A szerk.

Mi az ára itt kinek?

A szerk.

Az ÁSZ hétfőn felszólította a Jobbikot, hogy fizesse be az Államkincstárnak azt a 331 millió forintot meg az aprót, amennyivel a múlt hónapban kiadott s azóta véglegesített jelentése szerint a párt kevesebbet fizetett bizonyos plakáthelyekért bizonyos valakiknek a 2017-es év folyamának a során.

(Hogy minél kevesebbet, arról mindjárt.) A Jobbiknak ezenkívül még ugyanennyi pénzt be kell fizetnie majd az államnak (ez a büntetés), de erre ráérnek később is, sőt, ezt be sem kell fizetniük, az év második felében esedékes költségvetési támogatásukból majd levonják. Ha a Jobbik nem fizeti be ezt az első 331 milliót, a kincstár rájuk küldheti a NAV-ot, s az minden további nélkül leszedi a pénzt a számlájukról. (Annak, hogy küldheti, még lesz jelentősége.) Ha nincs rajta annyi, akkor az adóhivatal megvárja, amíg lesz: például márciusban, amikor megérkezik a párt számlájára a több százmillió forintos állami kampánytámogatás. De addig is, ha jön egy kis pénz a Jobbiknak, elveszik tőle.

A Jobbik-bírság óta napvilágra került, hogy más pártokat is megütne az ÁSZ. Az LMP-n 8,6, a DK-n 16, az Együttön 20 millió forintot keresnek: a három párt állítólag ezen összegek feléhez jutott kedvezményes irodabérletek, külföldi adományozók s egyéb tiltott pártfinanszírozási trükkök révén (és a másik fele a büntetés, lásd mint fent).

Ez a történet minden ízében elég ördögi módon van kitalálva, bárki is találta ki. (Lenne egy gondolatunk, szerintünk Önöknek is, hogy kinek a keze nyomát viseli.) Elvben lehetséges, sőt a gyakorlatban is, hogy a Jobbik nyomott áron jutott plakáthelyekhez Simicska cégeitől 2017 első fél évében, de az ÁSZ a bírság bejelentése óta nem hajlandó nyilvánosságra hozni az ezt az állítását alátámasztó és a bírság indoklásának velejeként tekinthető számításait. A számvevőszék nem arra a jogszabályra – a településkép-védelmi törvény tavaszi módosítására – hivatkozik, amely megtiltja a listaár alatti vásárlást a pártoknak (ez a tárgyidőszakban nem volt még hatályos), hanem a párttörvényre, amelynek 2014-ben újraírt verziója a pártok támogatói közül kizárja a gazdasági társaságokat, és bünteti a „nem pénzbeli vagyoni hozzájárulást” is. A számvevőszéknek tehát azt kellett bizonyítania, hogy a Jobbik más reklámozókhoz képest is árengedményt kapott, mi több, azt is, hogy épp ennyit, vagyis 331 millió forintot: ez már meredekebb okoskodásnak tűnik, a piacelemzés valóságos mesterműve lenne. Ha megállna.

További gyanús körülmény, hogy az ÁSZ a saját menetrendje szerint a Jobbik 2015–2016-os gazdálkodását vizsgálta volna, a 2017-es sumákságokról „egy hatóság” bejelentése alapján értesült, s minden valószínűség szerint a vonatkozó dokumentumokat is ettől a hatóságtól kapta. Ez leginkább a NAV lehetett, amely hónapokon át vizsgálta Simicska plakátcégeit. Így történhetett tehát: adóellenőrzést tartottak Simicskánál, valaki, mondjuk egy ügyes ellenőr kiszúrta az alulárazott plakátozást, és valaki – másvalaki – meglátta ebben a lehetőséget a Jobbik kicsinálására.

A többi párt esetében ugyancsak nem tudjuk (és nem tudják a pártok sem), hogy az ÁSZ milyen számítások, ingatlanpiaci elemzések, bizonyítékok alapján szab ki rájuk bírságot, és miért annyit, amennyit. De ezek a bírságok lényegesen kisebbek, illetve kisebbek lesznek, mint a Jobbiké.

Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az ÁSZ döntése ellen gyakorlatilag nincs jogorvoslat, valamint hogy a Fidesz 2014-es plakátozási ügyét (mellyel kapcsolatban milliárdos visszaélés gyanúját vetette fel a Transparency International), senki „hatóságnak” esze ágában sincs bolygatni.

A helyzet tehát a következő.

A legerősebb ellenzéki pártot kizárják a versenyből (hiszen ha a Jobbiknak nemhogy egy vas nélkül, de tetemes adóssággal és inkasszóval terhelt számlával kell nekimennie a kampánynak, az nem jelent mást, mint kizárást). A kizárást megalapozó ok, annak helyessége nem megismerhető. Még egyszer: nem az a gáz, hogy a Jobbikot megbüntetik, hanem az, hogy nem lehet tudni, hogy miért pont ennyire, viszont az összeg nagyságrendje messziről bűzlik.

Van-e értelme így a 2018-as választásnak? Választás lesz-e így a 2018-as választás? Vagy valami ostoba, szemfényvesztő faszakodás, ami csupán az Orbán-rezsim bebetonozását szolgálja?

Nincs, nem, és igen, az.

A többi párt a bírságot túl fogja élni, amelyik meg nem, az nem a bírságba fog belepusztulni. (Hiába mondja azt egyébként az LMP és a DK, hogy ők aztán be nem fizetik a pénzt, ha egyszer úgyis leszedi a NAV a számlájukról.) A Jobbik kinyuvasztása még jól is jöhet nekik – legalábbis ezt gondolhatják –, és amúgy sem lenne nagyon egyszerű kiállni a reformnácik mellett, akikről még azt sem lehet biztosan tudni, hogy tényleg reformok-e vagy csak az agyukat játsszák. Sem személyesen, lelkileg, sem a saját választóik, szimpatizánsaik elé. Az MSZP például azzal nem ment el a decemberi Jobbik-demonstrációra, hogy „lopott pénz mellett nem tüntetnek” (pont ők!!! az ész áll meg – a szerk.), a DK meg rasszista párt mellett nem akart. Mindez egyrészt tök igaz, másrészt meg nem, harmadrészt meg azt a gyanút táplálja, hogy ezeknek a szerencsétleneknek tényleg csak az a fontos, hogy legyen öt, tíz, de sokat mondunk, egy tucat képviselőjük a következő négy évben is. Hülyék lennének nem elindulni – pont most, hogy a legnagyobb riválisukat a Fidesz kiszedi a versenyből? De többet mondunk: nem csak az a kérdés, hogy a többi ellenzéki párt hajlandó lenne-e – legalább részben – a Jobbik melletti szolidaritásból a bojkottra, még az sem biztos, hogy a Jobbik akarni fogja-e. Ha mégsem veszik el tőlük ezt a pénzt…? Vagy csak egy részét? Mekkorát? Mi az ára itt kinek?

Pedig a bojkott legalábbis megrengetné az Orbán-rezsimet, s beláthatatlan – valóban beláthatatlan, megjósolhatatlan – fordulatokat hozhatna. Felkavarna mindent, itthon is, külföldön is. Bár valaki tudná ezt garantálni a 2018-as választásról.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.