Már elsõ blikkre látszik, hogy a park jól teljesít a három legfontosabb kategóriában: a praktikusságban, a mûemlékvédelemben és az esztétikumban. Van ugyanis kerékpártároló, abból is a legritkább - bringások számára is egész jól használható - fajtából, és meg van oldva az akadálymentesítés is. A templom helyén korábban álló épületek megmaradt falai fölé pedig üvegtetõt vontak - némelyik inkább kávézónak tûnik, és az ember nem tudja mire vélni, hogy nem lát se pincért, se kávégépet. Ezek az üvegépítmények a papírforma szerint el kéne, hogy üssenek díszes környezetüktõl, de zavarba ejtõ módon ezt mégis vonakodnak megtenni. De mégiscsak az a legfontosabb, hogy a parkocska igazán pofás, este diszkrét, inkább romantikus, mint hivalkodó világítással - kapásból egymás kezét szorongató párokat keresnénk, de hiába: az összképet amúgy is rontó kerítésre alkonyat után "elõvigyázatosságból" lakat kerül.
Nappalra azért vannak padok, melyekrõl lehet a szemet legeltetni a képeslapról lemaradt részeken meg Bocskai szobrán. Hogy utóbbihoz miért vezetnek sínek nélküli vasúti talpfák, rejtély; az ötlet holokauszt-emlékmûnek egészen kiváló volna ("a síneket már felszedték, de a talpfák még megvannak"), ezúton ajánlanám is a köztéri képzõmûvészeknek - de hogy mi köze a jóval a vasút feltalálása elõtt elhalálozott fejedelemhez, azt azóta sem sikerült kiderítenem.
A Nagytemplom és a kollégium között
****
