Az előbbiek egyebek közt szigorítják a parlament rendjét úgymond felrúgó, vagy ott méltatlanul viselkedő képviselőkre kiróható szankciót – és hogy ki viselkedik méltatlanul, és ezért mi a büntetése, azt a házelnök dönti el, azaz Kövér László. Az utóbbi módosítások a frakcióalakítási szabályokat írják át gyökeresen, aminek elsősorban a következő választás után lehet nagy jelentősége.
Senkit nem érhetett váratlanul az újabb orbánista akció, mivel az EP-választás (amelyen a Fidesz az előzőleg hangoztatottnál kisebb mértékben nyert), s még inkább az október 13-i önkormányzati választás jelezte, hogy a NER megbuktatása immár nem csak elméleti lehetőség. Erre a helyzetre pedig Orbán úgy reagált, ahogyan a hatalma megtartásáért mindig is szokott: erőszakkal.
A Fideszre soha nem szavazott az ország többsége. Az első parlamenti kétharmad megszerzéséhez 2010-ben elegendő volt az adott politikai helyzet kiaknázása (a baloldali-liberális térfél politikai hitelvesztése), de ez egyszeri alkalom volt. A 2014-es, 2018-as újabb alkotmányozó többség biztosításához elengedhetetlen lett a választási rendszer fideszesítése. Bár a választási szabályok átírása (a választókerületi határok átrajzolása, az ellenzéki pártok kampánylehetőségeinek minimálisra szűkítése stb.) is kimerítette a csalás fogalmát, idővel az országházi kétharmadhoz a szó legszorosabb értelmében vett választási csalásra is szükség volt (kettős állampolgárságú választók papíron való betelepítése, szavazóköri machinációk, szavazatvásárlás, a kistelepüléseken a lakosság megfélemlítése stb.). Mindennél többet mond az a tény, hogy a 2018-as választások után nyilvánosságra került valamennyi ún. szabálytalanság kivétel nélkül az ellenzéki pártokat sújtotta.
Az ellenzéknek két parlamenti ciklus és két kijózanító vereség kellett ahhoz, hogy a NER brutális túlhatalmával szemben megtalálja a hatékony politizálás eszközét. A „rabszolgatörvény” miatti tavaly decemberi lázadás „történelmi jelentőségű volt, hiszen ott omlottak le a falak, és ez tette lehetővé, hogy különböző ideológiájú emberek képesek legyenek összefogni magasabb rendű ügyek érdekében” – ahogyan a jobbikos Jakab Péter fogalmazott múlt heti lapszámunkban. Az akkor indult folyamat ráadásul a nyilvánosság, a majd’ egy évtizednyi NER után is még mindig többségben lévő Orbán-ellenes választók számára is világosan érthető volt. E folyamat eredményességét október 13. igazolta vissza látványosan, amikor az előzőleg kalkuláltnál jóval több városban a Fideszt nem egyszerűen legyőzte az ellenzéki szövetség, hanem nagyon megverte.
Orbán Viktor, akinek nem egy közelmúltbeli megnyilatkozása azt sejteti, hogy a homloka mögött valami visszafordíthatatlanul félrement, a jelek szerint pontosan levette, hogy e tendencia rendszerének látványos összeomlásához vezethet 2022-re. Nem feltétlenül vezet oda, de a lehetőség adott. A hírértékű, látványos ellenzéki akcióknak ezért jobb elejét venni (a Házban minden hatalmat Kövér kezébe!). És hogy az Országházon kívül se ugráljon az oppozíció, azt a képviselők szabad intézménylátogatási jogának a szigorítása biztosítja – e módosítás ugyanis a hatalom ellenőrzésének fontos eszközétől fosztja meg a képviselőket (s így a nyilvánosságot).
A szabad frakcióalakítás megvonásával a Fidesz a jövőre gondol. A centrális erőtér arra a hatalomtechnikai megfontolásra épít, hogy a bal- és a jobboldali ellenzék jobban utálja egymást, mint a Fideszt, vagyis az Orbán-ellenes szavazói rétegek mindig megosztottak lesznek. Idén októberben kiderült, hogy ez már nincs így, és az ellenzék mindenhol megtalálta a kellő formát a közös föllépésre: vagy egymást támogatták nyíltan, vagy egy civil választási ernyőszervezetben egyesültek. A Fidesz mostani módosítása lehetetlenné teszi, hogy 2022-ben egy ilyesfajta esetleges ernyőszervezet az Országgyűlésben külön (DK-s, jobbikos, momentumos, szocialista stb.) frakciókba szerveződjék. De mivel a „falak leomlottak”, önmagában ez az adminisztratív prevenció aligha lesz elegendő ahhoz, hogy 2022-re megakadályozza a választókerületek döntő többségében az egy-egy elleni felállást. Éppen ezért a közeljövőben az ellenzéket korlátozó további, még erőszakosabb orbánista lépésekre számíthatunk. Amiket, kétségeink ne legyenek, meg is fognak lépni. Mert nagyon be vannak szarva.
