Lemez

Sohn: Tremors

  • - minek -
  • 2014. május 30.

Zene

Az énekes-dalszerző Toph Taylor még 2005-ben, Londonban vette fel első szólóalbumát (akkor még Trouble Over Tokyóként), majd Bécsben telepedett le és adott ki további lemezeket.

2012-től már Sohn néven jelentette meg ígéretes maxijait - tavaly óta a remek 4AD kiadónál, ahol idei albuma is megjelent. Sohn-Taylor hamisítatlan urban soul, avagy R&B stílusú dalokat ír és ad elő - ezeket viszont jó ízléssel hangszerelt, frappánsan összerakott, érdekesen ritmizált, s természetesen markánsan friss elektronikus zenei köntösbe öltözteti. Szerzeményei hallatán eszünkbe juthat Timbaland rafinériája, a kanadai Junior Boys vagy éppen James Blake szenzibilitása - de meg kell hagyni, hogy Sohn hangja egyedi, és a mások által kiötlött produceri trükköket is kellő érzékkel és céltudatosan használja saját céljaira. Számára a bármily ügyesen kikevert audiokulissza csupán kötelező penzum - Sohn a dalaival és a hangjával hódít: az albumnyitó Tempestnél vagy a lemez már jó kétéves slágerénél (The Wheel) még a kíséretet is jórészt a saját vokáljából kialakított ornamentika adja. A recept: elegánsan hűvös tónus, kicsit szomorú hangulatú sorok az elveszettségről, mindez megkapó dallamokba és egy fokozatosan kibomló zenei szerkezetbe csomagolva. A Tremorson sokkal több a jól eltalált, fülbemászó dal, mint az öncélú stílusgyakorlat - előbbiek között feltétlenül fel kell sorolnunk a Fool, a Lights vagy a Lessons már majdnem táncorientált, lüktető ritmusra applikált balladáit, vagy az eleganciát tökélyre fejlesztő Tremors albumzárását.

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.