Lemez

Xiu Xiu: Forget

  • - minek -
  • 2017. április 15.

Zene

A tavalyi Plays the Music of Twin Peaks után a mostanában trióként működő Xiu Xiu, amelyben Jamie Stewart énekes-mindenes-szerző mellett Angela Seo és Shayna Dunkelman zenélget, friss, saját szerzeményeivel jelentkezik. A 13. Xiu-Xiu album, a Forget sok tekintetben rácáfol az előzményekre, bár éppenséggel előképeit is könnyű megtalálni a vaskos diszkográfiában. Két, kissé zúzós elektropunk számmal indul: a nyitószám The Call-ban remekül olvad össze a vendég MC kántálása és Jamie Stewart emblematikusan panaszos tónusa, mindez egy majdnem lendületes darálással körítve, a vészjósló gótpop Queen Of The Losers pedig remekül hozza Stewart kedvenc témáit, az önvádat, a reménytelenséget. Az igazi meglepetés talán a Wondering, egy fülbemászó szintiwave dal (szinte már sláger!), bár durván lesorjázott éleivel ez is karcol, és Stewart itt sem szabadul démonaitól. Ezek után az sem okoz meglepetést, hogy a Get Up szinte a Joy Division utolsó periódusát idézi, és sokáig a Hay Choco Bananas sem lóg ki ebből a sorból – amíg be nem jön a szinte vasverős ipari veretés és a Swansra emlékeztető zúzás (amúgy a Swans steel gitárosa, Kristof Hahn is közreműködik a lemezen).

Az elidegenítő effektusok gyakori felbukkanását követelő rajongók talán fintorognak tőle, de a Forget sokkal direktebb, zárójelek és macskakörmök nélküli stílusa kifejezetten rokonszenves, és Stewartnak jól is áll a kissé goth/wave-es elektropop; a legtöbb szám – különösen a Jenny Go Go, az At Last, vagy a címadó Forget – remekül működhetne még egy Cure/Siouxsie/Bauhaus vonalon működő dark klubban is. És a végét is megnyomják Stewarték: a megfontoltan lüktető Faith Torn Apart című számot a sokoldalú transzgender művészlegenda, Vaginal Davis költeménye zárja – Stewartéhoz hasonló tónusban, és ez azért csavar is egyet mindazon, amit addig hallottunk.

Upset the Rhythm, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Buli a reggeli felfrissüléstől kifulladásig – így látják az idei Szigetet a Narancs fotósai

  • narancs.hu

Meglepő fesztiválszettek, fényes nappal is csapató bulizók, rengeteg por, a koncerten épp elénk beálló ismeretlen, neonfényekkel kivilágított ösvények, napközbeni workshopok, esti koncertek, hajnalig tartó bulik és sakk a WC-ben – a Sziget az idén is pont ugyanolyan őrült, mint a korábbi években. Mutatjuk a Narancs fotósainak legjobb képeit az idei fesztiválról! 

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.