„– Minek találták ki a metronómot? – kiáltott föl élénken Mendelssohn. – Teljesen fölösleges szerkezet. Az a zenész, aki első pillantásra nem ismeri föl egy zenemű tempóját, tökfilkó.
Felelhettem volna neki azzal, hogy úgy látszik, sok tökfilkó van a világon, de hallgattam. Akkor még alig alkottam valamit. Mendelssohn csak Írországi melódiámat ismerte, zongorakísérettel. Egy napon megkért, mutassam meg neki Lear király nyitányomat, amelyet nemrégiben Nizzában írtam. Először is figyelmesen és lassan elolvasta, aztán abban a pillanatban, amikor kezét a zongorára tette, hogy eljátssza (amit egyébként csodálatos tehetséggel csinált) megszólalt: – Adja meg a tempót. – De miért? Nem mondotta-e tegnap, hogy az a muzsikus, aki első látásra nem ismeri föl egy zenemű tempóját, tökfilkó.”
A francia zeneszerzőtől nem állt távol az efféle malícia, ám Mendelssohn sem volt rest visszavágni. Sosem rejtette véka alá, hogy idegenkedik Berlioz zenéjétől, őrült katyvasznak, barbár munkának nevezte a műveit, noha emberként „valóban képzett és kellemes”. Csak hát „felfoghatatlanul rosszul komponál”.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
