A szerk.

Az ajándék

A szerk.

Kedd este van, rámegyünk a Momentum Mozgalom Facebook-oldalára ellenőrizni, hogy is áll a helyzet a NOlimpia aláírásgyűjtésével.

Az utolsó bejegyzés hétfő délelőtti, s arról ad némileg örömittas hírt, hogy csak a Momentum standjain vasárnapra 70 ezer aláírás gyűlt össze – ennyi az első tíz nap mérlege. Gyorsan körbenézünk a magukat demokratikusként aposztrofáló ellenzéki pártok online felületein is; az MSZP a lelépő parlamenti képviselője miatt aggódik, a DK belső pártszavazást szervez valamiről, az LMP gyűjti az aláírásokat, s tudatják látogatóikkal, hogy még 16 napjuk és 19 órájuk van aláírni. Az Együtt a füttykoncertjét szervezi, a Párbeszéd gyűjt.

Nem könnyű ma összehozni egy helyi népszavazást, a választópolgárok 10 százalékának kell hozzá kinyilvánítania az akaratát, a fővárosban tehát közel 140 ezer hiteles aláírásra van szükség, míg mondjuk egy országos népszavazáshoz 200 ezer kell – ez sem véletlen, cinkelt játék.

Az aláírásgyűjtés befejezéséig még több mint két hét van, a 2018-as parlamenti választásokig alig több mint egy év. Ilyenformán ez az aláírásgyűjtés csak csekély részben szól arról, hogy a szimpatikusan beköszönő Momentum Mozgalom talpon tud-e maradni, előnyből vagy hátrányból kezdi-e politikai pályáját. Simán túlélhetnek egy bukást, s ugyanúgy belebukhatnak a sikerbe is. Tény, hogy van Magyarországon jól érzékelhető várakozás a semmiből előbukkanó, új, 1989-es Fidesz iránt, s a Momentum számos tekintetben megfelel az ebbéli várakozásoknak. De a NOlimpia kampány igazság szerint már a genezisekor túlmutatott rajtuk.

Budapest nem a NER fővárosa, ha van ilyen egyáltalán, az Felcsút. Budapest nem is a Fidesz erős bástyája, sokkal inkább a NER gyenge láncszeme, akkor is az volt, amikor a Fidesz mindent vitt. Budapesten még mindig nem érvényesül maradéktalanul a csatakiáltás: csak a Fidesz! Budapesten mást mutatnak a közvélemény-kutatási adatok, Budapesten mások a gazdasági mutatók, mint országosan. Azzal, hogy szabad utat kapott a NOlimpia kampány kérdése a helyi népszavazáshoz, Budapest helyzete még speciálisabb lett. Magyarország fővárosa megmutathatja, hogy tűri, ha ellopják a javait, elcsalják a szemét is, ha rágyújtják a metróját, ha félcédulásokat ültetnek színházai élére, ha kivágják a fenébe az összes fáját és betiltják az újságjait. Lehet, hogy jól tűri, sőt még szereti is, vagy épp ellenkezőleg, de az utóbbi három évben csak erősen korlátozott körülmények között tudta ebbéli érzéseit artikulálni. Volt egy hamis kérdésre kiírt népszavazás és a köré szervezett horribilis kampány, akkor Budapest elég egyértelműen kifejezte, hogy nem kér belőle.

Alig több mint egy év van a következő választásig, ha nem sikerül összegyűjtenie a Momentum Mozgalomnak, ennek az alapvetően fővárosi beágyazottságú ifjúsági szervezetnek a szükséges aláírásokat, elvész az egyetlen lehetőség, hogy 2018-ig Magyarország bármilyen formában is kifejezhesse ellenérzéseit a jelenleg regnáló rezsimmel szemben. Nem lesz még egy sansz! Ha nem jön össze elégséges számú aláírás a népszavazás kiírásához, a következő parlamenti választásig azt fogjuk hallani mindenhonnan, hogy: csak a Fidesz!

Az igazság az, hogy a Momentum Mozgalomnak elég halvány esélyei vannak a kampány sikeres befejezéséhez – elmúlt az első napok eufóriája, s még vagy kétszer ennyi szignóra lenne szükségük, hogy meglegyen a szükséges számú érvényes bejelentkezés.

Ha történetesen sikerül, akármi megtörténhet. Érvénytelen lesz a népszavazás, vagy Budapest éppenséggel sívó oroszlánként száll síkra az olimpiarendezés mellett (vagy ellene). Esetleg úgy jön a Fidesznek az olimpia elutasítása, mint anno Gyurcsánynak a vizitdíj lesöprése. Vagy máshogy lesz. Budapest utat mutathat az egész ország számára, hogy merre hány méter is a NER-rel.

Arra viszont bizonyosan módot adna a népszavazás, hogy végre érvek ütközzenek meg az olimpiáért; ha nem lesz népszavazás, marad a Habony Művek sok gonosz hülyesége, hogy azért kell az olimpia, mert a nemzet kiváló sportolói megérdemlik, meg azért, mert Orbán akkor is felépíti városszerte a stadionjait, ha nem kap olimpiát.

Budapest ma történelmi lehetőség küszöbén toporog: lélekben is az ország fővárosa lesz-e vagy marad beteg, fekete folt a szmogtérképen? A magyarországi demokratikus ellenzék – vonatkozó érdemei dacára – történelmi lehetőséget kapott ajándékba a gyerekeitől – épp ott, ahol pillanatnyilag még mindig a legkevésbé gyenge, Budapesten. Megmutathatják az országnak, hogy van élet a NER-en túl is. Csak egy kicsit kellene dolgozniuk érte: két hetet.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.