Lemez

The Brahms Project – Viola Sonatas & Songs

  • - csk -
  • 2018. november 25.

Zene

Ritkán fordul elő, hogy egy nagy zeneszerző pályafutása egy pontján úgy dönt, felhagy a komponálással. Mégis megesett ilyesmi: Johannes Brahms határozott úgy 1890-ben, 57 (!) évesen, hogy mivel már „öreg”, és mindent megírt, amit megírhatott, leteszi a lantot. A sors másképp akarta: a zeneszerző 1891 márciusában, Meiningenben találkozott a hercegi zenekar klarinétfenoménjával, Richard Mühlfelddel, aki új művek írására ösztönözte. Ráadásul a két klarinétszonáta, a klarinéttrió és a klarinétötös mellett Brahms más műfajú újdonságokat is befejezett, egyebek közt a Négy komoly éneket és a kései zongoraművek áradatát.

A két klarinétszonáta (Op. 120 No. 1 & 2 – f-moll, Esz-dúr) brácsa–zongora változatban is ismert. Izgalmasan viszonyul egymáshoz a kétféle műalak: megváltozik a zene karaktere és mondanivalója, mert míg a klarinétverzió világos színei a kései stílus alkonyi derűjét segítik felszínre, addig a brácsaváltozat a hangszer nazális, sötét tónusa révén a rezignáció és a melankólia legalább olyan hitelesen brahmsi költészetét hangsúlyozza.

Bársony Péter és Frankl Péter felvételt készített a két műből, kiegészítve a szonáták párosát a Brácsadalokkal (Op. 91), amelyek alt szólamát Komlósi Ildikó énekli. A lemez a legtisztább, legnemesebb kamarazene: érzékeny és árnyalt muzsikálás. Bársony pontos, intelligens, részletező, Komlósi egy fokkal halványabb, a felvételek idején, 2016 decemberében még „csak” 81 éves Frankl frissessége, valamint a játékából sugárzó életkedv és színgazdagság pedig az éltető művészet csodája.

Hungaroton, 2018

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.