Lemez

World music: kapaszkodó

a sötétben: szabad egy táncra?

Susana Baca: Palabras Urgentes A hetvenhét éves Susana Baca az afroperui zenei hagyomány szinonimája. Ezt kutatja, ezt tanítja, erre hozta létre Negro Continuo nevű intézetét, és erről szólnak a lemezei, amelyek közül három is latin Grammyt kapott. Az első felvételeit a hetvenes években készítette, de kellett két évtized, hogy Perun túl is felfigyeljenek rá. Illetve David Byrne kellett, akinek a spanyoltanára mutatta meg Baca Maria Lando című dalát. Szerelem az első hallásra – így került Baca az 1995-ös Afro-Peruvian Classics: The Soul of Black Peru című Luaka Bop-kiadványra.

És azóta nincs megállás. A Palabras Urgentes a 16. – és alighanem az egyik legjobb – albuma. Sürgető szavak a címe, olyan gondokra utalva, mint a korrupció vagy a globális felmelegedés, de nyugalom: a Bacától elválaszthatatlan gyöngédségben sincs hiány. És amilyen sokrétű a dalok költészete, olyan változatos a hangvétele is, rezesbandával és ütősökkel, marimbával és zongorával, hegedűvel, bőgővel és gitárral. Baca nemcsak a fekete Peru muzsikájáról tud mindent, de arról is, amibe az Latin-Amerikában beágyazódott. Az a legkevesebb, hogy a tangó, a cumbia vagy a salsa felé kacsingat – azt más is tudja –, de mindezt úgy, hogy abból egy jellegzetes, külön bejáratú világ kerekedik ki. Olykor szívszorító, olykor magával ragadó, de mindig frissességgel és igazi élettel teli. (Real World/Universal, 2021)

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Halál kasmírpulóverben

Almodóvar öregszik. E tény új dolgokra sarkallja: megjött az étvágya, hogy az öregedésről és a halál egyre nyomasztóbb közelségéről meséljen, és el-elkalandozik spanyol anyanyelvétől.

Mi végre, mi végre?

A Láthatáron Csoport új produkciójának az alcíme – részvételi boldogulás 90 percben – csak első pillanatban tűnik furcsának, hisz’ mindenki próbál valahogyan boldogulni. Együtt, külön, akárhogy. De van-e értelme az egésznek?