mi a kotta?

Fanatizmus = kőolaj

  • mi a kotta
  • 2018. november 25.

Zene

„Kegyeskedjék meghallgatni egy megtört szívű bűnös vallomását! Immár tizennyolc éve, hogy alulírott tudatosan nagy-nagy újságírói szörnyűséget követett el – a modern itáliai zene öt Királyának utolsója ellen. Ha azóta nem bánta meg ezt, nem szégyenkezett miatta keservesen, ó, hányszor, de hányszor! Amikor az említett bűnt elkövette (talán Ön nagylelkűségében már el is felejtette az egészet), kétségkívül nem lehetett az ép eszénél – nézze el, hogy egyáltalán említem ezt a körülményt, mintegy enyhítőleg. Elméjét elvakította a fanatizmus, az ultrawagneriánus »köd«. Hét évvel később – apránként kigyúlt a fény. A fanatizmus megtisztult, átváltozott: lelkesedéssé. Fanatizmus = kőolaj; lelkesedés = villamos fény. […] Eljutván a felismerés azon pontjára, ahol gratulálhattam magamnak, amiért életem ily nagyon gazdagodott, és kiterjedt a legdrágább, művészi örömök területén! Az Ön legutóbbi műveinek tanulmányozásával kezdtem: az Aidával, az Otellóval és a Requiemmel – mely utóbbinak hajdan elég rossz előadását hallottam –, és könnyekig megindítottak: nemcsak a betűjüket tanulmányoztam, amely öl, hanem a szellemüket is, amely életre kelt. Nos, fényes Maestro, immár csodálom, szeretem Önt!” Ezzel az enyhén szólva is egzaltált levéllel követte meg 1892-ben Hans von Bülow az idős Verdit, amiért annak Requiemjét 1874-ben e máig emlékezetes ítélettel bélyegezte meg: „egyházi köntösbe öltöztetett opera”. „Önben a bűn árnyéka sincsen! […] Ki tudja… talán akkor volt igaza” – válaszolta a nagyvonalú olasz, aki ekkor már rég tudta, hogy a műveinek senki kritikus nem árthat többé. Máskülönben hívők és hitetlenek aligha tódulnának jövő pénteken a Müpába, ahol is nem kisebb muzsikus, mint Sir John Eliot Gardiner (képünkön) vezényli majd Verdi halotti miséjét, két pompás együttese, A Forradalom és Romantika Zenekara meg a Monteverdi Kórus élén (Nemzeti Hangversenyterem, november 2., fél nyolc).

Érthető okokból nem ez lesz az egyetlen rekviem, amely felhangzik az elkövetkező napokban. Így a Nemzeti Filharmonikusok például az Antonín Dvořákét fogják előadni, vezetőjük, Hamar Zsolt pálcáját követve (Zeneakadémia, november 1., fél nyolc).
A MÁV Szimfonikus Zenekar és a debreceni Kodály Kórus pedig a Bülow által ugyancsak megkedvelt, majd megszeretett Brahms Német Requiem című, oly megrendítő művével adóznak kedves halottaink emlékezetének (Zeneakadémia, november 2., hét óra).

De mielőtt testestül-lelkestül átengednénk magunkat a mindenszentek körüli napok hangulatának, két evilágian remek koncert is föltétlenül vár még reánk! Most szombaton a formátumos régizenés csapat, a Concerto Köln jön majd Budapestre, hogy a hegedűművész Giuliano Carmignola társaságában barokk nagy- és kismesterek kompozícióit játsszák nekünk (Zeneakadémia, október 27., fél nyolc). Jövő kedden azután már csupán egyetlenegy és méghozzá hazai művész miatt fogunk hangversenyterembe menni. Ránki Dezső ugyanis szólóestet ad majd Haydn, Debussy és Schubert műveit elzongorázva (Nemzeti Hangversenyterem, október 30., fél nyolc). Minden külön értesítés helyett.

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.