Még csak azt sem mondhatjuk, hogy bármelyikük hazudott volna. Az Európa Tanács mellett működő alkotmányjogászok véleményéből épp az nem derül ki egyértelműen, mit gondolnak a vizsgált jogszabály alkotmányossággal és nemzetközi joggal való összeegyeztethetőségéről. Meg hogy mi a fenét kellene csinálni ezután.
Ez a kétértelműség mintegy kódolva volt az oktatási törvény 7-es cikkében, amely deklarálta, hogy a jelenleginél nagyobb szerepet szán az oktatásban az ukrán államnyelvnek és kisebbet a nemzetiségi nyelveknek, de ezen túl számos kérdést nyitva hagyott. A szeptemberben elfogadott, és elvben a 2020-ban életbe lépő jogszabály az első négy osztályban meghagyná a kisebbségi nyelvű oktatást, de azt „külön osztályokban” képzeli el. Ez mégis mit jelentene a ma működő 71 színmagyar iskolában? Aztán ott van az a homályos kikötés, hogy negyedik osztály fölött „egy vagy néhány tantárgy két vagy több nyelven is oktatható”, így az unió bármely hivatalos nyelvén is. Ezt úgy értsük, hogy például a matematikát félig ukránul, félig magyarul tanítják majd? Vagy úgy, hogy az ukrán oktatási nyelv mellett a magyar is választható lesz? Ki fogja eldönteni, mennyi lesz az az egy vagy néhány tantárgy? És hogy pontosan melyek lesznek?
Ezek után a törvény ellenzői jogosan mutattak rá, hogy a VB véleményének 125. pontja szerint a „megfelelő megoldás a 7-es cikk módosítása lenne egy kiegyensúlyozottabb és világosabb szövegezésű rendelkezésre”. Az ukrán kormány viszont szintén joggal hivatkozik arra, hogy Ukrajna nemzetközi kötelezettségeinek tételes sérelmét a VB sem tudta kimutatni, s hogy a vélemény 126. pontja értelmében az aggályok nagy része a végrehajtás során kezelhető, vagy hogy kielégítő megoldás lehet annyi tantárgy kisebbségi nyelven történő oktatása, amennyi biztosítja a nemzeti kisebbségek „magas szintű anyanyelvtudását”. A jogi vélemény a legerősebben azért marasztalja el a törvényt, mert az a felsőbb szintű oktatásból diszkriminatív módon teljesen kiszorítaná az orosz nyelvet. Ami nem meglepő, hiszen az egész akció az Oroszországgal szembeni ukrán nemzetépítést, az oroszellenes ukrán nacionalizmus kielégítését hivatott szolgálni.
Az ukrán kormány most arra játszik, hogy az orosz nyelvre vonatkozó rész módosítása nélkül a végrehajtási rendelkezésekben adott engedményekkel békítse ki uniós partnereit. A románok és a lengyelek mintha hajlanának is erre, a magyar külügy viszont kizárólag a törvény módosítását fogadná el. A kárpátaljai magyar iskoláknak már néhány tantárgy ukrán nyelvű oktatása is nehézségeket okozna, ráadásul, ha a legfelső szintű oktatási törvény ennyire kétértelmű marad, semmi garancia nincs rá, hogy a későbbiekben nem lesz visszalépés.
Ugyanakkor azzal, hogy Szijjártó Péterék válaszcsapásként a nemzetközi szervezetekben gyakorlatilag blokkolják Ukrajna euroatlanti integrációját, súlyos geopolitikai csatározásokba keverték bele a kárpátaljai magyarságot. Az oktatási törvény körüli keménykedés hatására nemcsak az ukrán széljobbon erősödhet az a nézet, hogy Magyarország Putyin lekötelezettjeként rombolja az EU és a NATO egységét az ukrán ügyekben, hanem magában az EU-ban és a NATO-ban is. Vajon a magyar diplomácia tényleg a mintegy 17 ezer kárpátaljai magyar diák szerzett jogainak védelmében vállalta ezt az ellentmondásos pozíciót? Reméljük, nem valami másért.
