Lemez

World music: kapaszkodó

a sötétben: szabad egy táncra?

Susana Baca: Palabras Urgentes A hetvenhét éves Susana Baca az afroperui zenei hagyomány szinonimája. Ezt kutatja, ezt tanítja, erre hozta létre Negro Continuo nevű intézetét, és erről szólnak a lemezei, amelyek közül három is latin Grammyt kapott. Az első felvételeit a hetvenes években készítette, de kellett két évtized, hogy Perun túl is felfigyeljenek rá. Illetve David Byrne kellett, akinek a spanyoltanára mutatta meg Baca Maria Lando című dalát. Szerelem az első hallásra – így került Baca az 1995-ös Afro-Peruvian Classics: The Soul of Black Peru című Luaka Bop-kiadványra.

És azóta nincs megállás. A Palabras Urgentes a 16. – és alighanem az egyik legjobb – albuma. Sürgető szavak a címe, olyan gondokra utalva, mint a korrupció vagy a globális felmelegedés, de nyugalom: a Bacától elválaszthatatlan gyöngédségben sincs hiány. És amilyen sokrétű a dalok költészete, olyan változatos a hangvétele is, rezesbandával és ütősökkel, marimbával és zongorával, hegedűvel, bőgővel és gitárral. Baca nemcsak a fekete Peru muzsikájáról tud mindent, de arról is, amibe az Latin-Amerikában beágyazódott. Az a legkevesebb, hogy a tangó, a cumbia vagy a salsa felé kacsingat – azt más is tudja –, de mindezt úgy, hogy abból egy jellegzetes, külön bejáratú világ kerekedik ki. Olykor szívszorító, olykor magával ragadó, de mindig frissességgel és igazi élettel teli. (Real World/Universal, 2021)

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.