Színház - Üdvözlet a győzőnek! - Závada Pál: Magyar ünnep

  • Csáki Judit
  • 2010. december 16.

Zene

Igen, akkor legyen most még ez, talán utoljára, mielőtt a médiahatóság vigyázó szeme kiirtja a szabad szólást, benne a kritikát is; legyen ez akkor ajándék a karácsonyfa alá: Magyar ünnep a magyar ünnepre. Alföldi Róbert rendezése a Nemzeti Színházban megint kiveri a biztosítékot azoknál, akik színházba nem járnak, a magyar nyelvet ötszáz szóval beszélik, melyek közül háromszáz ócska káromkodás, és csak úgy lehetnek maguk előtt is igaz magyarok (megannyi egyetlen igaz magyar), ha a nekik nem tetszők nem magyarok, mert szellemi nyomorúságukból ugyan mi más emelhetné ki őket, mint mások kitaszítása a nemzet testéből.

Igen, akkor legyen most még ez, talán utoljára, mielőtt a médiahatóság vigyázó szeme kiirtja a szabad szólást, benne a kritikát is; legyen ez akkor ajándék a karácsonyfa alá: Magyar ünnep a magyar ünnepre. Alföldi Róbert rendezése a Nemzeti Színházban megint kiveri a biztosítékot azoknál, akik színházba nem járnak, a magyar nyelvet ötszáz szóval beszélik, melyek közül háromszáz ócska káromkodás, és csak úgy lehetnek maguk előtt is igaz magyarok (megannyi egyetlen igaz magyar), ha a nekik nem tetszők nem magyarok, mert szellemi nyomorúságukból ugyan mi más emelhetné ki őket, mint mások kitaszítása a nemzet testéből.

Magyar ünnep volt Erdélyben, amikor bemasíroztak Kolozsvárra a magyarok 1940-ben, hogy visszavegyék, ami az övék (nem az ezeréves magyar álmot, mint Závada rámutat, hanem a húszéveset, de mindegy), és gyorsan tisztogatni kezdjenek ott is, a Harmadik Birodalom nemesnek tán nem mondható igényei szerint rostálni kifelé a nem magyarokat. Mert egyiknek ünnep, ami a másiknak nem az - ezt kellene tudni elviselni emelt fővel, kulturáltan -, és abban tévedett Alföldi, amikor a színházat kiadta volna a román nemzeti ünnepre, hogy erre megérett már hazánk soványka demokráciája.

Az Idegen testünk című regényből vétetett dráma (a regényből nyilván azért nem lett mélytorokból felhörgés országszerte, mert olvasni sem szoktak a hörgők) néhány figurát rendez össze családi-szerelmi viszonyrendszerbe, és rajtuk szűri át ezt a bizonyos ünnepet, az utána következő néhány évvel együtt. A regény tartalma drámai, a belőle írott színmű tartalma is az, formája azonban kevéssé - igen jól jött hát a teátrális apparátus tekintetében villódzó fantáziájú Alföldi Róbert megannyi rendezői ötlete a színháziasításhoz. Kellett Bella Máté remek zenéje, amely idézetekkel, utalásokkal és originális részeivel elsősorban a Kart emeli meg (és néha Karrá teszi az összes szereplőt); hozzá a zenekar katonai uniformisban és Silló István karmester a magas székben. Menczel Róbert díszlete a nagyon is kellő stilizálás optimális terét hozza létre: csempézett színház, a hátsó falon nyolc ajtóval (ennyi tagból áll a Kar, és ennyien vannak a szereplők is). Oldalról történik az amúgy minimális átdíszletezés - minden a szemünk előtt.

A kemény, epikus gondossággal kicsiszolt mondatok sűrű, rétegzett tartalmát érthetően és élvezhetően, vagyis hallás-látás formájú befogadásra átnyújtani a közönségnek - kellett ehhez az egyszerre alázatos és markáns rendezésen túl (abban benne) az olykori koreográfia (Gergye Krisztián), hogy amit látunk, híven kísérje az írói szándékot: mindennek van színe, több is, és visszája, több is. Az alakok - Weiner Janka, a fotográfus és Flórián Imre katonadiplomata vezetésével - nem hősök és/vagy történelmi ikonok, hanem olyan emberek, akik a jelenben, a mindenkori jelenben élve értelmezik és élik saját életüket, és próbálják befolyásolni a többiekét. Nem vetül vissza rájuk az utókor bölcsessége - és a rendezésben sem veszítik el sűrű, gazdag karakterüket. Zsidó, félzsidó, sváb magyarok ők, akik a viharosan változó világban napról napra próbálnak eligazodni, összejönni és elválni, várni a távollévőt, vigasztalni a rászorulót, menteni a mentendőt. Lenni okosnak, megfontoltnak, rajongónak és szeretőnek, megértőnek és megdöbbentnek - venni a kanyarokat, és állva maradni köztük.

A Kar - amely a regénynek is kulcsszereplője - mi vagyunk, egy nagy-nagy mi; változó nézőpontunkkal látjuk hol innen, hol onnan a mindennapi történelmet és benne a történeteket. Látjuk, amit a "valóságban" esetleg nem is láthatnánk, vagy legalábbis nem egyszerre. Závadának ez a regényben is vezérfonállá összetapadó, amúgy sok szálból álló dramaturgiai ötlete készen és készségesen kínálja föl magát a színpadnak. És az egyetlen par excellence drámai, vagyis színházi drámai jelenet, amelyben Flamm Johannka Weiner Jankával folytatott beszélgetésében szépen kibontakozik előttünk a nyilassá lett fiatalember alakja, ez a jelenet Alföldi rendezésében ott áll csupaszon az előadás közepén, mert ehhez nem kell semmi teátrális rásegítés, ez egyszerre dráma és színház.

És elhúz velünk a történelem kereke előbb 44-ig - amikor is a zsidó Emmát, Janka divatáruboltos unokatestvérét, aki fiával, Palcsival várja haza férjét, aki Janka fényképéről néz le rájuk Závada arcával és tekintetével... szóval Emmát a nyilas Johannka kimenti a nyilasok fogságából, vagyis átmenetileg neki köszönheti az életét. Aztán 46-ig pörgünk tovább - él, aki él, Emma férje például hazatér, de Emmát már nem találja, és Flórián Imre is él, és Erdély sem Magyarország már.

Znamenák István Flórián Imréje, Söptei Andrea Emmája és Nagy Mari Jankája bravúros triumvirátus. Szabó Kimmel Tamás újságírója, Szatory Dávid segédlelkésze, Földi Ádám Johannkája is pontos karakterformálás.

Nyitott elmét, kíváncsi befogadást kíván Závada darabja Alföldi rendezésében - vagyis a józan keveseknek szól. Erős politikai ellenszélben került színre - amikor is a kormányzó párt lányos zavarában nem tudja, hogyan is engedjen a parlamenti és parlamenten kívüli szélsőjobb követelésének Alföldi kirúgásával, hogyan is tegyen a kedvükre úgy, hogy közben a saját kedvére tesz. Ha épelméjű és lelkű emberek is vannak köztük, hát az ő helyzetük most igen nehéz: Alföldi nem hajlandó a kezükre játszani sem silány kurzusműködéssel, sem művészi dilettantizmussal. Az előbbivel mindenképp meg kell várni a leendő igazgatót, aki már melegít a pálya szélén, és elhivatottan ül bele a szétzsidózott, szétbuzizott előd székébe. Üdvözlet a győzőnek!

Nemzeti Színház, november 29.

Neked ajánljuk

Grandiózus pamparamm

Raffaello 1514-ben befejezett freskóján I. Leó pápa és Attila néz farkasszemet egymással. Míg az egyházfő felett Szent Péter és Szent Pál levitál, a hun lovak riadtan szökellnek hátra, a barbár küldöttség pedig megretten a keresztény Isten jelenlététől.

Vivát!

Ha azt mondjuk, hogy augusztus 20. Magyarországon immár hagyományosan a nagy fővárosi falunap izzadmányos ünnepe, a színes, szagos, hangos talmi kunsztstüklik, égbe lőtt hamburgerek rajongóinak nagy találkozója, amikor megnyílnak a főváros csak erre az alkalomra tartogatott csodái az egymás sarkára hágni, falkában élvezkedni imádó tömegek előtt, akkor nyilvánvalóan lenézzük a vidéket, a vidékieket, a városi alacsonyabb néposztá­lyo­kat, mindenkit, aki úgymond felutazott, aki szembejön, s nincs kalap a fején.

Bármilyen szakos

Az elmúlt napokban több felől hallottuk rebesgetni – és nemcsak tanároktól, szülőktől, hanem tankerületi szakelemektől is –, hogy a kormány az ősszel a koronavírus-járvány újabb hullámára hivatkozva online oktatást rendel el. Néhány nappal ezelőtt Hadházy Ákos független országgyűlési képviselő is erről posztolt a közösségi oldalán, mi több, szerinte már „főispáni hivatalból” is érkezett ilyen értelmű szóbeli jelzés. A képviselő „teljesen életszerűnek” nevezi e lehetőséget, ámbár némi kétkedés is kiérződik soraiból.

Nadrágszíj a függönyre

Nem hirtelen támadtak és nem is múlnak el egyhamar a színházi szakma gazdasági nehézségei. A független, az önkormányzati és az állami fenntartású teátrumok növekvő rezsiárakkal és csökkenő nézőszámmal számolnak, de a jegyárakon senki sem mer nagyot emelni.

„Ha nem dicsérnek”

Urbán András előadásaiban láthattuk először itthon, aztán egyre több darabban tűnt fel. Nagyabonyi Emese újvidéki színésznővel a hazai és vajdasági színjátszás közötti különbségekről, a pálya nehézségeiről és a megtett útról beszéltünk.

A pimasz légy

A nemzetközi jog alapja az államok szuverén egyenlősége. Ebből adódóan bármely állam nemzetközi kapcsolataiban szinte semmi sem történhet annak kifejezett hozzájárulása, azaz szavazata nélkül. Kende Tamás írása az uniós magyar vétók margójára.

Haptákban

A kormány 52 milliárdos bérfejlesztést jelentett be, amelyből a rendőrök is részesülnek. Ez komoly emelés, de kérdés, hogy hosszú távon megállítja-e az állomány csökkenését.

Lombjuk se rezzen

A közelmúltban a mindenféle szükséghelyzetre hivatkozva született, s nagy szakmai felháborodást kiváltó kormányrendelet az egyéb szempontból is sérülékeny erdőállományban könnyítené meg a fakivágást. Nem véletlenül.

„Ötven százalék!”

Évek óta 25 ezer szakdolgozó hiányzik a magyar egészségügyi rendszerből, és ha nem jön érdemi változás, 2023 januárjára ötszörös lesz a különbség az orvosok és a szakdolgozók bére között. A MESZK javaslatcsomagot küldött az államtitkárságnak, és bízik a párbeszédben, a mielőbbi béremelésben.

Nagykapu

Aj Vej-vej következetesen és mindenáron, minden megnyilatkozásával, ideértve a műalkotásait is, az emberi szabadságról, mint alapvető jogról beszél. Nála nincs kiskapu és mellékzönge: az üzenet a kezdetek óta ugyanaz. A kifejezési formák változtak, azok is szervesen egymásból építkezve.