Vajon létezik-e teljesen elõzmények nélkül valami? Igazat mondott-e Julius Caesar, amikor ilyet szólt: Jöttem, láttam, gyõztem! S ha már a híres római bejelentkezett, tán annyit felidézhetünk, hogy a hetvenes évekbõl emlékszünk néhány olyan, nagy európai produkcióban forgatott szandálos (vö. köpenyes-kardozós) filmre, melyben magas (akár rendezõi) szintû volt a román részvétel. Sõt, e mûnem egyes darabjai akkoriban (ezért-azért) román tárgyúnak is neveztettek, például a
Dákok. S hasonló volt a jelenlét néhány szintén európai Cooper-adaptációban is. Hát, ez tényleg nem jelenti az alapját egy 21. században korszerûnek mondható - nemzetközi fesztiválkedvenc - filmkultúrának. Akkor már inkább a mifelénk (is) régóta legendásnak számító román (elsõsorban bukaresti) színház, a maga mágikus neveivel (Bulandra) és messze ható héroszaival, mint Liviu Ciulei vagy éppen Lucian Pintilie. Szerencsére fényes reputációjuk egész a filmkészítésig lökte õket - bár sok köszönet nem volt érte, inkább betiltások (gondoljunk csak az
Akasztottak erdejére).
Gorácz Anikó imponáló körültekintéssel térképezi fel ezt a majdnem semmire épített új, modern várat, a mûfaj jelenében beváltnak mondható tónusban (mielõtt elkezdenék, vessenek egy pillantást a decens jegyzetapparátus irodalomjegyzékére) - s ebben az a jó az olvasónak, hogy nem érheti csalódás, nincs a könyv végéig váratlan fordulat: itt bizony a jó tanuló felel. Mondhatnám, hogy mindnyájunk örömére és a joggal megkívánható szórakoztatósági sebességfokozatban, de ki ne tudná, hogy mennyire rétegmûfajban járunk. Ilyen szûk körben még egy kis szárazságot is megengedhetne a szerzõnek az olvasó. De nincs rá szükség, a Forradalmárok információgazdag és olvasmányos, úgy helyezi el (Közép-)Európában a mai román filmkészítést, mint a pinty, mintha örökké ott lett volna.
A Mozinet kiadványa, 2010, 169 oldal, 1190 Ft
*****
