Üdvözlésére a kelleténél kicsit kevesebben gyűltek össze a Sziget megújult nagysátrának késő délutáni sávjában. Az ecuadori származású, de már Amerikában született Lange sajnálatos módon a kísérőzenekarát otthon hagyta, de láthatóan minden erejével azon volt, hogy ezt a tényt elfeledtesse. A koncert első szakaszában a gitárt és a szintit váltogatta, a negyedik szám környékén otthagyta az emelvényét és a hangszereit, önfeledt táncba kezdett, és innentől kezdett beindulni igazán a közönség is. A negyvenes évei derekán járó zenész spanyolul és angolul is ír dalokat, erősen hangzáscentrikus elektro-pszichedelikus art-pop zenéje első blikkre inkább otthoni hallgatásra van kalibrálva, de azért még így, diszkontváltozatban is tudott működni egy fesztiválszínpadon. A légies hangzású lemezekről nem is feltétlenül derül ki például az, hogy Lange milyen kiváló és magabiztos énekes. Emellett pedig kedves és barátságos jelenség, aki minden táncra perdülő embert széles mosollyal nyugtázott. Csak a kétharmadánál ült le annyira a középtempós számokra épülő műsor, hogy az embernek ismét eszébe jusson, hiába költséghatékonyabb módja ez a turnézásnak, azért mégsem ártott volna elhozni azt a fránya zenekart. A záró dalpáros, a táncoltatós Outside the Outside és az egy szál zongorával előadott Running, illetve annak intim közönségénekeltetése a végén felért egy szépítő góllal.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
