A szerk.

A gyávák bandája

  • A szerk.
  • 2020.05.23 11:04

A szerk.

A korlátlan idejű felhatalmazási törvény nyomán a Fidesz nyakába hulló – többségében nemzetközi – tiltakozás csodálatos reakciókra sarkallta a párt és a kormány különböző rendű és rangú képviselőit.

De bárki bárhogyan is szólalt meg, magyarázta a magyarázhatatlant, egy dolgot egyik nyilatkozó sem felejtett ki: „hogyhogy nem demokratikus, ez a legdemokratikusabb törvény a világon, hiszen hiába korlátlan idejű, a parlament bármelyik pillanatban visszavonhatja, s akkor vissza kell adni a felhatalmazást”. Maga Orbán Viktor is belenyilatkozta ezt a magyar rádió szemébe; hát, több sem kellett a körülötte repdeső papagájoknak.

Hogy e magyarázkodás miért is szemenszedett hazugság, annak igazolására szerencsére nem kell visszamennünk a sorozatosan megbuherált választási törvényig, az átrajzolt választókerületekig, a közpénzből létrehozott fideszes médiabirodalom ugyancsak mesterséges helyzetbe hozásáig és a többi disznóságig. Nem kell visszamenni semeddig. A magyar parlament hétfőn szíveskedett önként és tapsolva bebizonyítani.

Tette ezt mindakkor, amikor a kormánypárti képviselők gátlástalanul belefojtották a szót egy ellenzéki képviselőbe, Szabó Tímeába, aki a járvány elleni védekezés bizonyos momentumait kérte számon a kormányon. Azt tudniillik, hogy miért „ajándékozunk” védőfelszerelést a határon túlra, amikor itthon sincs elegendő belőle. S hiába a külügyminiszter mindennapi menetrendszerű bejelentése arra nézvést, hogy a testvéri Kína már megint hány millió maszkkal lepte meg kis országunkat. Hiába a kormánypárti felhördülés, hogy jaj, hát szent magyar testvéreinktől sajnálja ez a büdös komcsi a segítséget, édes erdélyországi véreink meg hasonlók (bár azt megnéznénk, ahogy az észak-boszniai magyarok tömegei ereklyeként kötik fel nemzeti színű orcájukra az ajándék maszkot) – nem ez az érdekes. Hanem az, hogy hogyan viselkedik a parlament, nota bene elnöki jóváhagyással, vagy inkább elnöki buzdításra. Kitapsolják a francba, aki mást mer mondani, mint a központi direktíva. Kövér László pedig csípőre teszi a bajszát, és azt mondja, hogy jaj, nem tudtam mit kezdeni az elsöprő tetszésnyilvánítással. Majd amikor Szabónak ismét lehetősége lenne megszólalni, megvonja tőle a szót és még ki is oktatja, kocsmai stílusról beszél, mert Szabó Tímea hentesnek nevezte a kórházakból hazazavart, szakszerű ápolásra szoruló betegek tömegei miatt az illetékes minisztert. Ha nem hentesnek, hanem mészárosnak nevezte volna, akkor Kövér nyilván meg is botoztatja.

Mi az isten történt volna, ha Szabót – urambocsá! kétszer is – végighallgatja a magyar Országgyűlés? Ha már egyszer valami rendszerhiba folytán a képviselője. Sérül az antidemokrácia? Tudjuk, semmi nem történt volna, de így ez a semmiség is megsemmisíttetett. Hatalmi arroganciából, erőszakkal, gyáván. Azért tapsoltak, mert tudták, hogy nincs igazuk, de tudták azt is, hogy falkában vannak, az a szerencsétlen meg ott áll egyedül. Azért tapsoltak, mert félnek Orbán Viktortól. Féltik a fizetésüket, féltik a választókerületükben űzött kisebb-nagyobb umbuldáikat, a fejükön hordott vajakat, félik a vezírt, hogy megorrol rájuk, ha nem tapsolnak elég hangosan, ha nem tapossák sárba elég keményen azt, aki mást mer mondani, mint ami nekik ki van adva.

Ugyanez a gyávaság szólt Maruzsa Zoltán hangjából, amikor a járványcsúcsra időzített érettségik miatt tiltakozó szakszervezetet gyilkos terroristák gyülekezetének nevezte. Hisz azért engedte meg magának e prepotenciát, mert úgy tudta, mögötte a falka, s mert úgy érezte, ha nem tódít elég nagyot, az előbb-utóbb a fejébe kerül. A hatalmi arrogancia mindig is egyenlő volt a félelemmel.

Pedig tényleg nincs elég védőfelszerelés, pedig az érettségit végül ők is el fogják halasztani, ahogy azt a szakszervezet követelte.

Ennek fényében mondja bárki is azt, anélkül, hogy azonmód és joggal hazug disznónak nevezzék, hogy a korlátlan felhatalmazás semmi bajt nem hozhat, mert a parlament bármikor visszaveheti. Hisz’ ez a parlament semmi mást nem tud tenni, csak tapsolni. Nem az ellenzék van itt gúzsba kötve, hanem ezek a gazemberek, élükön Kövér házelnökkel. Meg persze az ország.

Neked ajánljuk

A varacsk alatt

Jane Campion hosszan megpihent legutóbbi rendezése, a 2009-es, Keats életéről szóló Fényes csillag után, azóta csak egy remek krimisorozatot, A tó tükrét láthattuk tőle.

A hiányzó hetes

Milyen kapcsolat van egy széndarab és egy tájkép, vagy a „szabálytalanul” szabályos mértani test és egy karkörzés között? Mire (vagy kire) utal a kiállítás címe? Miért fontos a hetes szám?

Vif

A zseni a polgári életben örök vesztes, akinek talán szüksége is van ezekre a vereségekre. A művészetpszichológia érdekes kérdése lehetne, hogy a vásott romantikus közhelyek közül vajha miért épp ez maradt oly kedves mindmáig a 19. század gyermekded ábrándjait zordan elvető és rendre kifigurázó színházi alkotók számára.

Egy szabad ember

  • Babarczy Eszter

„Egy elkövetkező nemzedéknek, akik remélhetőleg szerencsésebbek és bölcsebbek lesznek, mint mi voltunk”indul a harminc év történetfilozófiai, eszmetörténeti és politikai írásait összegyűjtő kötet. Gyurgyák nem változtatott az eredeti szövegeken, összeállításuk mégis politikai tett: a szerző hitvallást tesz, amelytől az ország sorsának jobbra fordulását várja. Ez a hitvallás egy angolszász típusú konzervativizmusé, amely, mint Gyurgyák maga mondja, elveszített lehetőség volt a magyar történelemben, különösen a rendszerváltás után.

Majd legközelebb

  • Rádai Andrea

Nem sikerült leváltani a féldiktatórikus rendszer kormányát, így a kötelező sorkatonai szolgálat bevezetését sem tudtuk megakadályozni: nem nyertünk a ProTest – Út a forradalomhoz című színházi társasjátékban. De ez talán mellékes is, mert itt az út volt a fontos, a viták, a közös gondolkodás, a billegés a cselekvés képességének eufóriája és a tehetetlenség letargiája között.

Törvényen kívüli ösztönök

Nyolc afrikai férfi táncos jön ki a színpad elejére. Meztelen testükre húzott fekete öltönyükben felsorakoznak a rámpán, farkasszemet néznek a közönséggel. Kitartóan, sokáig. Miféle szakadékot lép át, vagy nem lép át a tekintetünk? Az ő szemükben lehetne düh, méreg, dac, elég, ha a gyarmatosításra, háborúkra, a menekülthelyzetre gondolunk. De nincs. Csak úgy néznek.

Vissza a szamárpadba

  • A szerk.

Nagyszabású szélsőjobboldali összejövetelnek, öndefiníciója szerint egyenesen csúcstalálkozónak adott otthont a múlt hétvégén Lengyelország fővárosa. A The Warsaw Summit házigazdája a Jog és Igazságosság (PiS) és Jarosław Kaczyński pártelnök voltak, vélelmezett titkos célja pedig az, hogy az európai hasonelvű pártokat egységbe kovácsolja.