Nem voltak könnyű helyzetben, hisz elég friss még az újpesti és veszprémi időközi választások kudarca, amit különösen fájdalmassá tett, hogy a baloldaltól szenvedték el. Minden bizonnyal ez adhatta meg az alaphangot a tapolcai kampányhoz, ez járt a stratégák fejében, amikor a szükségesnek vélt harcmodort kidolgozták. Ez meg az, amit helyi talpas fidesznyikek a főnökség mindenkori cselekedetei alapján a maguk számára követendő politikai magatartásként leszűrtek. Ezek határozták meg e három, emlékezetesen szégyenletes epizódját is a Fidesz helyi szereplésének.
A békemenet cabriós, Rolls-Royce-os kivonulása Sümegen. A Fidesz tapolcai szervezetének kampányvideója az egyik ellenjelöltről, Pad Ferencről, amit hétfőn meszelt el a Kúria, noha a Nemzeti Választási Bizottság – természetesen – rendben lévőnek találta, hisz csak hazudtak benne, miért kell egy füllentésért ekkora nagy palávert csinálni. A harmadik eset pedig a tapolcai művházban esett, s Orbán szerencsétlenül végződő tájelőadásának sztárvendége, Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere követte el, mikor is – ragyogó pályája során távolról sem először – zsebmagyarokra és szívmagyarokra osztotta fel a nemzetet, még csak nem is aszerint, hogy éppenséggel a Fideszre szavaznak-e, hanem csak úgy. Ránk szavaztok, akkor is szaremberek vagytok! – lássuk be, ez még az utóbbi időben egyre durvább kiszólásokkal tüntető Fidesz-fejesek elől is viszi a pálmát.
Az első kettő viszonylag szimpla történet, egy valaha komoly tömege miatt feltűnő politikai masztodon, az ún. békemenet rándult még egyet, s korábbi híveinek és vezetőinek töredékével felvonult a körzet egyetlen bizonyosan fideszes kötődésű városában, hogy megfenyegessék a híveket, baj lesz, ha otthon maradnak.
Az sem tűnik különösen meglepőnek, hogy a tapolcai Fidesz azzal állt elő videójában, hogy a szocpárt–DK jelöltje, Pad Ferenc gyakorlatilag egy személyben okozta a kolontári katasztrófát, holott épp az ellenkezője lett volna a feladata. Igyekeztek, igyekeztek a helyi kisfideszesek, szinte láttuk is magunk előtt az álnok pofával, iszaptól vöröslő gumicsizmában egy rohadt nagy csákánnyal a gát felé osonó Padot, csak hát hazugság volt az egész az utolsó szóig, s erről már megfellebbezhetetlen bírósági papír is van. De ez tényleg mind smafu.
A magyar élet nagy kérdése az, hogy mi járhat Orbán Viktor jobbkezi embere, Balog lelkész fejében akkor, amikor lerohadékozza nemzete nagyobbik felét. Ráadásul nem először, már a 2010-es kampányban is ezt tolta, s 2013 decemberében is előjött a dologgal. Csak kedvenc fordulatának egyik felét szokta variálni, a tapolcai zsebmagyar korábban hasmagyar volt, de tán volt egyszer kenyérmagyar is, mindig a szívmagyar ellenpólusaként. A rossz és a jó. A körítés meg az, hogy a zsebmagyarnak is be kell tömni a száját valamivel, ezt tette a Fidesz a 2008-as szociális népszavazással, belógattak a büdösbogaraknak 300 forintot, és ráharaptak, illetve ezt tette a kormány az úgynevezett rezsicsökkentéssel, amikor kirakatott minden lépcsőházba egy cetlit, hogy ebben a hónapban ezt a pár forintot köszönheted Orbán Viktor szívjóságának.
A zsebmagyar állítólagos bűne az tehát, hogy jobban akar élni. Nem annyira, mint mondjuk Rogán Antal, Lázár János, Andy Vajna vagy éppen Habony Árpád, csak valamivel, háromszáz forintnyi vizitdíjjal, kicsit karcsúbb közüzemi számlákkal. Ettől a zsebmagyar már másodrendű állampolgár, afféle aljanép a szívmagyarral szemben, aki arról ismerszik meg leginkább, hogy az ő lelkében él benne a nemzet, s nem bánja, inkább pártolja, ha az elszakított nemzettestből minél több visszagyógyul a gazdatestre. Vagy valami ilyesmi, nem pontosan tudható ugyanis, mert ez Balog közléseiben is mindig szituációfüggő.
Azt mondtuk, a magyar élet nagy kérdése, hogy miért, mire gondolva csinálja ezt Balog. Túloztunk. Nem is olyan nagy kérdés ez. Legalábbis könnyen megválaszolható. Nem szimplán gonoszságból. Persze abból is, de ez a lebukottak, a rajtakapottak gonoszsága, az iránytalan, sem istent, sem embert nem ismerő vagdalkozás. A rossz lereagálása annak a felismerésnek, miszerint vége van. A zsebmagyar valódi bűne az, hogy átlát Balogon, Orbánon, át az egész Fideszen. Balog dühe pedig annak szól, hogy kifújt a nagy trükk, lám, már a rezsimagyart sem tudják megvezetni. S erről szólt jóval kisebb léptékben a másik két felidézett botrány is.
