mi a kotta?

Zene protézisre

  • mi a kotta
  • 2023. szeptember 27.

Zene

Klasszikus zenei programajánló a 2023/39. hétre

„Felfogásom a következő: magyar zeneszerzőnek tartom magamat… Ön vagy más tudósok helyesebben tennék, ha mellőznék ezt a megjelölést (»compositorul român«)… Nos, ha már benne vagyok az őszinteségben, hadd mondjam el Önnek néhány idevágó gondolatomat: Az én zeneszerzői munkásságom, épp mert e háromféle (magyar, román és szlovák) forrásból fakad, voltaképpen annak az integritás-gondolatnak a megtestesüléseként fogható fel, melyet ma Magyarországon annyira hangoztatnak. Természetesen ezt nem azért írom Önnek, hogy ennek hangot adjon, és Ön bizonyára óvakodni is fog ettől, hiszen ilyesmi nem való a román sajtóba” – írta öntudatosan Bartók 1931-ben Octavian Beu zenetudósnak. A Táncszvitben a maga zenei nyelvén meg is fogalmazta, milyen lenne az általa elképzelt egységes Kárpát-medence: közös, „költött parasztzenefélét” komponált a népek békés együttélésének jegyében. Ki hibáztatná őt az 1923-ban született mű kapcsán?

A Nemzeti Filharmonikusok ezzel a Bartók-opusszal nyit, majd Bruch I. hegedűversenyével folytatja, amelyben Jennifer Pike, a britek ünnepelt hegedűművésze szólózik. Végül Rachmaninov-szimfónia hangzik fel (Müpa, szeptember 29., fél nyolc). Eközben a Budapesti Fesztiválzenekar barokk különítménye és Jonathan Cohen régizenész-karmester Bach- és Telemann-darabokkal kedveskedik a közönségnek. A műfaj ismerői minden bizonnyal Carolyn Sampson szopránénekesnő nevére is felkapják a fejüket: most élőben is hallhatjuk a nagyszerű lemezek készítőjét (Zeneakadémia, szeptember 29., fél nyolc, szeptember 30., fél négy).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.