Mindezt három nappal azt követően, hogy a kormány május 4-i kezdettel elrendelte az írásbeli érettségik lebonyolítását, ami már akkor furcsa döntésnek tűnt annak fényében, hogy nem sokkal korábban két ütemben a kórházi ágyak 60 százalékának felszabadítását írták elő (ez összesen 39 500 ágy), illetve arról beszéltek, hogy 8000 lélegeztetőgépre lehet szüksége az országnak. Ezen apokaliptikus vízió felől szemlélve újfent meglepő volt, hogy a miniszterelnök a hét elején már azt fejtegette, májusban a társadalmi érintkezést korlátozó intézkedések felengedésével megpróbálhatunk visszatérni a „normális élet kerékvágásába”, jóllehet nemrég még a korlátozások szigorítását lengette be, legalábbis a fővárosban.
A zavart a többi illetékesnek sem sikerült eloszlatnia. Palkovics László, a koronavírussal kapcsolatos kutatásokért is felelős törzstag Hír Tv-nek adott nyilatkozata szerint május 3. a vírus „lefojtott állapotában” várható „lokális csúcs”, de ha a vírus valóban terjedni kezd, az egészen máshogyan fog kinézni. Azt ugyanakkor kategorikusan kizárta a miniszter, hogy május elejéig szükség lehet 8000 intenzív ágyra és lélegeztetőgépre. Müller Cecília megerősítette a járvány május 3-i tetőpontját, bár hozzátette, utána elhúzódó fennsík avagy „plató” alakulhat ki az esetszámok grafikonján. Kósa Lajos ellenben azt mondta a parlamentben, hogy nem tudják, mikor tetőzik a járvány.
Az érettségi megszervezése és a kórházi ágyak tömeges felszabadítása is fajsúlyos döntés, mindkettő rengeteg embernek okoz azonnali kellemetlenséget (a maszkban, adott esetben rettegve tesztet író diákoknak, a kórházakból kiebrudalt, ám állandó gondoskodást vagy kezelést igénylő betegeknek és hozzátartozóiknak), és mindkettő emberéletekbe kerülhet (az érettségi a járvány terjedését gyorsítja, a hazaküldött betegeket az ellátás hiánya veszélyezteti). A két döntés viszont egyszerre biztosan nem lehet indokolt: ha rövid távon a járvány berobbanása fenyeget, akkor nem szabad megtartani az érettségit; ha pedig májusban meg lehet tartani az érettségit, értelmetlen most hazaküldeni és ezáltal veszélybe sodorni betegek tízezreit.
A járványhelyzetet megbízható adatok híján megítélni majdhogynem lehetetlen. Információk nélkül legfeljebb érzeteink vannak – nagyjából az ország 99 százalékához hasonlóan. Például nagyon sokan érezzük úgy, hogy a botrányosan kevés teszt miatt a helyzet súlyosabb, sokkal súlyosabb annál, mint amit a hivatalosan közölt számok mutatnak; de hajlamosak vagyunk hinni azoknak a meggyőzőnek látszó elemzéseknek is, amelyek szerint az eszeveszett ágykiürítés még a legrosszabb forgatókönyvvel számolva is durván eltúlzott.
Amit tudunk: a járvánnyal kapcsolatban sok az ismeretlen tényező, a politikusok nem támaszkodhatnak a szakemberek 100 százalékos biztonságú tanácsaira. Dönteni azonban nap mint nap kell, és egy felelős vezető ilyenkor a bizonytalanságot nem eltagadva elmagyarázza az állampolgároknak, mit miért tesz – mint például Angela Merkel, aki a járvány reprodukciós rátájának és a kórházi kapacitások várható alakulásának függvényében mutatta be a korlátozások fokozatos enyhítésének tervét. Azt sem kell szégyellni, ha egy kormány a tudósok véleményére alapozva menet közben stratégiát vált – így hasadtak le a britek és részben a svédek a sokak által eleve elhibázottnak tartott nyájimmunitás megszerzéséről.
Orbánról viszont még azt sem állíthatjuk, hogy a stratégiája rossz lenne – merthogy úgy tűnik, egyáltalán nincsen neki. Hirtelen döntésekkel, egy napon belül is egymásnak ellentmondó bejelentésekkel szembesülünk hetek óta. Saját zsenialitásában és tévedhetetlenségében, az Orbán-exegéták körében áhítattal emlegetett „pillanat uralásában” bízva sodródik az eseményekkel a miniszterelnök. Ám a valódi stresszhelyzetekben a rá olyannyira jellemző bizonytalanságot a nevetségességig túlhajtott háborús retorika sem kompenzálja már. És ez az összevisszaság éppen a védekezés eredményességét veszélyezteti. A miniszterelnök visszatérő fordulata szerint „háborúban állunk” a vírussal – de valaki szólhatna már neki, hogy ebben a háborúban az „ellenség” kémei nem tudják megszerezni a haditervet. Úgyhogy fölösleges a nagy titkolózás, mert az viszont döntő fontosságú lenne, hogy az emberek előre lássanak és értsenek minden lépést, hiszen jelentős részben a polgárok fegyelmezettségén, a központi intézményekbe vetett bizalmán múlik a siker.
De miért is bíznának abban a kormányban, amelynek a vezetője még ilyenkor, a valódi válság közepette sem képes változtatni a hazugságra, elhallgatásra, eltagadásra és megfélemlítésre épülő politikáján?
