Vagy azért, mert a FIFA valamelyik protokollfelelőse úgy gondolta, hogy egy hivatalban lévő miniszterelnök esetleg jól mutathat, s azt azért sejteni lehetett, hogy az életműdíjat átvevő Beckenbauert nem kíséri el Angela Merkel, de még a világválogatott összes játékosát adó Spanyolország sem jelezte a király vagy a miniszterelnök érkezését... Orbán viszont kétségkívül "megjelent", s mint láttuk, leginkább özvegy Puskásné eszkortjaként próbálta hasznossá tenni magát. Rajta kívül Gérard Depardieu-t, az utóbbi napok világméretű tréfacsinálóját, kedvenc internetes mémjét, a vénségére megbízható paprikajancsivá ittasult egykori nagy színészt ismertük fel a "megjelentek" széles karéjában. Megjelentek továbbá focisták, edzők, partjelzők, népség, katonaság...
Orbán Viktor e megjelenés helyett találkozhatott volna az ez idő szerint épp elégedetlenkedő magyar egyetemistákkal is, de a kormány jól kézben tartja a felsőoktatás ügyét, nem kell oda még Balog miniszter sem, sínen van ott minden - tudtuk meg ugyancsak a mondott sajtófőnöktől.
Orbán Viktor szereti a focit, valaha maga is űzte ezt a népszerű sportot, ahogy mondani szokták. Többször játszott is lakókörnyezete hozzávetőlegesen megyei szintű, tehát alacsonyabb osztályú formációjában, amihez aztán politikusi pályára lépve sem lett hűtlen, csak már a pályán kívülről intézte el azt, ami a pályán nem sikerült neki: egész a másodosztályig juttatta csapatát.
Innen azonban már nem nagyon volt felfelé út, hisz' ha bajnok lett volna a Felcsút, csak kilógott volna valami lóláb, így Orbán átigazolt lakókörnyezete NB I-es csapatához, ami sajnos aktív futballista korában ugyancsak nem volt lehetséges. Nem volt elég tehetséges hozzá? Nem szánt rá elég időt a tanulmányai miatt? Mindegy, nem volt elég jó focista, az biztos. Most viszont elég jó miniszterelnök ahhoz, hogy a módfelett szánalmas (mert hamis, romlott és élvezhetetlen) magyar labdarúgás kirakatcsapatává formálja az egykor szürke középcsapatot, a neki oly kedves Vidit, míg párttársai a többi csődtömeg magyar klub útját egyengetik (ki az FTC-ét, ki az MTK-ét, soroljuk tovább?). Orbán Viktor ott van a Videoton minden nemzetközi meccsén, majdnem azt írtuk, hogy minden fontosabb nemzetközi meccsén, de a Videotonnak egyáltalán nincsen fontos nemzetközi meccse, fontatlan is alig, ám akkor ő ott van, s adott esetben marad még egy-két napot Lisszabonban, ha az eső miatt halasztást szenved a mérkőzés. Marad akkor is, ha közben a meccs eredményétől függetlenül kiesik a csapata.
Orbán Viktor ott volt a labdarúgó Európa-bajnokság döntőjén is, ahova a fenti okokból, illetve a magyar labdarúgás alig is mérhető nívótlansága miatt játékosként ugyancsak el nem juthatott volna. Igaz, hogy oda már az UEFA - vagy ki, aki ezt intézi - nem nagyon hívta meg mint a Puskás Akadémia alapítóját, de szerencsére a rendező Lengyelország politikai ellenzékének fenntartott páholyban szorítottak neki egy helyet békemenetes üzletfelei, így valahonnan Kaczynski úr vagy a még tőle is jobbra ülők válla fölött végignézhette azt a nagy összecsapást is. És Orbán ott volt a világbajnokságon miniszterelnökké választása után, ott volt tán néhány Bajnokok Ligája döntőn, meg tudja a fene, hogy hol is, illetve számolja a fene. Ott volt minden kilométerkőnél, ahol megjelentek a nemzetközi labdarúgóélet nagyjai, odaért valahogy mindig ő is, ügyesen, nézni őket, kezet fogni velük, mutatkozni kicsit velük, mögöttük.
És ez nagyon ciki. Olyan, mint a játékoskijáró belülről: izzadságszagú. Piti, kispályás, tehetségtelen. Egy rögeszmés ember makacs kitartása, amin a többiek nem tudnak változtatni, amiért aztán a hozzá közelállók idomulni igyekeznek, a félközeliek próbálnak jó képet vágni hozzá, messzebbről meg csak nézi reménytelen értetlenséggel az ember. Itt ez az elfuserált focista, és éppen fuserálja el Magyarországot.
Mert Orbán Viktor - talán már önök is észrevették - miniszterelnöknek is éppoly vigasztalanul harmadosztályú, mint focistának volt. S minden ilyen "megjelenéssel" csak ezt kürtöli világgá egyre hangosabban. Erről szólnak a hírügynökségek tudósításai, erről szólnak a csatlós hírforrások átszellemült hangú kommentárjai, erről a tökmagköpködő pitlákságról. Gérard Depardieu legalább volt valaki, mielőtt paprikajancsinak állt.
