A szerk.

Semmibe vezető terelőutak

A szerk.

Még egy-két ilyen elterelés, és sosem találunk ki az erdőből. Tegnap a netadó, ma a drogteszt – az órák, a kocsik, a házak, a haverok, az utazások egymás szemére lobbantása után mi jöhet még? És főként minek?

Felgyorsult a magyar élet, az az igazság. Hol vannak már a kormányzati ciklusokon átívelő grandiózus tervek? A nagy álmokból csak kilenc évre kinevezett kis vazallusok és a nyolcvan évre titkosított disznóságok maradtak, különben egy nap a világ. Az már egész tűrhető, ha csak az adott napot, jobb esetben egy hétvégét kell túlélni, de legtöbbször csak az adott szituációt. Igen, szó szerint túlélni. Talán a látszatokat is fenntartva túlélni, vagy tényleg csak a testi valóban túlélni – ezen még vitatkozunk itt a lapnál. Azon tudniillik, hogy egy-egy kormányzati politikus nyilvános fellépése során ügyel-e még arra, hogy közlendői az igazság valamiféle távoli ígéretével kecsegtessenek, vagy csupán azzal veszkődik, hogy mondatai valamelyest egymásból következzenek, és előadása folyamatosnak látsszék? (Vö. hazudik, mint a vízfolyás.)

Nem volt ez másként a mögöttünk álló hétvége nevezetes eseményével, a felső tagozatos és gimnazista népesség drogtesztre kötelezésével sem. Péntek este Kocsis Máté (figyelem: a Fidesz kommunikációs igazgatója) bedobta a csalit, biztos, ami biztos alapon belekeverve a politikusokat és az újságírókat. Aztán egész hétvégén lehetett röhögni a dolgon, hogy hétfőre – a Fidesz-frakció egyetértő szándékainak teátrális kinyilvánítása nyomán – elszabaduljon valamiféle szolid kis minipokol, amitől menten beszarván („na tessék, kellett nekünk még egy internetadó!”), kedd reggelre az egész el legyen sikálva, szét legyen szokás szerint kenve a folyosón, mondván, önkéntes lesz az egész miskulancia. Ha a tizenkét éves bejelentkezik, mehessen drogtesztre, ha a szüleje felnyomja, akkor is… Ilyen szintű hülyeség már nincs is, mondaná az ember, de nem mondja. Nem mondja, mert éppen fuldoklik, hisz eszébe jutott, hogy a minap még a parlament folyosóján az új­ság­írói kérdések elől szó szerint az életéért menekülő kereszténydemokrata Rubovszkyt felhívta a pont tizenkét éves unokája, hogy bocsesz, tata, de besokalltam, én lelépek innen, elhagyom az országot, satöbbi. S mindez ugye a kommunikációs igazgató, a kommunikációs stáb, a kommunikációs think tank mutatványa, hogy elterelje a figyelmet Magyarország miniszterelnökének finoman szólva is sarokba szorult állapotáról.

A küldetés persze lehetetlen. Lehetetlen, hisz amikor már mindenki azt hitte ebben az országban, hogy a gyerekeit szervezetten és gondos figyelemtől övezve vizeltetik majd az iskolájukban, a miniszterelnök odaállt a tekintetes Országgyűlés elé, s azt mondta, hogy ha Vida Ildikó nem jelenti fel Goodfriend amerikai ügyvivőt egy Heti Válasz-interjú miatt, akkor ő kirúgja az adóhatóság vezetőjét, akiről rég tudja az ország teljes lakossága, hogy Simicska embere. Ugyanez a lakosság azt is tudja elég rég, hogy folyik itt a terelések mögött az Orbán–Simicska-háború is – e felszólalás után már nemcsak tudják, de egyre többen el is hiszik. Mindebből persze piszlicsáré kérdések adódnak csak, például: mi van akkor, ha Vida feljelenti Goodfriendet? Megszűnünk korrupt országnak lenni? Hol jelentse fel?
A rendőrségen? Besétál a lakóhelye szerint illetékes kapitányságra, és benyögi a recepciósnak, hogy ismeretlen Goodfriend mondott valamit a pártközpont lapjának, csukják le? Vagy egyenesen a fogyasztóvédelemhez fordul, mint egy vehemensebb CBA-károsult? Folytathatnánk – de az egészből a jelen szövegkörnyezet számára csupán az következik, hogy hétfő délutánra teljesen kész volt „a nagy vizeletvételi kommunikációs hadművelet”, lehetett kihajítani a szemétre.

Ám hogy e szövegkörnyezeten kívül adott esetben az országra nézve mi következik abból, hogy a hivatalban lévő miniszterelnök úgy szájaskodik az Országgyűlésben („ha férfi vagy, álljál ki”), ahogy az egy kültelki bájzliban is csak a köznevetség kiváltására lenne alkalmas, nos, az már egy másik kérdés. Amelynek a megválaszolásához nekünk nincs meg a megfelelő szakképesítésünk, pedig nemrégiben a szerkesztőség kollektíve vett részt egy elsősegélynyújtó tanfolyamon.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

Szarvashiba

Négy fogorvosi rendelő kialakítására írt ki pályázatot Szarvas önkormányzata 300 millió forint értékben. Az öt jelentkezőből kettőnél meghökkentő azonosságokat észleltek a bírálók. És egyeztek a lakcímek is.