Lemez

Xiu Xiu: Forget

  • - minek -
  • 2017. április 15.

Zene

A tavalyi Plays the Music of Twin Peaks után a mostanában trióként működő Xiu Xiu, amelyben Jamie Stewart énekes-mindenes-szerző mellett Angela Seo és Shayna Dunkelman zenélget, friss, saját szerzeményeivel jelentkezik. A 13. Xiu-Xiu album, a Forget sok tekintetben rácáfol az előzményekre, bár éppenséggel előképeit is könnyű megtalálni a vaskos diszkográfiában. Két, kissé zúzós elektropunk számmal indul: a nyitószám The Call-ban remekül olvad össze a vendég MC kántálása és Jamie Stewart emblematikusan panaszos tónusa, mindez egy majdnem lendületes darálással körítve, a vészjósló gótpop Queen Of The Losers pedig remekül hozza Stewart kedvenc témáit, az önvádat, a reménytelenséget. Az igazi meglepetés talán a Wondering, egy fülbemászó szintiwave dal (szinte már sláger!), bár durván lesorjázott éleivel ez is karcol, és Stewart itt sem szabadul démonaitól. Ezek után az sem okoz meglepetést, hogy a Get Up szinte a Joy Division utolsó periódusát idézi, és sokáig a Hay Choco Bananas sem lóg ki ebből a sorból – amíg be nem jön a szinte vasverős ipari veretés és a Swansra emlékeztető zúzás (amúgy a Swans steel gitárosa, Kristof Hahn is közreműködik a lemezen).

Az elidegenítő effektusok gyakori felbukkanását követelő rajongók talán fintorognak tőle, de a Forget sokkal direktebb, zárójelek és macskakörmök nélküli stílusa kifejezetten rokonszenves, és Stewartnak jól is áll a kissé goth/wave-es elektropop; a legtöbb szám – különösen a Jenny Go Go, az At Last, vagy a címadó Forget – remekül működhetne még egy Cure/Siouxsie/Bauhaus vonalon működő dark klubban is. És a végét is megnyomják Stewarték: a megfontoltan lüktető Faith Torn Apart című számot a sokoldalú transzgender művészlegenda, Vaginal Davis költeménye zárja – Stewartéhoz hasonló tónusban, és ez azért csavar is egyet mindazon, amit addig hallottunk.

Upset the Rhythm, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.