„Purcell éppen csak elkezdte kibontani nagy művészetét, mielőtt a zenében minden olaszossá vált volna, s miközben ezt a célt követte, meghalt, de nála nagyobb zenei tehetség Angliában sohasem született.” Egyik értő tisztelője és közeli kortársa méltatta ekképp holtában az alig 36 esztendőt megélt Orpheus Britannicust, azaz Henry Purcellt, akinél utóbb sem igen született nagyobb zeneszerző a ködös Albionban. Erről péntek este az operaházban vehetünk meggyőző bizonyságot, hiszen ott a Szentivánéji álom alapján (és annak egykorú szabad és látványos adaptálásához) íródott Purcell-mű, A tündérkirálynő bemutatója vár reánk (június 17., hét óra). A fenti körülményeskedő megfogalmazás ez egyszer menthető, s alighanem még kacifántosabb lenne meghatároznunk A tündérkirálynő műfaját, merthogy a masque és a semi-opera fogalmait nem is olyan egyszerű érzékletesen, de mégis torzítás nélkül megmagyaráznunk. Hála az égnek, erre most nincs is szükség, mivel Almási-Tóth András rendezése elhagyja mindazt a sok prózát, amelyhez eredetileg csupán toldalékul szolgált Purcell műve, s A tündérkirálynő ilyesformán operaként lesz előadva, ahol a címszereplő femme fatale gyanánt fog egzisztálni, méghozzá a szépséges Baráth Emőke (képünkön) megformálásában.
Mindeközben a hétvégén a Müpa hangversenytermében a Ring-tetralógia második, harmadik és negyedik darabja, azaz első, második és harmadik estéje is lezajlik majd. (Mert A Rajna kincse, ugye, csupán előestéül szolgál.) Fischer Ádám vezényletével elénk hömpölyög tehát a hős Siegfried története: fogantatásától ifjúkorán és küzdelmein át egészen meggyilkoltatásáig. Heroikus lényét Thomas Mann így jellemezte-értelmezte: „A fény mitikus alakja ő, semmi sem köti és semmi sem korlátozza, nem szorul védelemre, csak magára támaszkodik, hisz magában és szabadságában tündököl; tettek félelmet nem ismerő és ártatlan végrehajtója, a sors beteljesítője, aki halálának magasztos természeti jelensége által hirdeti, hogy a régi, maradi idők napja leáldozott, s a világot a tudás és az erkölcs új síkjára emelve váltja meg.” Korunk persze már ambivalensebbnek látja e germán hőst, akinek testvérpári szüleit A walkűrben Johan Botha és Anja Kampe fogja elénk idézni (Nemzeti Hangversenyterem, június 17., négy óra). Maga Siegfried pedig előbb Daniel Brenna (Nemzeti Hangversenyterem, június 18., négy óra), majd Christian Franz (Nemzeti Hangversenyterem, június 19., négy óra) megformálásában halad majd világkorszakváltást jelző végzete felé.
S végezetül jöjjön egy nyáresti szabadtéri koncert, méghozzá a Concerto Budapest együtteséé! Keller András és zenekara ugyanis ezen a nyáron is a Pesti Vármegyeháza díszudvarán muzsikál majd csütörtök esténként, és sorozatuk első koncertje éppen most ígérkezik (június 23., nyolc óra). A népszerű program első felét egy korai Mozart-divertimento és az 1786-os A-dúr zongoraverseny alkotja, az utóbbi Érdi Tamás szólójával, hogy aztán a szünetet követően már Beethoven I. szimfóniájának hangjai szálljanak fel a vármegyeházára.
