mi a kotta?

Fanatizmus = kőolaj

  • mi a kotta
  • 2018. november 25.

Zene

„Kegyeskedjék meghallgatni egy megtört szívű bűnös vallomását! Immár tizennyolc éve, hogy alulírott tudatosan nagy-nagy újságírói szörnyűséget követett el – a modern itáliai zene öt Királyának utolsója ellen. Ha azóta nem bánta meg ezt, nem szégyenkezett miatta keservesen, ó, hányszor, de hányszor! Amikor az említett bűnt elkövette (talán Ön nagylelkűségében már el is felejtette az egészet), kétségkívül nem lehetett az ép eszénél – nézze el, hogy egyáltalán említem ezt a körülményt, mintegy enyhítőleg. Elméjét elvakította a fanatizmus, az ultrawagneriánus »köd«. Hét évvel később – apránként kigyúlt a fény. A fanatizmus megtisztult, átváltozott: lelkesedéssé. Fanatizmus = kőolaj; lelkesedés = villamos fény. […] Eljutván a felismerés azon pontjára, ahol gratulálhattam magamnak, amiért életem ily nagyon gazdagodott, és kiterjedt a legdrágább, művészi örömök területén! Az Ön legutóbbi műveinek tanulmányozásával kezdtem: az Aidával, az Otellóval és a Requiemmel – mely utóbbinak hajdan elég rossz előadását hallottam –, és könnyekig megindítottak: nemcsak a betűjüket tanulmányoztam, amely öl, hanem a szellemüket is, amely életre kelt. Nos, fényes Maestro, immár csodálom, szeretem Önt!” Ezzel az enyhén szólva is egzaltált levéllel követte meg 1892-ben Hans von Bülow az idős Verdit, amiért annak Requiemjét 1874-ben e máig emlékezetes ítélettel bélyegezte meg: „egyházi köntösbe öltöztetett opera”. „Önben a bűn árnyéka sincsen! […] Ki tudja… talán akkor volt igaza” – válaszolta a nagyvonalú olasz, aki ekkor már rég tudta, hogy a műveinek senki kritikus nem árthat többé. Máskülönben hívők és hitetlenek aligha tódulnának jövő pénteken a Müpába, ahol is nem kisebb muzsikus, mint Sir John Eliot Gardiner (képünkön) vezényli majd Verdi halotti miséjét, két pompás együttese, A Forradalom és Romantika Zenekara meg a Monteverdi Kórus élén (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc).

Érthető okokból nem ez lesz az egyetlen rekviem, amely felhangzik az elkövetkező napokban. Így a Nemzeti Filharmonikusok például az Antonín Dvořákét fogják előadni, vezetőjük, Hamar Zsolt pálcáját követve (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc).
A MÁV Szimfonikus Zenekar és a debreceni Kodály Kórus pedig a Bülow által ugyancsak megkedvelt, majd megszeretett Brahms Német Requiem című, oly megrendítő művével adóznak kedves halottaink emlékezetének (Zeneakadémia, november 2., hét óra).

De mielőtt testestül-lelkestül átengednénk magunkat a mindenszentek körüli napok hangulatának, két evilágian remek koncert is föltétlenül vár még reánk! Most szombaton a formátumos régizenés csapat, a Concerto Köln jön majd Budapestre, hogy a hegedűművész Giuliano Carmignola társaságában barokk nagy- és kismesterek kompozícióit játsszák nekünk (Zeneakadémia, október 27., fél nyolc). Jövő kedden azután már csupán egyetlenegy és méghozzá hazai művész miatt fogunk hangversenyterembe menni. Ránki Dezső ugyanis szólóestet ad majd Haydn, Debussy és Schubert műveit elzongorázva (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Minden külön értesítés helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Szól a jazz

Az ún. közrádió, amelyet egy ideje inkább állami rádiónak esik jól nevezni, új csatornát indított. Óvatos szerszámsuhintgatás ez, egyelőre kísérleti adást sugároznak csupán, és a hamarosan induló „rendes” műsorfolyam is online lesz elérhető, a hagyományos éterbe egyelőre nem küldik a projektet.

Fülsiketítő hallgatás

„Csalódott volt, amikor a parlamentben a képviselők szó nélkül mentek el ön mellett?” – kérdezte az RTL riportere múlt heti interjújában Karsai Dánieltől. A gyógyíthatatlan ALS-betegséggel küzdő alkotmányjogász azokban a napokban tért haza a kórházból, ahová tüdőgyulladással szállították, épp a születésnapján.

A szabadságharc ára

Semmi meglepő nincs abban, hogy az első háromhavi hiánnyal lényegében megvan az egész éves terv – a központi költségvetés éves hiánycéljának 86,6 százaléka, a teljes alrendszer 92,3 százaléka teljesült márciusban.

Puskák és virágok

Egyetlen nap elég volt ahhoz, hogy a fegyveres erők lázadása és a népi elégedetlenség elsöpörje Portugáliában az évtizedek óta fennálló jobboldali diktatúrát. Azért a demokráciába való átmenet sem volt könnyű.

New York árnyai

Közelednek az önkormányzati választások, és ismét egyre többet hallunk nagyszabású városfejlesztési tervekről. Bődületes deficit ide vagy oda, választási kampányban ez a nóta járja. A jelenlegi főpolgármester első számú kihívója már be is jelentette, mi mindent készül építeni nekünk Budapesten, és országszerte is egyre több szemkápráztató javaslat hangzik el.

Egymás között

Ahogyan a Lázár János szívéhez közel álló geszti Tisza-kastély felújításának határideje csúszik, úgy nőnek a költségek. A már 11 milliárd forintos összegnél járó projekt új, meghívásos közbeszerzései kér­dések sorát vetik fel.

Mit csinál a jobb kéz

Több tízmillió forintot utalt át Ambrózfalva önkormányzatától Csanádalbertire a két falu közös pénzügyese, ám az összeg eltűnt. A hiány a két falu mellett másik kettőt is nehéz helyzetbe hoz, mert közös hivatalt tartanak fönn. A bajban megszólalt a helyi lap is.

Árad a Tisza

Két hónapja lépett elő, mára felforgatta a politikai színteret. Bár sokan vádolják azzal, hogy nincs világos programja, több mindenben markánsan mást állít, mint az ellenzék. Ami biztos: Magyar Péter bennszülöttnek számít abban a kommunikációs térben, amelyben Orbán Viktor is csak jövevény.

„Ez az életem”

A kétszeres Oscar-díjas filmest az újabb művei mellett az olyan korábbi sikereiről is kérdeztük, mint a Veszedelmes viszonyok. Hogyan csapott össze Miloš Formannal, s miért nem lett Alan Rickmanből Valmont? Beszélgettünk Florian Zellerről és arról is, hogy melyik magyar regényből írt volna szívesen forgatókönyvet.

„Könnyű reakciósnak lenni”

  • Harci Andor

Új lemezzel jelentkezik a magyar elektronikus zene egyik legjelentősebb zászlóvivője, az Anima Sound Sys­tem. Az alapító-frontember-mindenessel beszélgettünk.