Igaz, a második helyezett Fenyvesi Zoltán (Fidesz) mindössze 261 szavazattal kapott kevesebbet, vagyis a külképviseleti voksok miatt egyelőre nem beszámított szavazókör elvileg az élre röpítheti – de ez valójában elképzelhetetlen, hiszen Tapolca belvárosában, ahol a 6. számú szavazókör is található, Rig Lajosra többen voksoltak, mint Fenyvesire és Pad Ferencre (MSZP–DK) összesen.
A Jobbiknak megvan tehát az első egyéni országgyűlési mandátuma, ráadásul azt nem Észak- vagy Kelet-Magyarországon szerezte, ahol a létezése óta erős, hanem a Dunántúl egy – legalábbis a magyar viszonyok között – polgárosultabb részén. A siker nem előzmény nélküli: a tavalyi általános választások egyik legaggasztóbb tanulsága az volt, hogy a Jobbik támogatottsága területileg kiegyenlítődött. Az, amivel sokan nyugtatták magukat a Jobbik felbukkanásakor – hogy ti. a szélsőjobboldal növekedési potenciája az egy
ügyűség, azaz a cigányellenesség miatt eleve behatárolt –, legkésőbb tavaly tavasz óta nem állja meg a helyét. A rendszerváltás Magyarországában, majd a rendszerváltás problémáinak meghaladását ígérő Fideszben csalódott választói tömeg immár jól látható része mozdult el Vona Gáborék irányába. A cukiságkampánnyal kezdődött fordulat, amelynek célja az emberarcúvá átfazonírozott, mérsékelt Jobbik (vagy inkább e mérsékelt Jobbik illúziójának) megteremtése, minden bizonnyal sok választópolgár számára könnyíti meg a pártváltást. A látszat ugyanis ez: az eddigi rasszista hangadók takaréklángon, Vona majd’ minden héten megfedd a pártjából valakit „helytelen cselekedete” miatt (magyarán a mérsékelt párt imázsába nem illő rasszizmusa miatt, bár ezt a szót ebben az összefüggésben nyilván ki nem mondaná), és tapolcai kampánykörútján is a megfontolt politikust vezette elő.
A „mérsékelt” Jobbik persze nincs még kész, és kérdés, hogy lesz-e türelme végigvinni e metamorfózist, mert bár a párt eredeti „szellemiségét” vagy mijét számon kérőkkel szemben a pártelnök most lépéselőnybe került, a nagy menetelés bármily megtorpanása nyilván fölerősíti a morgolódók hangját. És azt se feledjük el, hogy a Jobbik az imázskampányon kívül eddig nem adta érdemi jelét a gyökeres változásnak; mindennél árulkodóbbak a kikacsintások a törzsszavazók felé, hogy ne féljetek, nincs puhulás, csak hát a győzelemhez elengedhetetlen báránybőrbe bújni egy kicsit – az online felületünkön tárgyalt Sneider Tamás-hangfelvétel tökéletesen jellemzi a kettősséget.
A vasárnapi, igen szoros Jobbik-győzelemnek más fontos oka is volt. A Veszprém megyei 3. számú országgyűlési egyéni választókerület (evk.) jelenleg három, jól elkülöníthető részből áll: a baloldali szimpatizáns Ajkából és környékéből, a jobbikos többségű Tapolcából és környékéből, valamint a fideszes dominanciájú Sümegből és vidékéből – a mostani eredmények nagyjából pontosan ki is rajzolják e területeket. Ahogyan azt múlt heti szerkesztőségi fölszólamlásunkban is jeleztük, minden azon múlt, hogy a három párt milyen mértékben képes aktivizálni híveit. Az evk. legnépesebb települése Ajka, ami a baloldal esélyét növelte; és az MSZP–DK a várakozásoknak megfelelően hozta is a várost, a 29 szavazókörből 21-et Pad Ferenc nyert meg, ráadásul a szavazókörök felében egymaga többet kapott, mint ellenfelei együtt. Tapolca 15 szavazóköréből a jobbikos Rig Lajos 14-et elhozott (egyet, ugye, még nem értékeltek), ráadásul egy kivételével mindenütt az övé volt a voksok több mint fele. Sümeg 7 szavazókörét a Fidesz húzta be, de Fenyvesi csak háromban szerzett abszolút többséget. Az evk. egészében Fenyvesinek a legkiegyenlítettebb a támogatottsága, őt Rig követi, míg Pad Ajkán kívül jóval gyengébben szerepelt, például a Balaton-felvidék kistelepülésein kifejezetten kevés szavazatot kapott. A döntő tényező a három zóna aktivitása volt: az evk. középső, „jobbikos” részén a részvétel közelítette, vagy – mint Tapolcán – meg is haladta az 50 százalékot, míg a fideszes és a baloldali többségű régiókban jóval 50 százalék alatt maradt. (Ajkán például egyik szavazókörben sem érte el az 50 százalékot, viszont több helyen is 40 alatti volt, Sümegen dettó. A teljes választókerületben egyébként 41,6 százalékos volt a részvétel, ami egy időközi választáson nem rossz arány.)
A tapolcai aktivitást alighanem a város 2014 előtti fideszes vezetésének rossz emléke is fokozta. A helyben népszerűtlenné vált kormánypárti polgármestert 2014-ben jobbikos jelölt váltotta; és a lokális utálatra a Fidesz országosan is növekvő elutasítottsága csak ráerősített. Mindez együttesen vezetett oda, hogy vasárnap a városban a Jobbik valósággal lemosta ellenfeleit, az 1998 óta ott mindent megnyerő Fidesszel egyetemben.
Az, hogy a tapolcai győzelem javítja-e a népek szemében a Jobbik kormányképességébe vetett hitet, egyelőre megjósolhatatlan. Bár a párt mostani népszerűség-növekedése szilárdabb alapokon nyugszik, mint a Fidesz 1992-es vagy a Torgyán-féle Kisgazdapárt 1995-ös kiugró közvélemény-kutatási adatai – vagyis esetében nagy valószínűséggel nem pusztán egy ciklus közepi választói protesthangulat átmeneti hatásáról van szó –, azt maximum a legvadabb hívei gondolhatják róla, hogy potens kormányerő lenne.
A baloldal egy szocialista–DK-s jelölttel megszorongatni sem bírta jobboldali ellenfeleit (bár a tavaszihoz hasonló szavazatarányt teljesítette), az általános választásokon pedig egy kiugró ajkai részvétel sem segíthet (hiszen az evk. más településein is aktívabbak a szavazópolgárok egy „rendes” választáson).
Az időközi igazi vesztese mégis a Fidesz. És nem csak amiatt, mert egy fideszes körzet mandátumát bukta el. Sokkal inkább azért, mert sem Orbán Viktor személyes jelenléte, sem a nagy számban a környékre vezényelt aktivista door-to-door kampánya, sem a sümegi békemenet, sem a beígért fejlesztési pénzek – illetve az azok elmaradásával való fenyegetés – nem tudott változtatni a Fidesz tavaly óta tartó lejtmenetén. Ha Orbánék a tavalyi és idei időközi választásokból, valamint zuhanó támogatottságukból azt szűrik le, hogy a „centrális erőtér” stratégiájának befellegzett – azaz a politikai színtéren nem egyeduralkodó a Fidesz, hanem immár három erőcsoport van jelen –, akkor fura dolgok jöhetnek még. Hogy mást ne mondjunk, a többségi felől az arányos felé tolhatják el a választási rendszert (hiszen relatíve még mindig a Fidesz a legerősebb országosan), sőt akár visszaállíthatják a kétfordulós választási rendszert, amelyben van mód javítani az első kör rossz eredményein. Egyben biztosak lehetünk: a szabályokat úgy faragják majd, ahogyan az a pillanatnyi helyzetben a legjobb nekik.
