"Író, újságíró, szerkesztõ, kritikus, politikai elemzõ, történész-esszéista, Kelet-Európa-szakértõ, apa, nagyapa, barát, kolléga, ismerõs, udvarló, szeretõ, zenerajongó, társalkodó, vitázó, tanár, mester, versenytárs, ellenfél, ellenség" - olvassuk a felsorolást a tavaly elhunyt világpolgár századik születésnapjára elkészült remek honlap szerkesztõi jegyzetében, és ezzel be is lõhetjük a vállalkozás célját: mindebbõl mutatni valamit. Földes Anita az utolsó években 60 órányi hangfelvételt készített Fejtõvel, a 100 év Vagány munkacímû könyvnek egyrészt kivonata, másrészt multimédiás felülete a weblap (tehát hírverésnek sem rossz). Belehallgathatunk a beszélgetésekbe, illetve különbözõ archívumokból is szerepelnek filmrészletek, képek. Az interjúkban a szokásos döbbenet: Fidel Castro azt mondta rólam, mikor megkérdeztem Thomas Mannt, mikor Attilával Babitsnál vacsoráztunk - és így tovább. Közel ötven könyv és tízezer cikk: állítólag ennyi az életmû, ebbõl olvashatunk részleteket, de a legizgalmasabb egyértelmûen a '49-ben írott, kiadatlan Rajk-könyv részlete és tartalomjegyzéke. "A Rajk-per az esztétikum szempontjából" - ilyen fejezetcímek vannak. A levelezésbõl elég sovány szeletnek tûnik a Chiractól és Michel Rocard miniszterelnöktõl kapott pár sor, de ne legyünk telhetetlenek, hiszen van még látnivaló bõven: életrajz, nekrológok, vallomások, "kedvencek". Az uralkodó hang a feltétlen tiszteleté, de egyrészt van miért, másrészt meg legalább a heroizálást sikerül elkerülni, gondolok itt az Egy ismeretlen hölgy vallomására popsinézés témakörben. A kedvenc muzsikák címszó alatt beillesztett három Don Giovanni-videó viszont fölösleges felületesség (merthogy Fejtõ is egy Don Juan, ugye értik).
A felület kicsit nehézkesen kezelhetõ, a külcsín sem az a kimondott vizuális orgia, és a szerkesztésrõl is lenne még mit mondanom, de ha valóban két-három magánember hozta össze, mint ahogy ezt sejteni lehet - nos, akkor csendben emelem kalapom.
****
