A szerk.

Kéz a kézben Prágában

A szerk.

Megjelenésünk napján már csak egyet kell aludni, s Csehországban elindul a mindközönségesen elnökválasztásnak nevezett kétnapos folyamat, amelynek egyik lehetséges, sőt nagyon is valószínűsíthető kimenetele az, hogy további öt esztendeig marad a Hradzsinban a méltatlanságát elmúlt hivatali idejében napi rendszerességgel bebizonyító Miloš Zeman.

De ne rohanjunk ennyire előre, mert szeretve tisztelt olvasóink e sorok kézhezvételekor (is) sokkal okosabbak, mint e sorok írásakor, kedd délután mi voltunk. Arról van ugyanis szó, hogy szerdán, tehát január 10-én tárja a cseh parlament alsóháza elé (kisebbségi) kormányprogramját a novemberi törvényhozási választás győztese, Andrej Babiš. Mely aktusra régóta fenekedik a mondott ház többi alakulata. Csak emlékeztetőül: Babiš saját használatú „mozgalma”, az ANO a novemberi választásokon (a 200-ból) 78 képviselői helyet szerezvén alakíthatott kormányt, míg a többi 122 helyen írd és mondd nyolc – zömmel 10 százalék körüli – párt osztozik: Babiš nem tudott egyikükkel sem kormányt alakítani, egyikük sem tudott volna kormányt alakítani Babiš nélkül. A szerdai aktusra vonatkozóan a nyolc pártból hét jó előre belengette, hogy semmilyen körülmények között nem szavazzák meg a kormányprogramot. Pedig jó kis populista kormányprogram az, tele van olyasmivel, mint a 65 év felettiek ingyenes utazása a vonattól a gördeszkáig mindenen, mellé nyugdíjreform, teljes digitalizáció az állami ügyintézésben, hatalmas stratégiai beruházások, meg ami tényleg a csövön kifér, illetve az ilyenkor szokásos ingyensör és örök élet. Ámde eleddig sajnálatosan csak Cseh- és Morvaország (közismerten nagy múltú) Kommunista Pártja jelezte, hogy ők támogatják e remek programot, ami nemes felajánlás ugyan, de szerfelett szimbolikus erejű, hiszen a veterán sólymok csupán 15 fővel vétetik észre magukat a törvényhozásban, ami egyelőre karcsúnak mutatkozik az ANO 78-ával összeadva is.

Ugyanakkor Andrej Babiš még egy segéderőre számíthat nagy bajában, s ezzel mi is visszatértünk a startkockánkra. Miloš Zeman hivatalban lévő cseh államfő jelezte, hogy részt vesz a kormányprogram vitáján, hovatovább beszédet is mond ott. Azt sem rejtette véka alá, hogy a kormányprogram elfogadására buzdító útmutatással kíván szolgálni a hon­atyák számára. A kormányprogram mellett természetesen saját magának is ingyen bír kampányolni e jeles alkalommal; ilyenkor nyilván jobban figyel a tisztelt választópolgár (Csehországban a legutóbbi alkalom óta a nép választja az elnököt, ami több hatalmat ugyan nem biztosít, de kétségkívül nagyobb legitimitást kölcsönöz a megválasztottnak, már a várhatóan magas részvétel okán is).

S itt össze is ér és szorosan egybe is fonódik az elnökválasztás és a kormányprogram története, leginkább annyiban, hogy ezek csomagban vannak. Miloš Zeman és Andrej Babiš kéz a kézben járnak Csehországnak. Tehát e napokban – immár nem is először – az általuk reprezentált útról nyílik mód letérni. Vagy éppenséggel úgy belemenni, hogy onnan legalább négy esztendeig ne legyen lehajtás.

Az esélyek felemásak vagy inkább rosszak. Ha a parlament hazavágja a kormányprogramot, ahogy az valószínűsíthető, előre hozott választás jön (vagy mondjunk inkább megismételtet), ami önmagában sem egy öröm, de az ilyen szituációk szokvány forgatókönyve szerint könnyen vezethetnek Andrej Babiš további erősödéséhez. Nem hagytátok énekelni Andrejt? Had énekeljen Andrej! S úgy meglesz az a 101 hely, mint a sicc.

Miloš Zeman talán kicsit más tészta, ő azzal nyert öt évvel ezelőtt, hogy ellenfele el merte mondani a véleményét a Beneš-dekrétumokról, és persze azzal, hogy a cseh választópolgár sokkal közelebb érezte magához a vén iszákos mihasznát, mint a himnuszt is törve éneklő főrendet, Karel Schwarzenberget, az ország legnagyobb földbirtokosát. Most – a szokásos önjelöltek, szélhámosok és a politikai élet többszörösen bukott figuráinak jelölti karéjából kiemelkedve – egy tudósember, a tudományos akadémia volt elnöke, Jiří Drahoš tűnik Zeman legfőbb kihívójának. A közvélemény-kutatók szerint Zeman nyeri az első fordulót, de nem lesz meg az 50 százalék plusz egy szavazata, így jöhet a második kör, ahol viszont egy hajszállal Jiří Drahoš látszik esélyesebbnek – láttunk már ilyet, épp öt éve, abból is mi lett.

Szóval, ha borúlátóak akarunk lenni, Csehország épp folyamatban lévő forró napjai csapdahelyzetet fialnak: képviselői aligha hozhatnak jó döntést, polgárai nem biztos, hogy akarnak jó döntést hozni. Ilyenformán úgy néz ki, hogy az országot egy gátlástalanul populista, ám obskúrus módszereiről messze földön hírhedt bizniszmen vezeti majd tovább, és egy gátlástalanul populista, ám iszákosságáról messze földön hírhedt trottli fogja reprezentálni. Ám mindez még együtt sem jelent semminő garanciát arra, hogy odaállnak majd Orbán Viktor és Jarosław Kaczyński mellé.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.

Aktuális értékén

Apám, a 100 évvel ezelőtt született Liska Tibor közgazdász konzisztens vízióval bírt arról, hogyan lehetne a társadalmat önszabályozó módon működtetni. Ez a koncepció általános elveken alapszik – ezen elvekből én próbáltam konkrét játékszabályokat, modelleket farigcsálni, amelyek alapján kísérletek folytak és folynak. Mik ezek az elvek, és mi a modell két pillére?

Támogatott biznisz

Hogyan lehet minimális befektetéssel, nulla kockázattal virágzó üzletet csinálni és közben elkölteni 1,3 milliárd forintot? A válasz: jó időben jó ötletekkel be kell szállni egy hagyomány­őrző egyesületbe. És nyilván némi hátszél sem árt.

Csak a nácikat ne!

Egy Magyarországon alig létező mozgalommal harcol újabban Orbán Viktor, miközben a rasszista erőszak nem éri el az ingerküszöbét. A nemzeti terrorlista csak első ránézésre vicces: igen könnyű rákerülni.

Ha berobban a szesz

Vegyész szakértő vizsgálja a nyomokat a Csongrád-Csanád megyei Apátfalva porrá égett kocsmájánál, ahol az utóbbi években a vendégkör ötöde általában fizetésnapon rendezte a számlát. Az eset után sokan ajánlkoztak, hogy segítenek az újjáépítésben. A tulajdonos és családja hezitál, megvan rá az okuk.