A szerk.

Morbus cretenicus

A szerk.

A közismert cseh kocsmatöltelék és próza­író, Jaroslav Hašek Švejk című eposzának egy olvasata szerint a Monarchia bukásának végső oka a mondott államszerveződés helyrehozhatatlan, mindent átható kretenizmusa volt, hatalmi struktúráinak és e struktúrák személyi állományának teljes és önfeledt debilitása.

Minden erkölcsi iránytűjűket vesztett idiótákra nemhogy hadsereget, országot, birodalmat, de az emberi önszerveződés semmilyen, mégoly apró egységét sem érdemes bízni; s ha valamilyen monstruózus véletlen vagy félreértés, vagy kollektív káprázat folytán mégis az ő kezükbe kerül az irányítás, a szellemi és morális degradáció eleszik mindent maga körül. Legfőképpen azt az emberi képességet, amely a valóság többé-kevésbé helyesnek mondható percepciójára alkalmassá teszi fajunkat – s akkor előbb-utóbb kampec lesz mindennek.

E megjegyzésünkhöz két kiegészítést tennénk: bár a Švejk „vicces” regénynek tűnik (amennyiben ezt a fenti állapotot az irónia, az abszurd, sőt a burleszk eszközeivel írja le), valójában nem az. Érzékletes, realista, hogy ne mondjuk, riporteri hűséggel beszéli el azt a töméntelen emberi szenvedést, amiben a Monarchia elnyomottjainak (és nem csak a háború okán) részük volt; valamint hogy a Monarchia felbomlásának természetesen vannak más magyarázatai is, amelyek egyáltalán nem osztják Hašeknek a k. u. k.-világról alkotott lesújtó ítéletét.

A konkrét műtől és történeti relevanciájának vagy irrelevanciájának kérdésétől immár ellépve azt azonban leszögezhetjük, hogy a Švejknek a romlásról tett költői metaállításában azért lehet valami. Ebben a szellemben idézünk fel három, egymással közvetlen összefüggésbe semmiképpen nem hozható esetet virágzó demokráciánk elmúlt pár napjából.

Egy. Cegléden valakik kihívták a rendőröket a rendőrökre – adta hírül a múlt héten a Ceglédi Panoráma c. helyi lap. Ez utóbbi rendőrök (akikre tehát kihívták az előbbieket) specialitása a terroristák elleni küzdelem (e szaktudásuk tökéletesítése céljából tartózkodtak Cegléden), ezért is érezhették magukat meglepve, midőn arról értesültek, hogy azért hívták rájuk ki a rendőröket, merthogy terroristák lennének. A megfejtést minden bizonnyal Önök is ismerik, a bejelentést, illetve a hatóság közbelépését a terroristaellenes rendőrök bőrszíne váltotta ki (igazoltatás nem történt egyébként, a csapat a hírek szerint önként mutatta be perfekt úti okmányait a ceglédi rendőröknek), elvégre ebben az országban mostanában a fehértől a legkisebb mértékben is eltérő árnyalat már önmagában elégséges alapja lehet a rendőri intézkedés igénylésének (és még megérhetjük azt is, hogy sikeres vádemelést lehet majd rá bazírozni).

Az egy dolog, hogy a kutyakiképző know-how-t épp Cegléd mellett elsajátítani igyekvő szaúdi rendőrök milyen benyomásokkal térnek majd haza: az eset talán még az ottani vahhabita közösségekben is a vak, tudatlan, agresszív előítéletek miatti erős megütközést vált ki. Öröm lesz innen visszatérni a szaúdi világba, ahol már nőt is szinte alig köveznek meg! Az pedig minket ejthet gondolkodóba, hogy a hétköznapi, civil, népi ellenség-barát felismerő rendszer ezen apró, de mégiscsak jellemző kudarca mennyiben tekinthető a vonatkozó kormánypropaganda eredményének – mely épp kultúránk ellenségeinek távol tartását és kiszűrését célozná? Lehet, hogy a fasizmus mégiscsak rossz tanácsadó…?

Második esetünk főhőse Németh Szilárd, a Fidesz alelnöke és az Országgyűlés nemzetbiztonsági bizottságának alelnöke, aki egy MTI-hír szerint kilátásba helyezte, hogy az ún. Soros-terv tárgyalását egyetlen napirendi pontként kitűző nemzetbiztonsági bizottsági ülésen nem vehet részt az LMP elnöke és a mondott bizottság tagja, Szél Bernadett, mert az állítólagos Soros-tervről akar beszélni. Midőn Némethnek feltették azt az önkéntelenül adódó kérdést, hogy milyen alapon óhajtja Szélt kitiltani az ülésről, Németh – tervének törvényi megalapozottságát még egy futó hazugság erejéig sem adresszálva – ezt felelte: „Nincs kitiltva senki, de azon az ülésen, amelyen a Soros-terv téma lesz, az LMP-s tag nem vehet részt.” Nincs kitiltva, de nem vehet részt – képzeljük el, ha Szél még ki is lenne tiltva!

Jól látjuk, hogy ebben az esetben a beszélőben már igényszinten sem jelentkezik az, hogy az általa kimondott szavakat kommunikációs partnere akár a legcsekélyebb mértékben is elhiggye, sőt, hogy bármi értelmet tulajdonítson neki. Talán már azt az igényt is feladta, hogy ő maga megértse, hovatovább ne tartsa egetverő baromságnak, amit ő maga mond. Ám ez a furcsa jelenség korántsem csak akkor tapasztalható meg, amikor Németh Szilárd emelkedik szólásra. A The Guardian c. kitűnő brit újság hosszú riportot közölt miniszterelnökünk vonzódásáról a futball iránt, s a szerencsés kollégáknak alkalmuk nyílt magát a főhőst is szóra bírni. A számos érdekes megállapítás közül most csak azt idéznénk fel, midőn Orbán Viktor a felcsúti stadion tetejéről – a tudósítás szerint – e szókkal mutatott körbe birodalmán: „»Ez az én földem, amit a klubnak adományoztam«, mondta, és a horizont felé emelte a kezét.” „Valójában a föld a feleségéé” – jegyzik meg a jól tájékozott riporterek, és valóban, a Felcsút környéki földek jobbára más, ám Orbán Viktorhoz közel álló személyek kezén vannak. Mi azt is nagyjából tudjuk, hogy ezeket a földeket hogyan szerezte meg a család, és kétségünk sincs afelől sem, hogy ki az igazi földesúr. Azt is tudjuk, hogy ki a felcsúti futballuniverzum valódi tulajdonosa, és azt is, hogy hogyan keletkezett. Mindenki tudja: a mástól elvett, kizsarolt birtokon a másoktól elvett, kizsarolt pénzből. „A feleségem gyűlöli a stadiont, azt mondja, tönkreteszi a kilátást a konyhaablakból” – kedélyeskedik tovább a nagyvonalú adományozó. Ha nincs a stadion, a konyhaablakból – tiszta időben – a Tátra, sőt a Beszkidek havas csúcsai is kivehetők lennének nyilván.

Mindezt a gyerekekért teszi, azért, hogy megvédje őket a modern civilizáció csapásaitól – mondja még az az ember a stadionépítésekről, akinek kegyetlen adó- és szociálpolitikája szoros összefüggésben áll azzal a ténnyel, hogy Magyarország lakóinak közel a harmada él „anyagi és társadalmi nélkülözésben” (az Eurostat 2016-os adatai szerint), valamint hogy 30–50 ezer gyerek rendszeresen éhezik; az alkalmanként éhező gyerekek számát majd’ 200 ezerre tette 2015-ben több vizsgálat is.

Arról, hogy a bevezetőnkben említett kampec végül is mikor jön el, továbbra sem tudunk persze semmit mondani. De azt már most tudjuk, hogy miért fog.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."