mi a kotta?

Fanatizmus = kőolaj

  • mi a kotta
  • 2018. november 25.

Zene

„Kegyeskedjék meghallgatni egy megtört szívű bűnös vallomását! Immár tizennyolc éve, hogy alulírott tudatosan nagy-nagy újságírói szörnyűséget követett el – a modern itáliai zene öt Királyának utolsója ellen. Ha azóta nem bánta meg ezt, nem szégyenkezett miatta keservesen, ó, hányszor, de hányszor! Amikor az említett bűnt elkövette (talán Ön nagylelkűségében már el is felejtette az egészet), kétségkívül nem lehetett az ép eszénél – nézze el, hogy egyáltalán említem ezt a körülményt, mintegy enyhítőleg. Elméjét elvakította a fanatizmus, az ultrawagneriánus »köd«. Hét évvel később – apránként kigyúlt a fény. A fanatizmus megtisztult, átváltozott: lelkesedéssé. Fanatizmus = kőolaj; lelkesedés = villamos fény. […] Eljutván a felismerés azon pontjára, ahol gratulálhattam magamnak, amiért életem ily nagyon gazdagodott, és kiterjedt a legdrágább, művészi örömök területén! Az Ön legutóbbi műveinek tanulmányozásával kezdtem: az Aidával, az Otellóval és a Requiemmel – mely utóbbinak hajdan elég rossz előadását hallottam –, és könnyekig megindítottak: nemcsak a betűjüket tanulmányoztam, amely öl, hanem a szellemüket is, amely életre kelt. Nos, fényes Maestro, immár csodálom, szeretem Önt!” Ezzel az enyhén szólva is egzaltált levéllel követte meg 1892-ben Hans von Bülow az idős Verdit, amiért annak Requiemjét 1874-ben e máig emlékezetes ítélettel bélyegezte meg: „egyházi köntösbe öltöztetett opera”. „Önben a bűn árnyéka sincsen! […] Ki tudja… talán akkor volt igaza” – válaszolta a nagyvonalú olasz, aki ekkor már rég tudta, hogy a műveinek senki kritikus nem árthat többé. Máskülönben hívők és hitetlenek aligha tódulnának jövő pénteken a Müpába, ahol is nem kisebb muzsikus, mint Sir John Eliot Gardiner (képünkön) vezényli majd Verdi halotti miséjét, két pompás együttese, A Forradalom és Romantika Zenekara meg a Monteverdi Kórus élén (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc).

Érthető okokból nem ez lesz az egyetlen rekviem, amely felhangzik az elkövetkező napokban. Így a Nemzeti Filharmonikusok például az Antonín Dvořákét fogják előadni, vezetőjük, Hamar Zsolt pálcáját követve (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc).
A MÁV Szimfonikus Zenekar és a debreceni Kodály Kórus pedig a Bülow által ugyancsak megkedvelt, majd megszeretett Brahms Német Requiem című, oly megrendítő művével adóznak kedves halottaink emlékezetének (Zeneakadémia, november 2., hét óra).

De mielőtt testestül-lelkestül átengednénk magunkat a mindenszentek körüli napok hangulatának, két evilágian remek koncert is föltétlenül vár még reánk! Most szombaton a formátumos régizenés csapat, a Concerto Köln jön majd Budapestre, hogy a hegedűművész Giuliano Carmignola társaságában barokk nagy- és kismesterek kompozícióit játsszák nekünk (Zeneakadémia, október 27., fél nyolc). Jövő kedden azután már csupán egyetlenegy és méghozzá hazai művész miatt fogunk hangversenyterembe menni. Ránki Dezső ugyanis szólóestet ad majd Haydn, Debussy és Schubert műveit elzongorázva (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Minden külön értesítés helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.