Tóth Gabi: „Soha nem vártak tőlem semmit és 'megvenniük' sem kellett”

  • narancs.hu
  • 2022. április 7.

Zene

A Fidesz kampányzáróján is fellépő énekesnő úgy érezte, ideje tiszta vizet önteni a pohárba. 

Tóth Gabi szerda esti Instagram- és Facebook-posztjában fejtette ki, miért érzi úgy, hogy az elmúlt majdnem egy évben karaktergyilkosság áldozata volt. Az énekesnő szerint minden az Eucharisztikus Kongresszussal kezdődött, ahol nyilvánosan is megvallotta hitét, amit egyébként korábban sem titkolt.

Terjedelmes bejegyzésében Tóth Gabi azt írta: „Álmomban sem gondoltam volna, hogy ez egyes médiumokból, emberekből milyen elképesztő gyűlöletet vált ki.” Állítása szerint folyamatos támadásoknak volt kitéve, ostobának és álszentnek nevezték, miközben azzal is vádolták, hogy eladta magát a hatalomnak. Szerinte ez már csak azért is problémás, mivel „ebben az időszakban nekem a politikához közöm nem volt.”

„Az a nemtelen, sokszor igaztalan támadás cunami, azonban, ami a magukat elfogadónak és toleránsnak hirdető oldalról érkezett felém gyakorlatilag belesodort egy olyan szerető közegbe, ahol valóban el- és befogadtak” – olvasható az énekesnő posztjában, amelyben arról is beszámolt: „elképesztő érzés volt azon a színpadon állni” (Orbán Viktor mellett, a Fidesz kampányzáró rendezvényén). 

Tóth Gabi úgy érzi, a legnagyobb bajban álltak mellé és segítő kezet nyújtottak neki, miközben „soha nem vártak tőlem semmit ezért cserébe és »megvenniük« sem kellett, hiszen mindig is ez volt az én hitem szerinti, valódi közösségem”. Az énekesnő önmagát egyébként továbbra is lázadónak tartja, „aki harcolni fog az igazságért”.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.