A szerk.

A Coca-Cola gőze

A szerk.

Pár évvel ezelőtt csinált valami nagyobbacska disznóságot a Ferrari a Forma–1-ben – sportszerűtlenül versenyeztek, a tuti első helyezett lelassított, s a célnál előreengedte a csapattárs másodikat, tehát nem küzdött végig teljes erőbedobással.

A csalásszámba menő trükközés jól felpiszkálta a konkurenciát és a világsajtót. A világsajtót például annyira, hogy a Pomázi Önkéntes Tűzoltó Egyesület gondozásában megjelenő városi lap sem hagyhatta szó nélkül a coubertini eszmék e sárba tiprását, s egy egész oldalas – hirdetésnek tördelt – közleményben hozta nyilvánosságra a válaszcsapását. Egy bojkottfelhívást, mely szerint a szerkesztőket olyannyira felháborította a sportszerűtlenség, hogy a jövőben nem hajlandók Ferrarit vásárolni.

Első ránézésre különösebb erőszaktétel nélkül sorolhatjuk ugyanebbe a kategóriába Boldog István fideszes országgyűlési képviselő bojkottbejelentését is, miszerint nevezett nem iszik többé Coca-Colát. Így lehetünk ezzel második ránézésre is, pláne ha azután adódik e második megtekintés, hogy elolvassuk a magyar emberek elmúlt esztendei üdítőital-fogyasztási szokásairól szóló – nyilván merő véletlenségből – ugyancsak frissen publikált felmérést, mely szerint a magyar Coca-Colával issza a Coca-Colát, s ha éppen nem Coca-Colát iszik, akkor Fantát vagy Sprite-ot iszik, szóval valami édeset a Coca-Cola Companytól. S ez Boldog kiállása után sem lesz másként.

De nem is arról szól ez, Boldog István akciója, s kivált a védelmére kelő nagyszámú segéderők felserkenése rohadtul nem a Coca-Coláról, hanem a Coca-Cola által végre megjelenített érdekekről szól, amelyek semmi másra nem törekednek, csakis a magyar gyerekek elbuzisítására. Boldogon kívül ugyanis senki, de még a leglelkesebb segédcsapatok, a Pesti Srácok és a Hit Gyülekezete sem mondják, hogy nem isznak többé Coca-Colát, csupán azt, hogy regulázzuk meg az elbuzisítóinkat, akiket persze nem neveznek meg közleményeikben. (Marad a „tudjuk, kik”, mert képmutató, sunyi gazemberek.) Mindebből fakadóan a homoszexualitás egy randa kórság, amely mindenekelőtt a magyar életet támadja; az a célja, hogy elapassza a magyart, mert ha a magyar sokasodna, akkor gátat vetne a háttérhatalmak világuralmi törekvéseinek. De sajna fogy a magyar, hiába tolnák a segge alá a hétüléses autót, ő csak fogy, mert issza a Coca-Colát, meg bámulja azt a két röhögve kólázó pasast a metróban, a buszmegállókban.

Ilyenformán viszont maga a homoszexuális ember is bűnös, hiszen ő fegyver az imperialisták kezében, vele lövik ki a magyar emberek alól a tettrekészséget – lám, máris a kurzus legfőbb politikájánál, az ellenséggyártásnál tartunk. S ellenségnek nem is kell jobb a melegeknél. Hogy ez az egész balhé mennyire kapóra jön, mennyire NER-kompatibilis, azt ékesen bizonyítja pártunk és kormányunk reagálása prominens képviselőjének botrányára. Amikor ugyanis elintézik annyival, hogy „Magyarország szabad ország, ezért mindenki szabadon eldöntheti, hogy iszik-e Coca-Colát”, akkor gyakorlatilag helyben hagyják, hitelesítik Boldog vehemens buzizását. Nyilván felesleges leírni, de a megfelelő válasz az lett volna, hogy Magyarország kormánya mélységesen elítél minden embercsoport – így a homoszexuális emberek – elleni uszítást, hátrányos megkülönböztetést, satöbbi, satöbbi. Egyébként meg a Coca és a többi kóla azzal adja el az üdítőit, amivel akarja, ha az nem ütközik törvénybe. Két intim helyzetben kólázó pasas meg csak nem. Ilyenről azonban szó sem volt, csak jött ez a sunyi szöveg a szabad országról, ami viszont azt is jelenti, hogy a magyar állam továbbra is az eddig az ügyben megszólaló legmagasabb méltóságának szavait tartja irány­adónak. Jelesül Kövér László alig egy-két hónapos kijelentését, mely szerint „egy normális homoszexuális tudja, hogy a világ rendje micsoda” és „próbál ehhez a világhoz alkalmazkodni úgy, hogy nem tartja magát feltétlenül egyenrangúnak”.

Ne gondoljuk, hogy Kövér, Boldog és a segédcsapataikban csaholók tisztán csak zsigeri alapon uszítanának, holott nyilván az sem áll távol tőlük. De fő motivációjuk nyilvánvaló: a rendszer egész politikája alapul szándékaikon, hiszen Orbán Viktor hatalmának kezdettől fogva szüksége van az ellenségekre. A menekülteket, a finneket, a románokat, az ukránokat, az EU-t, Junckert, Webert keresni kellett, némelyiket egyenesen a hajánál fogva rángatták elő, a melegek viszont az elejétől fogva ott voltak a tarsolyukban.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.