A szerk.

Kéz a kézben Prágában

A szerk.

Megjelenésünk napján már csak egyet kell aludni, s Csehországban elindul a mindközönségesen elnökválasztásnak nevezett kétnapos folyamat, amelynek egyik lehetséges, sőt nagyon is valószínűsíthető kimenetele az, hogy további öt esztendeig marad a Hradzsinban a méltatlanságát elmúlt hivatali idejében napi rendszerességgel bebizonyító Miloš Zeman.

De ne rohanjunk ennyire előre, mert szeretve tisztelt olvasóink e sorok kézhezvételekor (is) sokkal okosabbak, mint e sorok írásakor, kedd délután mi voltunk. Arról van ugyanis szó, hogy szerdán, tehát január 10-én tárja a cseh parlament alsóháza elé (kisebbségi) kormányprogramját a novemberi törvényhozási választás győztese, Andrej Babiš. Mely aktusra régóta fenekedik a mondott ház többi alakulata. Csak emlékeztetőül: Babiš saját használatú „mozgalma”, az ANO a novemberi választásokon (a 200-ból) 78 képviselői helyet szerezvén alakíthatott kormányt, míg a többi 122 helyen írd és mondd nyolc – zömmel 10 százalék körüli – párt osztozik: Babiš nem tudott egyikükkel sem kormányt alakítani, egyikük sem tudott volna kormányt alakítani Babiš nélkül. A szerdai aktusra vonatkozóan a nyolc pártból hét jó előre belengette, hogy semmilyen körülmények között nem szavazzák meg a kormányprogramot. Pedig jó kis populista kormányprogram az, tele van olyasmivel, mint a 65 év felettiek ingyenes utazása a vonattól a gördeszkáig mindenen, mellé nyugdíjreform, teljes digitalizáció az állami ügyintézésben, hatalmas stratégiai beruházások, meg ami tényleg a csövön kifér, illetve az ilyenkor szokásos ingyensör és örök élet. Ámde eleddig sajnálatosan csak Cseh- és Morvaország (közismerten nagy múltú) Kommunista Pártja jelezte, hogy ők támogatják e remek programot, ami nemes felajánlás ugyan, de szerfelett szimbolikus erejű, hiszen a veterán sólymok csupán 15 fővel vétetik észre magukat a törvényhozásban, ami egyelőre karcsúnak mutatkozik az ANO 78-ával összeadva is.

Ugyanakkor Andrej Babiš még egy segéderőre számíthat nagy bajában, s ezzel mi is visszatértünk a startkockánkra. Miloš Zeman hivatalban lévő cseh államfő jelezte, hogy részt vesz a kormányprogram vitáján, hovatovább beszédet is mond ott. Azt sem rejtette véka alá, hogy a kormányprogram elfogadására buzdító útmutatással kíván szolgálni a hon­atyák számára. A kormányprogram mellett természetesen saját magának is ingyen bír kampányolni e jeles alkalommal; ilyenkor nyilván jobban figyel a tisztelt választópolgár (Csehországban a legutóbbi alkalom óta a nép választja az elnököt, ami több hatalmat ugyan nem biztosít, de kétségkívül nagyobb legitimitást kölcsönöz a megválasztottnak, már a várhatóan magas részvétel okán is).

S itt össze is ér és szorosan egybe is fonódik az elnökválasztás és a kormányprogram története, leginkább annyiban, hogy ezek csomagban vannak. Miloš Zeman és Andrej Babiš kéz a kézben járnak Csehországnak. Tehát e napokban – immár nem is először – az általuk reprezentált útról nyílik mód letérni. Vagy éppenséggel úgy belemenni, hogy onnan legalább négy esztendeig ne legyen lehajtás.

Az esélyek felemásak vagy inkább rosszak. Ha a parlament hazavágja a kormányprogramot, ahogy az valószínűsíthető, előre hozott választás jön (vagy mondjunk inkább megismételtet), ami önmagában sem egy öröm, de az ilyen szituációk szokvány forgatókönyve szerint könnyen vezethetnek Andrej Babiš további erősödéséhez. Nem hagytátok énekelni Andrejt? Had énekeljen Andrej! S úgy meglesz az a 101 hely, mint a sicc.

Miloš Zeman talán kicsit más tészta, ő azzal nyert öt évvel ezelőtt, hogy ellenfele el merte mondani a véleményét a Beneš-dekrétumokról, és persze azzal, hogy a cseh választópolgár sokkal közelebb érezte magához a vén iszákos mihasznát, mint a himnuszt is törve éneklő főrendet, Karel Schwarzenberget, az ország legnagyobb földbirtokosát. Most – a szokásos önjelöltek, szélhámosok és a politikai élet többszörösen bukott figuráinak jelölti karéjából kiemelkedve – egy tudósember, a tudományos akadémia volt elnöke, Jiří Drahoš tűnik Zeman legfőbb kihívójának. A közvélemény-kutatók szerint Zeman nyeri az első fordulót, de nem lesz meg az 50 százalék plusz egy szavazata, így jöhet a második kör, ahol viszont egy hajszállal Jiří Drahoš látszik esélyesebbnek – láttunk már ilyet, épp öt éve, abból is mi lett.

Szóval, ha borúlátóak akarunk lenni, Csehország épp folyamatban lévő forró napjai csapdahelyzetet fialnak: képviselői aligha hozhatnak jó döntést, polgárai nem biztos, hogy akarnak jó döntést hozni. Ilyenformán úgy néz ki, hogy az országot egy gátlástalanul populista, ám obskúrus módszereiről messze földön hírhedt bizniszmen vezeti majd tovább, és egy gátlástalanul populista, ám iszákosságáról messze földön hírhedt trottli fogja reprezentálni. Ám mindez még együtt sem jelent semminő garanciát arra, hogy odaállnak majd Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński mellé.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.