Nagy-Britanniában turnézott a Concerto Budapest

  • narancs.hu
  • 2023. szeptember 25.

Zene

Lelkesen fogadták őket, Londontól Dublinig csupa szépet írtak a magyar együttesről.

A tavalyi után idén is brit turnéra indult a Concerto Budapest szimfonikus zenekar, szeptember 12-én Croydonban kezdték, 19-én a Dublinban zárták útjukat, és a legendás londoni Cadogan Hallban és az edinburghi Usher Hallban is adtak koncertet az IMG Artists menedzsment partnerségében. A zenekarral fellépő zongoraművészek a francia Pierre-Laurent Aimard és Berecz Mihály voltak. 

Keller András, a Concerto Budapest zeneigazgatója így fogalmaz: „Fantasztikus volt az egész turné. Talán még soha nem voltam ilyen büszke a zenekaromra az elmúlt tizenöt év alatt. Csodálatosan játszottak, és inspiráltuk egymást” – mondta Keller András zeneigazgató. A zenekar Mozart, Bartók, Beethoven, illetve két alkalommal Csajkovszkij műveit adta elő.  – „Rengeteg ráadást kellett adnunk, mindenhol szűnni nem akaró álló tapsviharral hálálta meg a közönség a koncertjeinket.”

 „Amikor a The Telegraph és a The Guardian az angol kimértséghez képest szuperlatívuszokban bővelkedő cikkei megjelentek, tudtam, tudtuk, hogy világsikert arattunk” – mondta Szabó Stein Imre, a nemzetközi turné stratégája.

 
A Concerto Budapest nagy-britanniai turnéja: a dublini National Concert Hall
Fotó: Mudra László / Concerto Budapest

A The Telegraph vezető zenekritikusa, Ivan Hewitt már cikke kezdetén a „fenséges”, „nagyszerű” jelzővel illette a zenekart a guildfordi, a The Guardian hasábjain, Tim Ashley pedig a zenekar játékát rendkívül kifinomultnak, egyszersmind a legapróbb részletekig koncentráltnak írta le. Az együttesről olyan kisebb, de a szakmai körökben jelentős lapok is írtak, mint a Seen and Heard, a The Art Desk és a Bachtrack. Utóbbin Andrew Larkin a „roppant lenyűgöző” és „tagadhatatlanul lebilincselő” jelzőkkel illeti a dublini előadást, elragadtatással beszélve a hegedűk lágy, tiszta hangjáról és a zenekar kamarazenei játékmódjáról.

A Concerto Budapest azt reméli, a Budapesti Fesztiválzenekar után egy újabb magyar zenekar került fel a nemzetközi térképre. Az együttes első számú karmesteréről, Keller Andrásról a zeneakadémiai rektorválasztás kapcsán írtunk: még az is lehet, hogy kinevezik.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.