Lemez

Tripeo: Anipintiros

  • Velkei Zoltán
  • 2014. május 30.

Zene

A holland Darko Esser viszonylag kevéssé ismert álneve a Tripeo, amely alatt technót ír stílusbéli megkötések és szerkezeti korlátok nélkül.

Eddigi, nem túl terebélyes diszkográfiáját az Anipintirosszal bővítette a napokban, amely elsősorban azért érdekes, mert gyakorlatilag minden felvétel másképp szólal meg rajta. Esser előszeretettel használ testes basszusokat, s az Anipintiros is szinte végig nehéz, de lendületes gyűjtemény - egyedül az utolsó, ritmus nélküli felvételben uralkodnak el az ambientsávok és a pulzáló szintetizátorok, de ez nem is baj: elhozza a katarzist a zárásra. Előtte pedig a szerző tökéletes képet ad arról, hogy milyen a nem igazán kereskedelmi, de nem is veszélyesen földalatti techno 2014-ben. A monoton, hipnotizáló darabok már az elején lemennek (és ez így van jól, rendkívül feszes az első tizenöt perc), aztán hol a sötétebb tónusú minimal, hol az electro felé kalandoznak el a számok. A Delsin-iskola hatása tűnik itt jelentősnek - különösen Mike Dehnert és Delta Funktionen munkássága -, de halványabban még sokan mások is beugorhatnak, például Conforce három-négy évvel ezelőtti hangzása két helyen is hangsúlyos.

Joggal merülhet fel persze a kérdés, hogy hol van ebben az egészben Esser valódi arca, de ha nem a művészt keressük a lemezen, hanem arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi jellemzi a műfajt napjainkban, akkor a tökéletes anyagot hallgatjuk. Egy magabiztos, nem túl hivalkodó összeállítást, ami a háttérben is remekül boldogul.

Tripeo, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.