Mielőtt rátérnénk a szomorú lényegre, a hvg.hu nyomán idézzük az oktatási államtitkárság PISA-jelentésének legszórakoztatóbb momentumát, ami az egész önvizsgálat komolyan vehetőségét is megmutatja. Az Oktatási Hivatal és a köznevelési kerekasztal szakértőit is bevonó munkacsoport arra jutott, hogy a fogyasztás kultúráját kritikátlanul közvetítő média miatt „egyre többen nem a tudás, hanem az ügyeskedés hatalmában hisznek, és vesztesként tekintenek a munka és erőfeszítések útján érvényesülni kívánó emberekre”. Mindezt aznap olvassuk, amikor a belföldi hírek szigorúan a becsületes érvényesülés jegyében a pályázat kiírása előtt másfél évvel pályázó Tiborcz Istvánról – Orbán Viktor miniszterelnök vejéről – és a havi kétmillás fizetést behúzó Csiszár Jenő főkonzulról szólnak.
De a polkorrekt világgal szakító jelentés felmutatja a másik bűnbakot is „a hátrányos családi hátterű, negatív hatások veszélyeztetettségében élő gyerekek”, ne kerteljünk, a cigányok képében. A tudós jelentéstevők szerint az erőltetett integráció hatására egyes osztályközösségekben uralkodóvá váltak a „néhány gyerek által otthonról hozott negatív viselkedési és életvezetési minták”, így ezen tanulók esetében meg kell fontolni a „bentlakásos rendszerben működő, felzárkóztató képzési forma kiterjesztését”. Ezt a javaslatot a Jobbik dédelgeti évek óta, csak ők nyíltan cigányoznak, sőt Dúró Dóra tavalyelőtt azzal is előállt, hogy a szegregáció tulajdonképpen a többségre nézvést igazságtalan, hiszen a „normális” családoknak kell busszal vagy autóval távolabbi, cigánymentes iskolákba utaztatniuk gyerekeiket.
A szegények hibáztatása Hoffmann Rózsa korábbi és Palkovics László jelenlegi államtitkár nyilatkozataiban is rendre felbukkan, jóllehet a tanulói eredmények 2012 és 2015 közötti drámai visszaeséséért sokkal inkább felelős az oktatási rendszer fideszes lerohanása, mint a tesztet kitöltő diákok anyagi helyzetének a romlása. Azt persze jól látja az államtitkárság, hogy a legjobban és legrosszabbul teljesítők közötti szakadék tovább nőtt, és hogy a családi háttér botrányosan nagy mértékben befolyásolja az eredményeket. De ez aligha független az elmúlt öt év kormányzati dúlásától: a tankötelezettségi korhatár leszállítása, a szakiskolai és szakközépiskolai képzés lebutítása, a standardizált tantervek és tankönyvek bevezetése, a szegregáció retorikai és esetenként jogi bátorítása mindenkinek rossz, de leginkább az eleve hátrányos helyzetű tanulókat sújtja. Az pedig, hogy családbarát kormányunk a családi háttér negatív hatásait a családok felszámolásával kívánja ellensúlyozni, nemcsak embertelen és diszkriminatív, de értelmetlen is. A cigány gyerekek még erőteljesebb szegregációja javítani biztosan nem fog a PISA-eredményeken.
Ahhoz a felelősség beismerésére lenne szükség, meg a szegregáló intézmények fokozatos bezárására, a hatékonytalanul működő falusi iskolák összevonására, az alapképzésre fordított idő meghosszabbítására, az érettségit nyújtó képzés általánossá tételére. Mindezt a családokat bevonva, a szociális háló és a megmutyizott pályázattal épp most kivéreztetett tanodahálózat megerősítésével lehetne teljessé tenni. E nehéz, lassú és eleinte talán népszerűtlen megoldásnál semmi sem áll távolabb a mai hatalomtól. Csakhogy a másik út a szakadékba vezet.
