A szerk.

A múlt hétfőn a Velencei Bizottság (VB) közzétette elemzését Ukrajna új oktatási törvényéről, annak is a kisebbségek iskolai nyelvhasználatát korlátozó passzusairól. Úgy tűnik, mindenki legnagyobb megelégedésére. A testület véleményét hangosan üdvözölte a magyar, a román és az orosz külügy, de örömködtek egy sort a kárpátaljai magyar szervezetek és egyházak is. A másik oldalon az ukrán külügyminisztérium és az oktatási tárca szintén a saját elvárásait látta visszaigazolva a szövegben, és úgy tett, mintha a törvény kritikusai estek volna pofára.

Miklós Edit története az olimpiákkal kétségkívül szívszorító. A hamarosan a 30. születésnapját ünneplő alpesi síző első lehetősége a 2006-os torinói olimpia lett volna, ám a versenyek előtt megsérült, így nem tudott elindulni.

A közismert cseh kocsmatöltelék és próza­író, Jaroslav Hašek Švejk című eposzának egy olvasata szerint a Monarchia bukásának végső oka a mondott államszerveződés helyrehozhatatlan, mindent átható kretenizmusa volt, hatalmi struktúráinak és e struktúrák személyi állományának teljes és önfeledt debilitása.

Altusz Kristóf külügyi helyettes államtitkár egy máltai lapnak nyilatkozva elejtette, hogy Magyarország csak 2017-ben 1300 menekültet fogadott be, de az érintettek biztonsága érdekében kvázi titokban.

Megjelenésünk napján már csak egyet kell aludni, s Csehországban elindul a mindközönségesen elnökválasztásnak nevezett kétnapos folyamat, amelynek egyik lehetséges, sőt nagyon is valószínűsíthető kimenetele az, hogy további öt esztendeig marad a Hradzsinban a méltatlanságát elmúlt hivatali idejében napi rendszerességgel bebizonyító Miloš Zeman.

Az ÁSZ hétfőn felszólította a Jobbikot, hogy fizesse be az Államkincstárnak azt a 331 millió forintot meg az aprót, amennyivel a múlt hónapban kiadott s azóta véglegesített jelentése szerint a párt kevesebbet fizetett bizonyos plakáthelyekért bizonyos valakiknek a 2017-es év folyamának a során.

A képet mindenki ismeri. Világhírű lett, felkapta az amerikai sajtó is: Pócs János a nemzetközi porondon ismertebb gázszerelő már, mint Mészáros Lőrinc.

Az ellenzéki pártok elmúlt pár heti izéjeihez fűzött jelen széljegyzetünkben tartózkodni fogunk a csúnya szavak, valamint a gunyoros hangnem használatától. Az indulatos-trágár-vicceskedő megközelítés, beláttuk, nem vezet sehova, ha lehetett is egy darabig röhögni az egészen, ezen már rég túl vagyunk.

Jelen vezércikkünk kiindulópontjaként jelöljük ki a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) november 16-i, Szöulban megtartott ülését: innen fogunk hátra és előre kalandozni az időben, egészen lapzártánk napjáig, vagyis kedd estig. Próbálják meg nem elveszteni a fonalat!

Hol vannak már azok a szép idők, amikor Kontur Pál fiai az éj leple alatt hazacsenték a hegyvidéki Mindszenty-szobor fejét, mert azt, lévén algériai márványból kifaragva szépen, nem bírta el a szobor testülete, amit viszont az észszerű takarékosság okán galvanizált macskaszőrből sikerült megszobrani.

1980. Moszkva az olimpia lázában ég, gőz­erővel folyik a készülődés a világbéke ezen nagy seregszemléjére, épülnek a stadionok, fejlődik az infrastruktúra, csillog-villog az utcákon minden.

A számtan nem minden. Hiába nézett ki úgy, hogy az év végére lazán összeáll a kereszténydemokratákból, zöldekből és liberálisokból álló, úgynevezett Jamaica-koalíció, a tárgyalópartnereknek sehogyan sem sikerült megtalálniuk a közös hangot. A magát egyre inkább jobbra pozicionáló FDP (Szabaddemokrata Párt) alkalmasint úgy lehetett vele, hogy nem tenne jót neki, ha egy platformra kerülne a menekültsimogató Merkellel és a széplelkű zöldekkel, így fel is rúgta a koalíciós tárgyalásokat.

Kiszivárogtatott információk szerint jövő tavasszal újraindulhat a választókörzetében a Békés megyei Pusztaottlaka egykori polgármestere, a térség jelenlegi országgyűlési képviselője, Simonka György, akinek állami támogatásokban, kistafírozott rokonokban és ismerősökben gazdag munkásságából a legpocsékabb memóriájú Narancs-olvasó is fel tudna idézni egyet s mást – hiszen oly sokat foglalkoztunk vele.

Körvonalazódik a megoldás arra a súlyos problémára, amely már most is túl régóta foglalkoztatja demokratikus közéletünket, azaz hogy az ellenzéki pártok milyen konfigurációban fussanak neki a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választásoknak.