Az utolsó bejegyzés hétfő délelőtti, s arról ad némileg örömittas hírt, hogy csak a Momentum standjain vasárnapra 70 ezer aláírás gyűlt össze – ennyi az első tíz nap mérlege. Gyorsan körbenézünk a magukat demokratikusként aposztrofáló ellenzéki pártok online felületein is; az MSZP a lelépő parlamenti képviselője miatt aggódik, a DK belső pártszavazást szervez valamiről, az LMP gyűjti az aláírásokat, s tudatják látogatóikkal, hogy még 16 napjuk és 19 órájuk van aláírni. Az Együtt a füttykoncertjét szervezi, a Párbeszéd gyűjt.
Nem könnyű ma összehozni egy helyi népszavazást, a választópolgárok 10 százalékának kell hozzá kinyilvánítania az akaratát, a fővárosban tehát közel 140 ezer hiteles aláírásra van szükség, míg mondjuk egy országos népszavazáshoz 200 ezer kell – ez sem véletlen, cinkelt játék.
Az aláírásgyűjtés befejezéséig még több mint két hét van, a 2018-as parlamenti választásokig alig több mint egy év. Ilyenformán ez az aláírásgyűjtés csak csekély részben szól arról, hogy a szimpatikusan beköszönő Momentum Mozgalom talpon tud-e maradni, előnyből vagy hátrányból kezdi-e politikai pályáját. Simán túlélhetnek egy bukást, s ugyanúgy belebukhatnak a sikerbe is. Tény, hogy van Magyarországon jól érzékelhető várakozás a semmiből előbukkanó, új, 1989-es Fidesz iránt, s a Momentum számos tekintetben megfelel az ebbéli várakozásoknak. De a NOlimpia kampány igazság szerint már a genezisekor túlmutatott rajtuk.
Budapest nem a NER fővárosa, ha van ilyen egyáltalán, az Felcsút. Budapest nem is a Fidesz erős bástyája, sokkal inkább a NER gyenge láncszeme, akkor is az volt, amikor a Fidesz mindent vitt. Budapesten még mindig nem érvényesül maradéktalanul a csatakiáltás: csak a Fidesz! Budapesten mást mutatnak a közvélemény-kutatási adatok, Budapesten mások a gazdasági mutatók, mint országosan. Azzal, hogy szabad utat kapott a NOlimpia kampány kérdése a helyi népszavazáshoz, Budapest helyzete még speciálisabb lett. Magyarország fővárosa megmutathatja, hogy tűri, ha ellopják a javait, elcsalják a szemét is, ha rágyújtják a metróját, ha félcédulásokat ültetnek színházai élére, ha kivágják a fenébe az összes fáját és betiltják az újságjait. Lehet, hogy jól tűri, sőt még szereti is, vagy épp ellenkezőleg, de az utóbbi három évben csak erősen korlátozott körülmények között tudta ebbéli érzéseit artikulálni. Volt egy hamis kérdésre kiírt népszavazás és a köré szervezett horribilis kampány, akkor Budapest elég egyértelműen kifejezte, hogy nem kér belőle.
Alig több mint egy év van a következő választásig, ha nem sikerül összegyűjtenie a Momentum Mozgalomnak, ennek az alapvetően fővárosi beágyazottságú ifjúsági szervezetnek a szükséges aláírásokat, elvész az egyetlen lehetőség, hogy 2018-ig Magyarország bármilyen formában is kifejezhesse ellenérzéseit a jelenleg regnáló rezsimmel szemben. Nem lesz még egy sansz! Ha nem jön össze elégséges számú aláírás a népszavazás kiírásához, a következő parlamenti választásig azt fogjuk hallani mindenhonnan, hogy: csak a Fidesz!
Az igazság az, hogy a Momentum Mozgalomnak elég halvány esélyei vannak a kampány sikeres befejezéséhez – elmúlt az első napok eufóriája, s még vagy kétszer ennyi szignóra lenne szükségük, hogy meglegyen a szükséges számú érvényes bejelentkezés.
Ha történetesen sikerül, akármi megtörténhet. Érvénytelen lesz a népszavazás, vagy Budapest éppenséggel sívó oroszlánként száll síkra az olimpiarendezés mellett (vagy ellene). Esetleg úgy jön a Fidesznek az olimpia elutasítása, mint anno Gyurcsánynak a vizitdíj lesöprése. Vagy máshogy lesz. Budapest utat mutathat az egész ország számára, hogy merre hány méter is a NER-rel.
Arra viszont bizonyosan módot adna a népszavazás, hogy végre érvek ütközzenek meg az olimpiáért; ha nem lesz népszavazás, marad a Habony Művek sok gonosz hülyesége, hogy azért kell az olimpia, mert a nemzet kiváló sportolói megérdemlik, meg azért, mert Orbán akkor is felépíti városszerte a stadionjait, ha nem kap olimpiát.
Budapest ma történelmi lehetőség küszöbén toporog: lélekben is az ország fővárosa lesz-e vagy marad beteg, fekete folt a szmogtérképen? A magyarországi demokratikus ellenzék – vonatkozó érdemei dacára – történelmi lehetőséget kapott ajándékba a gyerekeitől – épp ott, ahol pillanatnyilag még mindig a legkevésbé gyenge, Budapesten. Megmutathatják az országnak, hogy van élet a NER-en túl is. Csak egy kicsit kellene dolgozniuk érte: két hetet.
