A már jó ideje Berlinben élő bristoli zenész szomorú apropóból készítette el 14. nagylemezét. Egykori alkotó- és élettársától, Martina Topley-Birdtől született lánya, Mina Mazy 2019 tavaszán öngyilkos lett, és e tragikus veszteséget máig nem tudta feldolgozni. Az alkotói gyászmunkából viszont az utóbbi évtized(ek) egyik legerősebb Tricky-albuma született, amely ugyan nem a terjedelmével tüntet, de ezt a szűk, mégis tömény fél órát katartikus, egyben varázsos dalokkal töltötte ki. Magában képtelen volna kimondani minden bánatát, néha már csak a szitkozódás tör ki belőle, mint a Hate This Painben, ám ahogy az album számainak többségén, itt is segítségére lesz felfedezettje, az egyik lengyel turnéján megismert Marta Złakowska, aki a maga (néha óhatatlanul Martinára emlékeztető) szomorúan szép hangján a kimondhatóságig tudja emelni Tricky fájdalmas sorait. De talán még nála is erősebb a dán énekes-előadó Oh Land (Nanna Øland Fabricius) jelenléte, aki csak két számhoz (Running Off, I’m in the Doorway) kölcsönzi énekét és melódiákban gazdag hangképeit, de ezek az album legerősebbjei közé tartoznak. Zenében a tőle elvárhatót hozza Tricky: néha melankolikus, hol meg horzsolóan sötét elektronikus hátteret és többnyire hiphop/
dub alapokat rakott az éneksávok alá, és csak a Fall Please house/garage ritmikája kivétel. Ez a puritán szerkesztés tökéletesen rendben van, sőt a csodaszép zárószámra (Vietnam) csak néhány gitárakkord marad Marta és Tricky hangja mellé.
False Idols, 2020
