Lemez

Xiu Xiu: Forget

  • - minek -
  • 2017. április 15.

Zene

A tavalyi Plays the Music of Twin Peaks után a mostanában trióként működő Xiu Xiu, amelyben Jamie Stewart énekes-mindenes-szerző mellett Angela Seo és Shayna Dunkelman zenélget, friss, saját szerzeményeivel jelentkezik. A 13. Xiu-Xiu album, a Forget sok tekintetben rácáfol az előzményekre, bár éppenséggel előképeit is könnyű megtalálni a vaskos diszkográfiában. Két, kissé zúzós elektropunk számmal indul: a nyitószám The Call-ban remekül olvad össze a vendég MC kántálása és Jamie Stewart emblematikusan panaszos tónusa, mindez egy majdnem lendületes darálással körítve, a vészjósló gótpop Queen Of The Losers pedig remekül hozza Stewart kedvenc témáit, az önvádat, a reménytelenséget. Az igazi meglepetés talán a Wondering, egy fülbemászó szintiwave dal (szinte már sláger!), bár durván lesorjázott éleivel ez is karcol, és Stewart itt sem szabadul démonaitól. Ezek után az sem okoz meglepetést, hogy a Get Up szinte a Joy Division utolsó periódusát idézi, és sokáig a Hay Choco Bananas sem lóg ki ebből a sorból – amíg be nem jön a szinte vasverős ipari veretés és a Swansra emlékeztető zúzás (amúgy a Swans steel gitárosa, Kristof Hahn is közreműködik a lemezen).

Az elidegenítő effektusok gyakori felbukkanását követelő rajongók talán fintorognak tőle, de a Forget sokkal direktebb, zárójelek és macskakörmök nélküli stílusa kifejezetten rokonszenves, és Stewartnak jól is áll a kissé goth/wave-es elektropop; a legtöbb szám – különösen a Jenny Go Go, az At Last, vagy a címadó Forget – remekül működhetne még egy Cure/Siouxsie/Bauhaus vonalon működő dark klubban is. És a végét is megnyomják Stewarték: a megfontoltan lüktető Faith Torn Apart című számot a sokoldalú transzgender művészlegenda, Vaginal Davis költeménye zárja – Stewartéhoz hasonló tónusban, és ez azért csavar is egyet mindazon, amit addig hallottunk.

Upset the Rhythm, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.