra?

MÁ: A Figyelő újságírója is azt kérdezte, hogy mitől kell ma félni. Szerinte ez csak ellenzéki mítosz, szerintem viszont sok dologtól kell félni. Például attól, hogy a gyűlöletideológiák közepette felnő egy generáció, amely azért akar rendőr vagy katona lenni, hogy megvédje a szüleit a migránsoktól. Félni kell attól, hogy az emberek nem merik vállalni a véleményüket, mert akkor elveszíthetik a munkájukat. Félni kell attól, hogy ha diákként elmész egy tüntetésre, fegyelmit kapsz. És nagyon kell félni attól, hogy a civil szervezetekre, melyek rengeteg segítséget nyújtanak a társadalomnak a tisztánlátásban, az emberek ellenségként tekintenek. Ha külföldi ügynöknek bélyegzik a civileket, azzal romba lehet dönteni egy társadalmat. A noÁrral ezek ellen szeretnék tenni, hogy egyszer majd ne kelljen félni.

Molnár Áronnal arról is beszélgettünk, hogy milyen szabadúszóként dolgozni a színházi életben, miért hagyta ott a Vígszínházat és hogyan szeretné továbbfejleszteni a noÁrt. Részletek a friss Magyar Narancsban.

A lap már kapható az újságárusoknál vagy megrendelhető itt.